Fordult a kocka?
Az elmúlt évtizedekben a magukat konzervatívnak nevező, vagy őket konzervatívnak tartó (a kettő nem ugyanaz!) teológusok, papok, egyházi emberek és hívők előszeretettel hangoztatták az egyház és pápa iránti hűség és az engedelmesség fontosságát és szükségességét. Érthető, hiszen a II. Vatikáni Zsinat óta eltelt évtizedekben nagyon sokszor "nekik állt a zászló". Most azonban - legalábbis némelyek szerint - fordult a kocka - és mit látunk?
Emlékszünk, hogy a liberális (vagy annak tartott, cimkézett) teológusok, papok, egyházi emberek és hívők hányszor támadták VI. Pál, II. János Pál és XVI. Benedek pápa bizonyos intézkedéseit. Jöttek a jajongások a Zsinat megcsúfolásáról, a konzervatívok előretöréséről - ezzel szemben a másik oldal szívesen érvelt a hűséggel, az engedelmességgel, a pápa melletti kiállással, ami minden katolikus keresztény ember kötelessége.
És tessék, most itt van Ferenc pápa, aki néhány dologban másként viselkedik, mint elődei. Hangsúlyozom, hogy viselkedik, azaz egyelőre szó nincs valami dogmatikai összeomlásról, új tanokról, hitigazságok átértelmezéséről vagy fene nagy szabadságról. Csak a pápa nem veszi fel a piros pápai topánkát, nincsenek csipkés karingek a misén, börtönbe megy és megmossa egy muzulmán nő lábát - más stílus, más ember, másképp értelmezett tekintély.
A liberális - vagy annak mondott - teológusok, papok, egyházi emberek és hívők egy része reménykedni kezdett. Eljött végre az ő idejük?! Végre itt a "zsinati szellem"?! Én erről nem lennék meggyőződve, Ferenc pápa szerintem egyelőre se nem konzervatív, se nem liberális - talán várni kell türelemmel, amíg ez kiderül. (Az pedig, hogy a püspöki kollegialitást komolyan veszi, tanácsadó testületet, rendkívüli szinódust hív össze, az inkább üdvözlendő. Hiszen ez az ő számára is kontroll és minden irányzat szabadon kifejtheti a véleményét...)
A kocka fordul? Az biztos, hogy a konzervatívok egy része máris farkast kiált (nem beszélve néhány magánkinyilatkoztatásról, amelyek már Ferenc pápa megválasztása előtt antikrisztusinak mondták a következő pápát és azóta is minden apró, az elődeitől való eltérést tanaik igazolására hoznak fel.) Talán nem árt most őket figyelmeztetni eddig hirdetett igazságaikra: a hűségre és engedelmességre a pápa iránt. Vagy most, hogy nekik nem tetsző ember ül a pápai trónon, már ez nem is olyan fontos? Most akkor lehet lázadni, kétségbe vonni, árulást emlegetni?
Én nem vagyok se konzervatív, se liberális, csak egy mezei keresztény, aki hol egyik félnek, hol másik félnek ad magában igazat - és vár türelemmel, hűséggel, imádsággal. De egy dolgot azért megjegyeznék, konzervatív testvéreimnek:
- Ti, akik olyan nagy értéknek tartjátok a hűséget, a felbonthatatlanságot, hogy a házasságban is együtt tartanátok még az egymást ölő embereket is, ti, akik még az önhibájukon kívül elvált embereket is protestánssá teszitek, mert nem engeditek oda őket a szentségekhez, Jézus Krisztus bűnbocsátó, kiengesztelő hatalmához és szerelmes jelenlétéhez az Oltáriszentségben - most ti is vegyétek magatokra az egyházzal kötött szövetségetek felbonthatatlanságát: jóban, rosszban kitartunk egymás mellett. Ha ezt kéritek tőlünk, akkor most járatok elöl jó példával, maradjatok hűségesek a szerintetek rosszban is. Tőletek ugyanis senki sem akarja megvonni a kegyelmeket...
Imával és szeretettel: Sipos Gyula
