Vandalizmus, gyűlöletbeszéd: keresztényellenesség Európában 2011-ben

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2012. március 21. szerda

A világon a legüldözöttebb vallás a kereszténység: A COMECE, az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsa szerint világszerte a vallási indítékú üldözések 75-80 százaléka keresztények ellen irányul. Minden évben 170 000 keresztény veszíti életét hite miatt, míg a súlyos üldözést elszenvedő hívők száma megközelíti a 200 milliót. Ebből hozzávetőlegesen 160, Európában történt keresztényellenes incidenst ismertet a Keresztények Elleni Európai Intolerancia és Diszkrimináció Figyelőközpontjának (OIDCE) 2011-es jelentése, amelyek március 19-én, hétfőn tettek közzé a központ honlapján

Az Open Doors holland keresztény alapítvány tanulmánya alapján a keresztényüldözés mértékét tekintve az ötven országot felsoroló lista élén álló, sztálinista Észak-Korea után következik Irán, Szaúd-Arábia, Szomália és az északnyugat-afrikai ország, Mauritánia. Gyakran hallunk az iraki, szíriai, egyiptomi, pakisztáni keresztény közösségek ellen elkövetett támadásokról. Ehhez képest Európában nincs nagy probléma, azonban a krisztofóbia a szabadság kontinensén is jelen van, még ha nem a máshol tapasztalalt mértékben és brutalitással is, hanem enyhébb és szofisztikáltabb formában. 

Az európai keresztényellensségről készült jelentés készítői leszögezik: ma nincs sem európai szintű, sem nemzeti szintű jelentési metódus, ami alapján teljes képet és pontos statisztikákat kapnánk a keresztényellenes, krisztofób megnyilvánulásokról. Amint azt Martin Kugler, a bécsi szervezet vezetője a Magyar Kurírnak kifejtette (a vele készült interjút hamarosan olvashatják): a nekik jelentett (és a sajtóban megjelenő) esetekre támaszkodnak, amelyeknek megpróbálnak utánajárni, és csak akkor publikálják őket, ha tényleg keresztényellenesnek bizonyulnak.

A figyelőközpont először 2010 végén tett közzé egy riportot a témában a 2005-2010 közti időszakról. Mint a mostani jelentésben írják, 2011-et a vallásról való nyílt vita jellemezte, aminek kiemelkedő esetei volt, amikor a norvég merénylőt, Andres Breiviket tévesen „keresztény fundamentalistának” írták le, de voltak pozitív lépések is: az OECD országainak közgyűlése bátorította az európai keresztényellenességről szóló vitát és a keresztények negatív megítélését elősegítő törvények felülvizsgálatát. Ugyancsak üdvözlendő, hogy az európai emberi jogi bíróság másodfokon felülvizsgálta a bíróság elsőfokú döntését, és végül úgy határozott, hogy az olasz iskolai keresztek nem sértik senki világnézeti meggyőződését. 2012 elején pedig az új, jobboldali spanyol kormány felülvizsgálta a szocialisták által bevezetett „állampolgári oktatás” tantárgyat, ami a gyakorlatban szexuális felvilágosítás és Kugler szerint egyfajta egyházellenes ideológiai indoktrináció volt. 

A vallásellenes esetek többsége a keresztények ellen irányul

Mint említettük, Európára kiterjedő felmérés nincs, de három országos tanulmány enged némi betekintést a jelenség világába. Nagy-Britanniában a Premier Christian Media 2009-es felmérésére válaszolók 66 százaléka szerint éri diszkrimináció a keresztényeket hazájukban, 71 százalék szerint növekedik a médiában a keresztények kiszorítása, a munkahelyeken 61, a közéletben pedig 68 százalék szerint éri hátrány a keresztényeket. A bírósági gyakorlatban az egyenlő bánásmódot követelő törvényeket rendre a keresztények hátrányára értelmezik. A keresztény hitre pedig a szekularizáció, a közöny és az iszlám jelenti a legnagyobb veszélyt. 

A skót kormány 2011. novemberi felmérése alapján a vallási erőszak 95 százaléka a keresztények ellen irányult. 2010-11-ben összesen 693 vallásellenes incidenst jelentettek, ami 10 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest, és ennek 58 százalékát a katolikusok ellen, 37 százalékát a protestánsok ellen, 2,3 százalékát a zsidók és 2,1 százalékát az iszlám ellen követték el. A Franciaországban elkövetett vandál támadásoknak 84 százalékban keresztény szent helyek estek áldozatul, főleg templomok és temetők, valamint szobrok. 

Kugler rámutatott: kétféle problémával állunk szemben, intolerancián a keresztények közéletből, médiából való kiszorítását, marginalizációját értik, valamint az egyes személyek és csoportok keresztényellenes megnyilvánulásait. Diszkrimináción viszont a törvényi hátráltatást, ami rendszerszintű, jogalkotási probléma – tipikus példái a „gyűlöletbeszéd” elleni törvények, amelyeket „diszkriminatív egyenlőségi törvényeknek” neveznek a jelentésben, hiszen mások tiszteletben tartásának címszava alatt a vallási meggyőződés kifejezését teszik lehetetlenné. Ennek tipikus példája, amikor a homoszexualitásról szóló keresztény tanítás homofóbnak bizonyul a törvény tükrében (a keresztényellenes megnyilvánulások viszont ezzel szemben a szólásszabadság részeként értelmezendők).

Diszkrimináció

Elsőként a diszkriminatív eseteket tárgyalja a jelentés, így a vallásszabadság (19), a szólásszabadság (12), a lelkiismereti szabadság (12) ellen és az említett diszkriminatív egyenlőségi politika miatt elkövetett (10) keresztényellenes tetteket. 

Tipikus példája az elsőnek, amikor Spanyolországban szekularista csoportok támadást indítanak az egyetemi kápolnák ellen, például Barcelonában 2011 januárjában, ahol a miséket is megzavarták, így végül fel kellett függeszteni a megtartásukat. Ugyancsak ekkor a spanyoloknál, Zújar városában egy tanárnak el kellett távolítani a keresztet a közös íróasztalról, mert két kollégája sértőnek találta azt. A szólásszabadság elleni diszkrimináció volt, amikor ugyancsak 2011 januárjában Németországban 1500 eurós büntetést kapott Günther Annen, amiért egy abortuszklinikával szemben demonstrált. Franciaországban és Németországban is többször megesett, hogy életpárti tüntetést, keresztény terhességi tanácsadást akadályozott meg vagy nehezített a hatóság, vagy épp bepereltek orvost azért, mert hajlandó volt segítséget nyújtani a homoszexualitásból való kigyógyuláshoz. Különösen kirívó esetei a lelkiismereti szabadság megsértésének, amikor keresztény orvosokat, nővéreket akarnak kötelezni abortuszok elvégzésére, az abban való asszisztálásra, vagy, mint Spanyolországban, ahol egy orvost arra köteleztek, hogy tájékoztassa az abortuszra jelentkezőket a lehetőségekről, ha ő nem hajlandó elvégezni a beavatkozást. Emlékezetes volt annak a brit házaspárnak az esete, akiket azért pereltek be és fenyegettek meg, mert nem voltak hajlandóak egy homoszexuális párnak kiadni egy szobát. Németországban betörték egy gyógyszertár ablakát, aminek a tulajdonosa nem árult eset utáni tablettát. Ugyanide tartozik a lengyelekre és írekre nehezedő nemzetközi nyomás abortuszellenes törvénykezésük lazítására.

Intolerancia 

Az intolerancia alatt a közéletből való kiszorítás (14), a vallási szimbólumok elleni eseteket (19) és a rágalmazásokat (18) sorolják fel. Ilyen volt, amikor Spanyolországban a húsvéti szünetet „trimeszteri szünetnek” nevezték át; az iskolai keresztek ügyei szerte Európában; a brit próbálkozás arra, hogy tiltsák meg azokban a templomokban a házasságkötést, amelyekben nem hajlandóak összeadni homoszexuális párokat; ide tartozik az, amikor a franciáknál megtiltottak egy életpárti felvonulást a közrend megzavarásának lehetősége miatt (17 eset, köztük ez is, több fejezetben is szerepel); vagy amikor Zágrábban homofóbiával vádoltak egy hittanárt, csak mert azt tanította, ami a katekizmusban van. Spanyolországban pedig meg akarták szüntetni a fiúkat és lányokat külön osztályban oktató iskolák (ezek főleg egyháziak) állami támogatását. 

A jelentés leszögezi: a vallási szimbólumok viselése, kihelyezése mindenkinek alapvető joga. Ennek ellenére számos esetben kötelezik munkaadók a munkavállalóikat ezek eltávolítására. Ez egyes törvények szűk értelmezéséből következhet például Nagy-Britanniában. Svájcban egy bevándorlóklub azt indítványozta, hogy távolítsák el az ország zászlójából a keresztet, mivel az nem tükrözi többé a multikulturális társadalmat. 

A művészet, amelynek autonómiája széles körben elismert, állandó terepe lett a keresztényellenes megnyilvánulásoknak - mutat rá Kugler. 

Vandalizmus, támadás

Végül a gyűlölet vezérelte incidensek következnek (nem összetévesztendők a gyűlöletbeszéddel, itt olyan bűnügyekről van szó, amelyekben csupán súlyosbító tényező a gyűlölet általi motiváltság): 18 gyűlöletvezérelt eset, majd a vandalizmus és megszentségtelenítés esetei (50, ebből 30 templom elleni, 12 temető elleni).  

A gyűlölet vezérelte bűncselekmények talán a legsúlyosabbak közé tartoznak mint személyek ellen elkövetett támadások: ilyen volt, amikor a madridi ifjúsági világtalálkozó résztvevőit támadták meg ellentüntetők, és egyiküket kórházba kellett vinni; vagy amikor a brüsszeli prímást megdobták tortával; amikor Ausztriában maszkos vandálok támadtak meg egy abortuszellenes irodát; Európa-szerte pedig többször előfordult, hogy életpárti demonstrálókat támadtak meg; vagy amikor kopt templomokat támadtak meg szerte a kontinensen. 

Kugler a Kurírnak leszögezte: a krisztofóbia számos jele ellen nem törvényekkel kell küzdeni, hiszen akkor épp ugyanabba a hibába esünk, mint a kritizált gyűlöletbeszéd-törvények. A legtöbbször az oktatás, felvilágosítás a legjobb módszer. Ugyanakkor a vallásszabadságot sértő törvényeket meg kell változtatni. 

Történelmi előjogok és semlegesség

A jelentésben számos felmerülő kérdésre is próbálnak válaszolni a szerzők. Sokak kérdezik, ha a keresztények többséget alkotnak, hogyan lehetnek diszkriminálva. Kugler kérdésünkre rámutat: ha egy embernek van a kezében a mikrofon, hangosabb lesz, mint a csendes tömeg. Dél-Afrikában is úgy diszkriminálták a négereket, hogy ők voltak a többség. Emellett a vallásukat valóban gyakorlók viszont kisebbségben vannak a kontinensen. Az intolerancia jelei nem értelmezhetőek csupán a történelmi privilégiumok elvesztésének jeleiként sem, ráadásul ezek a privilégiumok gyakran teljesen megindokolhatóak, és nem jelentik más vallások automatikus diszkriminációját. Egyes egyházak állami támogatásának számos logikus oka lehet, például a kompenzáció korábban elvett javakért egykor kommunista országokban, vagy épp a közjóhoz való hozzájárulás.  

Végül a jelentés a vallásszabadsághoz tartozó fogalmakat értelmezi, leginkább a szekularista csoportok értelmezését vitatva. Rámutatnak: a vallásszabadság nem csupán egyéni, hanem kollektív jog is. Az ateista csoportok azért tévednek, amikor hasonló elbánást követelnek maguknak, mint a vallások, mert aki nem gyakorol egy vallást sem, az nem tudja kifejezni világnézetét imával, szertartásokkal, rítusokkal. Felhozzák, hogy a lelkiismereti szabadság csak egyéni jog, így keresztény intézmények, például kórházak nem élhetnek vele. Ez azonban – mutat rá a jelentés – sehol sem szerepel a nemzetközi jogban. Ugyancsak kérdéses, hogy ezen szekularista csoportok kit képviselnek (például az Európai Humanista Szövetség), mivel tagságuk elenyésző, és hibásan gondolják, hogy mindenkit képviselnek, aki nem gyakorló vallásos vagy egyháztag. 

Ezek a csoportok a szekularizmus jelentését is hibásan értelmezik, mivel az nem jelenti azt, hogy az államnak vallásellenesnek kell lennie, és hogy a köztereken, közintézményekben ne lehetnének vallási szimbólumok. A vallási szimbólumok puszta jelenléte a nemzetközi jog szerint egyáltalán nem sérti senki vallási meggyőződését. 

A riport felkérés arra is, hogy aki valamiféle intoleranciát vagy diszkriminációt tapasztalt a vallása miatt, az lépjen ki az anonimitásból – szögezte le március 19-i, hétfői nyilatkozatában Veres András szombathelyi püspök, akit az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) bízott meg a OIDCE tevékenységének nyomon követésével. – Az európai püspökök ott állnak azok mögött, akik úgy érzik, nem tartják tiszteletben a jogaikat, és emlékeztetnek, hogy a vallásszabadság érték, amelyet védeni kell, hogy továbbra is a kontinens békéjének egyik oszlopa legyen – jelentette ki a magyar főpásztor. 

Kugler elmondta: a jelentés csak az első lépés, aminek célja egy átfogó kép nyújtása. 

A bécsi OICDE az EU Alapvető Jogok Platformjának tagja. A teljes jelentés az OIDCE honlapján olvasható.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés