Ferenc pápa: hirdessük alázattal az evangéliumot

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2014. február 08. szombat

Február 7-én, pénteken reggel a Szentatya a napi evangéliumi szakaszból (Mk 6,14-29), Keresztelő Szent János vértanúságából kiindulva fejtette ki gondolatait. Hangsúlyozta, hogy Krisztus valódi tanítványa az alázatosság útját követi, anélkül, hogy hatalmába kerítené a próféciát.

Heródes megöleti Jánost, hogy kedvezzen szeretőjének, Heródiásnak és Heródiás lánya szeszélyének. János rövid ideig élt, csak rövid idő állt rendelkezésére, hogy hirdesse Isten Szavát. Az az ember volt ő, akit Isten küldött el, hogy előkészítse Fia útját. János rosszul fejezi be életét: Heródes udvarában, egy nagy lakomán. Ahol udvar van, ott minden lehetséges: korrupció, bűnök, bűntények. Az udvarok kedveznek ezeknek a dolgoknak – fogalmazott homíliájában a pápa. Mit tett János? Mindenekelőtt hirdette az Urat. Hirdette, hogy közel van már az Üdvözítő, az Úr, közel van Isten országa. És mindezt erővel tette. És keresztelt. Mindenkit megtérésre buzdított. Erős ember volt, és hirdette Jézus Krisztust.

Az első, ami naggyá tette Jánost, hogy hirdette Jézus Krisztust. Egy másik, hogy nem kerítette hatalmába Jézus erkölcsi tekintélyét. Lehetősége adódott volna, hogy azt mondja: „Én vagyok a Messiás”, mert nagy erkölcsi tekintéllyel rendelkezett, és az emberek mind hozzá mentek. Az evangéliumban azt olvassuk, hogy János mindenkit a megtérésre szólított fel. A farizeusok, az írástudók látták János erejét, és igaz embernek tartották. Megkérdezték tőle, hogy ő-e a Messiás?

A kísértésnek, a hiúságnak abban a pillanatában szent arcot vághatott volna, és hamis alázattal mondhatta volna: „Hát nem is tudom”. Azonban teljesen egyértelműen azt válaszolta: „Én nem vagyok a Messiás. Aki utánam jön, nagyobb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam” (vö. Jn 1,20-27). Nem ragadta magához a hatalmat. Ez tehát a második dolog, ami miatt az „igazság embere” volt. Ne lopd el a méltóságot!

A harmadik dolog, amit János tett, hogy követte Jézust. Heródes is, aki megölte, azt hitte Jézusról, hogy János. János követte Jézust, főleg a lealacsonyodás útján. János megalázta, lealacsonyította magát, egészen a végsőkig, a halálig. Ő is szégyenletes halállal halt meg: Jézus – mint egy bandita, mint egy rabló, mint egy haramia – a kereszten. Megalázó halálok.

Jánosnak is meg volt a maga Olajfák-hegye, kínszenvedése a börtönben, amikor azt hitte, hogy tévedett, és tanítványait elküldte Jézushoz, kérdezzék meg: „Mondd, valóban te vagy, vagy tévedtem és van valaki más?” Ez a lélek sötétsége, az a sötétség, amely megtisztít, mint Jézust az Olajfák-hegyén. Jézus úgy válaszolt Jánosnak, mint ahogy az Atya válaszolt Jézusnak, vigasztaló szavakkal.

A pápa ezután Boldog Kalkuttai Teréz anya lelki sötétségére emlékeztetett: az egész világ dicsérte, Nobel-díjas volt. De tudta, hogy életének hosszú szakaszában csak sötétség volt.

Jézus Krisztus hírnöke, János, nem ragadta magához a próféciát. Ő a tanítvány ikonja. Mi volt a forrása a tanítvány magatartásának? Egy találkozás. Az evangélium elbeszéli Mária és Erzsébet találkozását, amikor János örömmel ujjongott föl Erzsébet méhében. Unokatestvérek voltak; talán találkoztak néhányszor. Az a találkozás nagy örömmel töltötte el János szívét, és tanítvánnyá tette őt. János az az ember, aki Jézus Krisztust hirdeti, nem teszi önmagát Jézus Krisztus helyébe, és követi Jézus Krisztus útját.

Jót tesz nekünk, ha megvizsgáljuk saját tanítványságunkat: hirdetjük-e Jézus Krisztust? Kihasználjuk-e vagy sem keresztény mivoltunkat, mintha az kiváltság lenne? János nem ragadta magához a prófétaságot. Harmadik: Jézus útján haladunk-e, amely a megaláztatás, az alázat, a szolgálat érdekében vállalt lealacsonyodás? És ha úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk szilárdak ezen a ponton, akkor tegyük fel a kérdést: „Mikor találkoztam Jézus Krisztussal, mikor volt az a találkozás, amely eltöltött örömmel?” Térjünk vissza a találkozáshoz, a találkozás első Galileájához. Mindnyájunknak volt benne részünk. Térjünk vissza oda! Ismét találkozni az Úrral, és előrehaladni ezen a szép úton, amelyen Jézusnak növekednie kell, nekünk pedig kisebbé kell válnunk” – mondta homíliájában Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés