Helyszíni beszámoló egy termékbemutatós, egészségmegőrzős csalásról

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2013. március 18. hétfő

Vajon kinek és miért éri meg ingyen emberek érrendszerét vizsgálni? Egy társaság telefonos diszpécsereket alkalmaz, egy jó hotelban termet bérel, négy órás agyzsibbasztó előadást tart, hogy a végén néhány hiszékeny ember néhány százezerért vegyen egy edénykészletet és egy mindenre vagy semmire nem jó Elektromágneses Pulzáló Térerő Készüléket.

Az elmúlt egy évben már harmadszor hívtak telefonon. (szerencsés ember - engem hetente elérnek... - sipos)  Hogy tudom-e, hogy a halálozási statisztikák élén a szív- és érrendszeri betegségek állnak, és ezért menjek el egy ingyenes vizsgálatra, ahol képet kaphatok az érrendszerem állapotáról. Már korábban is el akartam menni, de most azonnal igent mondtam. Meg akartam végre tudni, kinek és miért éri meg, hogy ingyenesen vizsgálgassa az én érrendszeremet, ráadásul egy viszonylag menő Duna-parti hotelben.

Lehet, hogy véletlenszerűen hívogattak fel embereket a telefonkönyvből és én csak beleestem a szórásba. Ha nem, akkor ez a a direkt marketing magasiskolája. Negyven éves vagyok, keveset mozgok, dohányzom - persze, hogy érdekel az érrendszerem állapota. Naiv persze nem vagyok. Gondoltam, hogy szőnyeget, felmosószettet edénykészletet akarnak majd eladni nekem vagy végre találkozhatom igazi szcientológusokkal.

Előre megmondták, hogy egy négy órás egészségnapról van szó, ahol persze lesz vizsgálat is. A diszpécser közben végig úgy beszélt, mintha általános iskolás, hiszékeny nyugdíjas vagy szimplán értelmi fogyatékos lennék. Elkezdte egyeztetni az adataimat, tudta a lakcímemet is. Ekkor egy csapásra felnőttem a letaglózó hülyének nézésből, és élesen visszakérdeztem: árulja már el, hogy mégis honnan tudja az adataimat. A diszpécser csak egy pillanatra állt meg, és már válaszolt is: ők egy nyilvános adatbázist használnak, az adataim valószínűleg akkor kerülhettek be, amikor valahol korábban magam adtam meg őket.

Megmérték a szaturációt

Az elegáns budai hotelban kiderült, hogy a telefonos toborzás jól működik. Körülbelül harmincan gyűltünk össze, így az egyik kis konferenciatermet szépen megtöltötték a hozzám hasonló harmincas-negyvenesek és a ráérő nyugdíjasok. Még a nevemet sem volt idő kimondani, azonnal az ujjamra csíptettek egy pulzusszám- és véroxigénszint-mérőt, és az értékek azonnal rá is kerültek egy adatlapra. A nőket és a férfiakat valami miatt szelektálták, mi ültünk a bal oldalon, a nők a jobb oldali széksorokban.

Mire a helyemre értem, már el is kezdett beszélni Laci, aki öltözködése és gesztusai alapján ugyanúgy lehetett volna termékmenedzser és utcai hittérítő is. Laci azzal nyitott, hogy nagyon izgalmas programot állított össze nekünk mára. Gyorsan bemutatta nekünk cégüket és legfőképpen filozófiájukat. Egy kisfilmet kellett megnéztünk a kivetítőn, ahol először egy hideg üveg-beton székházat lehetett látni meg az eget, aztán öltönyös emberek mászkáltak föl-alá, majd jöttek a fehér köpenyesek, akik mikroszkópok és kémcsövek mögött vadul kutattak valamit. Aztán vidám és mosolygós nyugdíjasok következtek, akik napfényes teraszukon gyümölcslével indítják a napot, és közben szépen csillognak a hófehér porcelánkoronák a szájukban.

