A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának nyilatkozata a Muszlim Államról

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2014. augusztus 14. csütörtök

Az egész világ elképedten áll a kalifátus (intézményének) visszaállítása előtt. A kalifátust Kemal Atatürk, a mai Törökország megalapítója törölte el 1923. október 29-én. Muzulmán politikusok és több vallás tiltakozása sem zavarta a „Iszlám Állam” dzsihádistáit leírhatatlanul szörnyű tetteik végrehajtásában. E Pápai Tanács a vallásközi párbeszédben elkötelezettekhez,a vallások követőihez és minden jóakaratú emberhez hasonlóan elhatárolódik eme emberhez méltatlan tettektől és határozottan elítéli azokat.

- az emberek lemészárlását vallási hovatartozásuk miatt;

- a lefejezésnek, a keresztrefeszítésnek és a holttestek közszemlére tételének visszataszító gyakorlatát;

- a keresztények és az ezidek választás elé állítását az iszlámra való áttérés, a harács (dzsizja) megfizetése vagy a kitoloncolás között;

- több ezer ember, köztük gyermekek, idősek, betegek és kismamák kitoloncolását;

- ezid és keresztény lányok és asszonyok elrablását, mint háborús zsákmány;

- a nemi szervek megcsonkítását, melyet büntetésként alkalmaznak;

- a keresztény és muzulmán szent helyek, temetők és templomok lerombolását;

- a monostorok és a templomok elfoglalását és megszentségtelenítését;

- a feszületek és egyéb vallási szimbólumok eltávolítását;

- a fölbecsülhetetlen értékű vallási és kulturális örökség lerombolását;

- a féktelen erőszakot, mely terrorjával az embereket behódolásra vagy menekülésre kényszeríti.

Semmilyen ok – legyen az akár egy vallás – nem igazolhatja eme barbár tetteket. Az emberiség és annak Teremtője, Isten elleni súlyos támadás ez, ahogyan ezt Ferenc pápa is gyakran hangoztatta.

Másrészről azt sem feledhetjük, hogy keresztények és muzulmánok ennek előnyeivel és hátrányaival, de együtt éltek a századok során. Erre a kapcsolatra és kultúrára méltán lehetnek büszkék. Végül ehhez kapcsolódóan meg kell említenünk, hogy az utóbbi években a keresztények és a muzulmánok közötti párbeszéd tovább folytatódott és mélyült. A keresztények, az ezidek és más számottevően kisebbségként élő vallások közösségeinek drámai helyzete Irakban világos és bátor állásfoglalást kíván a vallások – különösen is a muzulmán vallás – vezetőinek, a vallásközi párbeszédben elkötelezettek és minden jóakaratú ember részéről. Egyhangúan és határozottan el kell ítélniük mindnyájuknak ezeket a tetteket és elhatárolódni attól is, hogy ezek igazolására a vallást használják föl. Milyen hitele lenne máskülönben a vallásoknak, azok követőinek és vezetőinek? Mennyire hihetnénk a vallásközi párbeszédben, mely oly békésen folyt az utóbbi években?

A vallások vezetői gyakoroljanak nyomást a közhatalmat gyakorlókra eme bűntettek megszüntetése, a bűnösök megbüntetése, és az egész ország területén a jogrend helyreállításának érdekében biztosítva a száműzöttek visszatérésnek lehetőségét otthonaikba.

A társadalom számára szóló etikai útmutatás szükségességére emlékeztetve, e vallási vezetők ne késlekedjenek kiemelni azt sem, hogy a terrorizmus támogatása – anyagilag és fegyverekkel – erkölcsileg elítélendő.

E felhívásban a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa háláját fejezi ki mindazoknak, akik már fölszólaltak a terrorizmus ellen, különösen is elítélve azon fajtáját, mely a vallást maga igazolására használja föl. Felhívásunkban végül Ferenc pápáéhoz csatlakozunk:

A béke Istene mindenkiben ébressze fel a párbeszéd és a kiengesztelődés valódi vágyát. Az erőszakot nem lehet erőszakkal legyőzni. Az erőszakot a béke győzheti le! (Ferenc pápa 2014. VII. 20-i Úrangyala imádsága)

Forrás: press.vatican.va/content/salastampa/it/bollettino/pubblico/2014/08/12/0567/01287.htm

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés