Butít-e az internet?

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2014. február 23. vasárnap

A világhírű író és a nagytekintélyű publicista egyetért abban, hogy az új generációk rémisztően tájékozatlanok a múlt dolgaiban. Umberto Eco szerint ezen az internet okos használatával lehetne javítani, Eugenio Scalfari viszont úgy véli, hogy éppen az internet miatt köszöntött be a tudatlanság új korszaka.

„A memória úgy ellaposodott sokaknál, hogy kizárólagos jelen időbe sűrűsödött össze a világ, amelyben minden tehén fekete” – írja Umberto Eco az Espresso véleményrovatában.

Az olasz állami televízió napi kvízműsorában négy játékosból három nem tudta, hogy Hitler 1945 után már nem élt. A negyedik azért találta el a helyes választ, mert a helyteleneket a többiek már kilőtték. Volt, aki azt tippelte, hogy Hitlert 1979-ben választották kancellárrá. Egy következő kérdésnél pedig a rokonszenves versenyzők ugyanezt a hibát Mussolininál is elkövették: „A szép Ilaria szerint Mussolini 1964-ben találkozott Ezra Pounddal.” Igaz, Raffaellónál azt látjuk, hogy Szűz Mária reneszánsz öltözéket visel, tehát korábban is előfordult, hogy a múlt korszakai között nem differenciáltak az emberek. De ma, az internet korában talán könnyen különbséget lehetne tenni a nácizmus és a holdra szállás kora között.

Eugenio Scalfari szerint viszont éppen hogy nem. A La Repubblica című baloldali napilap alapító főszerkesztője szerint, aki olyannyira tekintélyes értelmiségi, hogy amikor ateista oldalról nyilvánosan kérdéseket intézett Ferenc pápához az élet nagy kérdéseiről, a címzett minden egyes kérdésre részletes választ adott Scalfari lapjában. A veterán publicista odáig hajlandó követni Ecót, hogy a mai nemzedéknek fogalma sincs a történelemről. De azt már nem fogadja el, hogy az internet lenne a megoldás. Hiszen a mesterséges memória éppen hogy egyik oka a gondolkodás ellaposodásának. Először is felment az emlékezet működtetése alól. Másodszor is elvon az élő emberek társaságától, azt a látszatot keltve, hogy egyre több emberrel állunk kapcsolatban. Harmadsorban pedig az internet szűkíti az írás terjedelmét, és ezzel a gondolkodás mélységét. Ma már a pápa is „twitterterjedelemben”, maximum 140 leütés keretében fogalmazza meg üzenetét, de ez a formátum nem alkalmas bonyolult gondolatok kifejtésére. „Több ez, mint generációs betegség: korszakváltás történt” – zárja hozzászólását Scalfari.

Eco azonban nem ilyen pesszimista. Mindenekelőtt megállapítja, hogy az internet fejlődését, terjedését nem lehet megállítani, jobb tehát, ha nem harcolunk ellene, hanem megpróbáljuk a gondolkodás szolgálatába állítani. Felemlíti, hogy Platón Phaidroszában a fáraó szemrehányást tesz Theut istennek, amiért megajándékozta az embert az írással, így ugyanis a halandók nem fogják majd használni a memóriájukat. Márpedig, mint kiderült, az írás éppenséggel a memória fejlesztésére is alkalmas volt: az emberek az írott szöveg tartalmát is elraktározták memóriájukban. Ugyanezt kellene elérni az internettel kapcsolatban is. Meg kell tanítani a fiataloknak, hogyan használják kreatívan. Például nem azt a feladatot kell adni nekik, hogy írjanak dolgozatot egy adott témáról, mert akkor összeollózzák az internetről és kész. Hanem azt kell tőlük kérni, hogy hasonlítsanak össze tíz, interneten fellelhető írást a szóban forgó kérdésről. Ha pedig még össze is ültetik őket utána, hogy megvitassák, ki mire jutott, ki melyik olvasmányt tartja jobbnak, még az elmagányosodást is le lehet küzdeni.
(metazin)

You have no rights to post comments