Előkerültek a párolóedények

Újra Laci következett. Az elejétől azt figyeltem, hol itt a csalás, de legalább egy óráig nem került újra szóba sem a cég, sem semmilyen termék. Az előadás a magas vérnyomásról, az érrendszerről, az erekben lerakódó plakkról szólt, meg arról, hogy ha a vér sűrűvé válik, akkor nem jut el mindenhova, így a hajszálerekbe sem. Közben Laci két segítője egyenként megmérte a vérnyomást a lábunkon és a karon is, hogy kiszámolják az érszűkület és a perifériás érbetegség felderítésére a Doppler-indexünket, azaz a kar és a boka közötti vérnyomáskülönbségét. Még ha tudható is volt, hogy ez csak a felvezetés, kétségtelenül nem rossz módszer vérnyomásmérés közben azt hallani, hogy nyomorultul fogunk mindannyian elpusztulni, hiszen tényleg nem mozgunk, zsíros húsokat zabálunk és egészségtelenül élünk, aztán az erek beszűkülnek, és jön a magas vérnyomás, a trombózis, az agyvérzés és a stroke.

Laci közben úgy viselkedett mint egy tanár, akinek kevés az ideje, szóval haladni kell. Az első óra végén gyorsan levert egy lázadást, amikor két idősebb nő azon méltatlankodott, miért pisszegték le őket, miért nem szólalhatnak meg. Laci keményen kijelentette: most ő beszél. Közben újra és újra ostorozta a gyógyszergyárakat, amelyek direkt olyan vérnyomáscsökkentőket gyártanak, amelyeket hosszú évekig kell szedni, de a problémát nem szüntetik meg.

Miután Laci nyakkendőben volt, mindenképpen kellett használnia a mágnestáblát is, amire felrajzolta a hajszálereket és a környező sejteket. És ha ide már nem jut el a vérrel az oxigén, akkor a sejtek anyagcseréje is hiányt szenved. Ha ezek a területek elzáródnak, anaerob folyamatok indulnak, és már el is jutottunk gyorsan a RÁK-hoz – így, csupa nagybetűvel.

Pontosan egy óra után történt a fordulat. Éppen az egészséges táplálkozásról volt szó, amikor a Laci mellett álló asztalról, akárcsak egy oltárról, levették a terítőt, és feltárult előttünk a speciális párolásra alkalmas edénykészlet. Persze ezeket nem lehet itt megvenni, szólt közbe gyorsan Laci, meg nem is azért vannak itt, de ha valakit érdekelnek, nyugodtan érdeklődhet a szünetben róluk.

A biciklipumpa és a lélegeztetőgép

Az érszűkületről szóló előadás után nagyon  jól esett a cigi a szünetben. Az előadás második szakaszában ismerkedhettünk meg a lényeggel, a Elektromágneses Pulzáló Térerő Készülékkel.

Azért írom ezt is csupa nagybetűvel, mert mintha Laci is így mondta volna. Nos, erről „a nemzetközi kutatás eredményeképpen kifejlesztett precíziós orvosi műszerről" az derült ki, hogy mellékhatása nincs, csak az epilepsziások és pacemakerrel élők nem használhatják, viszont szinte mindenre jó. Ez az igazi gyógyszermentes megoldás. Persze ez sem gyógyít, de hát az egészséget visszaadni egy idő után úgysem lehet, az életminőséget azonban igenis lehet javítani. Tudjuk, hogy hirdetnek ilyet a tévében nagyon olcsón, mondta Laci, de tudják, a biciklipumpa és a lélegeztetőgép is fúj levegőt, mégis micsoda különbség van a kettő között.

Ekkor már kitüntetve éreztem magam, hogy hamarosan személyesen is kipróbálhatom a Elektromágneses Pulzáló Térerő Készüléket. Addigra mindenki feloldódott, Laci már valakinek azt mondta, hogy „a kutyafáját, Misi bátyám", aztán a többiek előtt felolvasta a reggeli szaturáció- értékeinket (azaz szenzitív egészségügyi adatainkat) valahogy így: „Van itt egy Kovács Andrásnénk, neki csak 85 százalék, meg egy Némethné Molnár Arankánk, neki 89 százalék, ej, ej!"

Csodás gyógyulások

Újabb film következett, amelyben először neves orvosok szóltak a terápia áldásos hatásáról, aztán pedig csodás gyógyulásukról beszéltek emberek: "Amióta ezt a gépet használom, újra tudok járni". "Begyógyultak a sebeim". "Már nem kell szedni a gyógyszereimet".

Sorra kerültem. Előbb fel kellett hajtanom egy pohár vizet, majd ráfektettek egy matracra. Vártam, hogy végre láthassam a pulzáló eszközt. Miután már senki nem jött oda hozzám és nem csatlakoztatott drótokat a karomra, a bokámra vagy az agyamra, akkor döbbentem rá, hogy éppen rajta fekszem, mert hogy a matracban dolgozik az elektromágnes. Kb 8 perc után odajött hozzám Laci egyik segítője, újra az ujjamra csippentette a szaturációmérőt, és megtörtént a csoda: a reggeli 90 százalékos véroxigénszintem hirtelen a 98-as normális szintre ugrott.

Ekkor indult be igazán Laci, a marketingnagyágyú. Fölrajzolta a táblára, hogy a gép kereken 1 000 000 forintba kerül. Őrület. Ha nem vesszük meg, és valahol csak egy 8-10 perces kezelésre megyünk, az 3000-6000 forint között mozog. Majd megkérdezte: hajlandó lenne-e az ember napi 500 forintot költeni az egészségére úgy, hogy esetleg egy idő után már nem is kell gyógyszert venni. Érdekes módon még így sem nagyon lendültek magasba a kezek, válság van.

Laci azonban nem vesztette el a reményt. Azt mondta, nekünk lehetőségünk lesz arra, hogy bekapcsolódhassunk egy nemzetközi kutatási programba. Kis hozzájárulást kell fizetnünk, így otthon is használhatjuk a pulzáló gépet, és még orvosi támogatást is kapunk.

Beinjektálták a kedvezményt

A legigazságosabb az lesz, mondta ezután Laci, ha kisorsoljuk, ki kaphat kedvezményt. A „Központból" épp ekkor érkezett meg egy nagy boríték, amelyben a felajánlott kedvezmények voltak, és mindenki kapott egy sorsjegyet. Az agyzsibbasztás itt már elérte hatását. Laci úgy beszélt, mint egy igazi szélhámos, aki az itt a piros hol a piros közben próbálja bevinni az erdőbe áldozatát: „Ugye mindenki megértette a feltételeket?  Tehát Önöknek fontos az egészség megőrzése a gyógyszeres terápia nélkül, mint ahogy a költségek minimalizálása sem elhanyagolható szempont, így tehát beinjektálhatjuk a mostani kedvezményeket ebbe a nagyszerű lehetőségbe. Ugye?"

A 100 ezer forintos kedvezményt csak egy ember nyerte meg, a 200 ezer forintos kedvezményt talán ketten. Majd jött a legnagyobb, a 400 ezer forintos, ami mellé már a csodás párolóedény-készlet is jár. Laci hosszú hatásszünetet tartott, majd azt mondta, akinek a sorsjegyén lévő szám első számjegye 5-ös, az nyert. Persze, hogy az enyémen is az volt, és valószínűleg mindenkién, de én és még néhány csoporttársam nem álltunk fel.

Legalább 15 ember ment ki lelkesen Lacihoz, volt, aki még tapsolt is örömében. Az arcokat nézve az embereknek még ekkor sem volt igazán fogalmuk arról, hogy mit nyertek, és nekik mennyit kell majd fizetniük ezért. Ezen a nehézségen valószínűleg az első hölgynek kellett átsegítenie a többieket, aki szinte biztos, hogy Laci beépített embere volt.

Laci fennhangon még egyszer megkérdezte tőle, hogy megértette-e a feltéteket és kéri-e a kedvezményt, mire a hölgy határozott és hangos igennel válaszolt. Rögtön le is ültek egy asztalhoz, hogy megbeszéljék a részleteket. Figyeltem őket egy darabig, de nem estek ki szerepükből, amit valószínűleg minden nap eljátszanak. Még néhány ember vett aznap több százezer forintért egy edénykészletet és egy mindenre. és talán semmire sem jó Elektromágneses Pulzáló Térerő Készüléket.

(Joób Sándor, index)

You have no rights to post comments