13 millióan is élhetnénk Magyarországon

Kategória: Uncategorised Megjelent: 2013. július 30. kedd

Magyarországon már 1953-ban engedélyezték a korlátozások nélküli abortuszt. A jogszabályt 1956-ban, 1973-ban, majd 1992-ben is kiterjesztették, ezzel országunknak lett az egyik legliberálisabb abortuszszabályozása egész Európában. A nőknek engedély kell az abortuszhoz, azonban a törvény mára nagyon sok feltételt lehetővé tesz, ezzel az egész folyamat a valóságban formalitássá vált. Az ELTE kutatói szerint, ha kivennék az amúgy alkotmányellenesnek nyilvánított súlyos válsághelyzetre való hivatkozást az indokok szerint, Magyarországon akár 13 millióan is élhetnének, a népesség 2003-ig nőtt volna.

1953 előtt az abortusz végrehajtása – a súlyos egészségügyi okokat leszámítva – illegális volt. A törvény korlátozó jellege abból is adódott, hogy az akkori kormányzat meg szerette volna állítani a népességfogyást, miután a születési számok intenzíven csökkentek.

Később bekerült a törvénybe, hogy az abortusznak családi, társadalmi okai is lehetnek, valamint létrehoztak egy bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy megállapítsa, egészségügyi szempontból végrehajtható-e az abortusz. A második kiegészítés alapján a bizottságnak el kellett fogadni az abortuszkérelmet, ha az egészségügyi, személyes vagy családi okokból adódott, és a terhes nő ragaszkodott hozzá. Ezeket az abortuszokat kérésre, az első 12 hét alatt lehetett elvégezni.

1973-ban újra szigorították az abortusztörvényt, a szociális okokra visszavezethető terhességmegszakítás továbbra is legális maradt, viszont az új szabályozás konkrét lehetőségre korlátozódott: egyedülálló, elvált vagy özvegy nőkre; azokra akik legalább hat hónapja elváltak, vagy élettárs nélkül éltek; vagy ha a terhesség bűncselekmény eredménye volt.

Engedélyezték még a 40 feletti nőknek (a korhatárt 1982-ben 35-re csökkentették), azoknak, akiknek három gyerekük volt, kivételnek számítottak azok, akiknek férje a fegyveres erőknél szolgált vagy börtönbüntetését töltötte az elmúlt hat hónapban. Belekerült egy általánosabban fogalmazó, egyéb szociális okokat elfogadó rész is.

Utolsó két lehetőséget leszámítva a bizottságnak automatikusan engedélyeznie kellett az abortuszt, ha a terhesség még nem volt túl a 12. héten; a maradék kettőnél viszont tilos volt az automatikus ítélet. 1986-ban még egyet módosítottak a törvényen: ha a magzatnál egészségügyi problémák álltak fenn, szintén engedélyezhető a terhességmegszakítás.

1988 novemberében és decemberében új miniszteri rendeletekkel szabályozták az abortuszt. Az engedélyezési körülmények nagyjából azonosak voltak, leszámítva, hogy a bizottsági jóváhagyást szakorvosi jóváhagyás váltotta az összes oknál, leszámítva az egyéb szociális okokat. Ezeknél az a terhességmegszakítást a terhes nő családjának és védőnőjének kellett jóváhagynia. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy sokkal könnyebb volt abortuszokat végrehajtani, mivel a döntés lényegében a terhes nőn múlt.

Alkotmányellenes
Nem sokkal bevezetése után ezeket a rendeleteket abortuszellenes csoportok megtámadták az alkotmánybíróságon. Szerintük a szabályozások nem biztosították a magzat élethez való jogát, amely pedig a magyar alkotmány szerint alapjog. A bíróság érvénytelenítette a jogszabályokat, de nem tartalmi alapon. Szerintük az volt a baj, hogy a minisztertanács fogadta el, pedig, mivel alapjogot érint, az országgyűlésnek kellett volna. Ennek ellenére a szabályozáshoz egy évig nem nyúltak, az országgyűlés ezalatt új megoldáson dolgozott, amely valahol az abortuszok teljes tiltása és a korlátozások nélküli engedélyezés között egyensúlyozott.

A parlament végül 1992-ben fogadta el az új abortusztörvényt. A törvény kiemelte a magzat élethez való jogát, és kimondta, hogy az abortusz nem tekinthető egyfajta családtervezésnek, ennek ellenére lehetővé tette, hogy a nők krízishelyzetre hivatkozva abortáljanak terhességük első 12 hete alatt. A törvény a beavatkozás előtt konzultációt és háromnapos várakozási időt írt elő.

A törvény később is engedélyezte az abortuszt az anya vagy a magzat egészségügyi problémái miatt, ha a terhesség bűncselekmény eredménye, ha a szülő fogyatékkal élő, ha orvosi hiba miatt nem fedezték fel a terhességet, illetve ha az engedélyezett határidőből a korház vagy a hatóság hibájából csúsztak ki. Ezenfelül akkor, ha a terhesség a nő életét veszélyezteti, vagy ha a magzat olyan rendellenességgel rendelkezik, ami lehetetlenné teszi a születés utáni életet, az abortuszt a terhesség teljes ideje alatt végre lehetett hajtani. A krízishelyzetre hivatkozással végrehajtott abortuszokért fizetni kellett.

Terhességmegszakítás bemondásra
Ezt a törvényt is megtámadták, mivel az ellenzők szerint nem védte eléggé a magzat élethez való jogát. Az alkotmánybíróság azonban ezt az érvelést 1998-ban elutasította. Annak ellenére, hogy kimondták, a törvény hibás, mivel a krízishelyzetet nem definiálták elég pontosan a törvényben, ezzel pedig a nők mindenféle indoklás nélkül, gyakorlatilag bemondásos alapon dönthettek az abortusz mellett: a problémákat nem kellett konkrétan megnevezni, és senki nem ellenőrizte őket.

Az alkotmánybíróság felszólította az országgyűlést, hogy 2000. június 30-ig alkosson új szabályozást, amelyben megfelelően definiálják a krízishelyzetet és a hozzá kapcsolódó dolgokat. Ez azonban lényegében azóta sem történt meg, leszámítva, hogy 2000. június 29-én az Egészségügyi Minisztérium a következő definíciót adta a súlyos válsághelyzetnek: ha társadalmilag elviselhetetlen, testi vagy szellemi károsodást okoz.

2000-ben új  abortuszszabályozást hoztak, amely úgy tartalmazta a „súlyos válsághelyzetre” kitételt, hogy az alkotmánybíróság határozatában foglalt követelményeknek nem tett eleget. A 2011-ben elfogadott új alkotmány szövege elvileg korlátozhatná az abortuszokat, szövegezése szerint az emberi élet a fogantatásától kezdve védett. Az AB határozatot, és ezáltal Magyarország alkotmányát sértő állapot azonban az új alaptörvény hatályba lépése ellenére is fennáll..

Minden harmadik terhességből abortusz lesz
Magyarországon a várandósságok harmada napjainkban is terhességmegszakítással végződik, ez az arány az Európai Unióban a harmadik, világviszonylatban a nyolcadik legmagasabb. Ráadásul majdnem minden abortuszt „súlyos válsághelyzetre” való hivatkozással végeznek el: csak az abortuszok összesen három százalékát végzik a másik három indokra hivatkozva (az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető okáll fenn; a magzat súlyos fogyatékosságban vagy károsodásban szenved; a fogantatás bűncselekmény következménye).

Kelecsényi Nándor és Raffai Péter, az ELTE két kutatója azt vizsgálta, hogy mi történt volna akkor, ha  nem az alkotmányellenesnek nyilvánított szabályozás lett volna érvényben 1956 óta. A terhességmegszakítások száma jelentősen csökkent a vizsgált időszakban, azonban ezzel párhuzamosan az élve születések száma is egyre kisebb lett.

Az eredményt úgy kapták, hogy beleszámolták azokat a gyerekeket is, akik egy kevésbé megengedő abortuszszabályozás mellett kimutathatóan meg sem fogannak, például a több és hosszabb várandósságok, illetve a szoptatáskori hormonváltozás, az új foganástól eleső anyák, vagy a szülők körültekintőbb megelőző magatartása miatt.

Beleszámolták azt is, hogy az 1956 után születő többlet-lánygyermekek az idővel szintén gyermekeket vállalnak, átlagos abortuszrátával. A statisztikai számításokból kiderült, hogy az a népesség 1981 és 2003 között nem csökkent, hanem nőtt volna. Ennek köszönhetően ma körülbelül 13 millió 400 ezren laknának az országban (eredményük persze csak közelítés).

(Laza Bálint, index)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés