Civil szervezetek világnapja - személyes vallomás
A civil szervezetek napja lehetőséget ad arra, hogy közéleti szerelők és polgárok a civil szervezeteket támogató irányelvek mellett felszólaljanak. (A világnapot először 2010-ben indítványozta a balti-tengeri NGO Fórum, és 2012-ben fogadtak el. 2014-ben lett először megtartva, azóta több, mint 90 ország ismeri el és tartja meg a világnapot.) Így hát én is, mint egy polgár a sok közül, hadd elevenítsek fel néhány civil emléket és mondjam el véleményemet:
- 1983-ban, 18 évesen indultunk fel a Mátrába, mert azt hallottuk, hogy ott lesz a Dialógus csoportnak találkozója - ez egy magyarországi békecsoport volt, ami már akkor a szovjet csapatok kivonását követelte -, sajnos a találkozó nem valósult meg, a csoport szervezőit már útközben lekapcsolta a rendőrség...
- Aztán 1980-as évek második felében, főiskolásként bejártam a Budapesti Műszaki Egyetem Zöld Körébe, akik már akkor újságot adtak ki (Kék bolygó), és mindenféle akciókat, felvonulást, előadásokat szerveztek, amiben és is részt vettem. Létrejött a Piknik 2000 csoport, amivel kifejezetten látványos akciókat hajtottunk végre a puhuló kádári féldiktatúrában. 1989-ben pedig dolgozni kezdtem a nagytétényi művelődési központban, ahol létrehoztuk a Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesületet, amivel komoly eredményeket értünk el.
- 1991 - Törökbálintra kerültünk, az itteni kis művelődési ház vezetője lettem, ahol az egyik célunk épp a helyi közösségi csoportok, művészeti egyesületek segítése volt. (Kis színes: létrehoztuk az Ökooperáció egyesületet, végeztünk és némi zöld munkát, de közben engem egyre inkább magával ragadott a keresztény élet, születtek a gyerekeink is, így aztán Fernengel Andrásék átvették az egyesületet és lett belőle a kiválóan működő Kerekdomb Környezetvédelmi Egyesület.)
- Ezekben az években a civil szervezetekre még úgy tekintett az egész társadalom, mint a társadalom sokszínűségének, életerejének és ellenállóképességének fontos tényezőjére. A lefojtott kádári időszak után a civil szervezetek sokasodása és fejlődése rendkívül jónak és fontosnak számított az egész országban, ezt támogatták mindenféle pályázatokkal is. Az élet minden területén sokasodó civil közösségek (beleértve az egyházi közösségeket is) pedig rendkívül sok kulturális, egészségügyi, környezetvédelmi, stb. programmal segítették országunk életét, gazdagabbá, egészségesebbé tételét.
Én természetesen ma is ezt gondolom. Azonban azt is látni kell, hogy ezeknek a szervezeteknek a léte, helyi érdekérvényesítő képessége - már amennyi volt -, az aktuális gazdasági, hatalmi szereplőkkel szemben mindig is szálka volt sok vezető szemében. Ez fajult mára odáig, hogy sikerült a "civil szervezet" kifejezést szitokszóvá tenni országunkban. Ezzel tudatosan gyengítik a társadalom önvédelmi képességeit, szaggatják azt a közösségi hálót, ami összeköti az embereket és kiszolgáltatottabbá teszik a mindenkori gazdasági és politikai hatalommal szemben. Ez pedig tragédia. Ezért mi csak ünnepeljük ma a civil szervezeteket és segítsük őket, vegyünk részt munkájukban, mert azzal jót teszünk egész hazánknak és nemzetünknek.
Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
