Ferenc pápa: Sose fáradjunk bele a feltámadt Krisztus keresésébe!

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2021. április 06. kedd

Ferenc pápa beszédében az evangéliumból kiindulva a húsvéti örömhír lényegére irányította a figyelmet: a feltámadt Krisztus él, kíséri az életemet, mellettem van, s ezért szívemet öröm és béke tölti el. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A húsvét utáni hétfőt az angyal hétfőjének is nevezik, mert ezen a napon az angyal és a Jézus sírjához érkező asszonyok találkozására emlékezünk (vö. Mt 28,1–15). Az angyal azt mondja nekik: „Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincs itt. Feltámadt” (Mt 28,5–6). Ez a „feltámadt” kifejezés meghaladja az emberi képességeket. Még azok a nők sem, akik a sírhoz mentek és azt nyitva és üresen találták, mondhatták: „Feltámadt”, hanem csak azt mondhatták, hogy a sír üres volt.

Hogy Jézus feltámadt, azt csak egy angyal mondhatta ki, aki hatalmat kapott arra, hogy a menny hírnöke legyen, aki hatalmat kapott Istentől ennek kimondására, ugyanúgy, ahogy egy angyal – csakis egy angyal – mondhatta Máriának: „Gyermeket fogansz […], akit a Magasságbeli Fiának fognak hívni” (Lk 1,31). Ezért hívjuk ezt a napot az angyal hétfőjének, mert hiszen csak egy Isten erejével rendelkező angyal mondhatja: „Jézus feltámadt.”

Máté evangélista elbeszéli, hogy azon a húsvéti hajnalon „nagy földrengés volt. Ugyanis az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elgördítette a követ, és ráült” (vö. Mt 28,2). Ez a nagy kő, amelynek a gonosz és a halál által aratott győzelem pecsétjének kellett volna lennie, a lába alá kerül, és az Úr angyalának zsámolya lesz. Jézus ellenségeinek és üldözőinek minden terve és védekezése hiábavalónak bizonyult. A pecsétek mind lehulltak.

A sírkövön ülő angyal képe Isten gonosz felett aratott győzelmének konkrét, látható megnyilvánulása, Krisztus e világ fejedelme felett aratott győzelmének megnyilvánulása, a fény sötétség felett aratott győzelmének megnyilvánulása. Jézus sírját nem egy fizikai jelenség nyitotta fel, hanem az Úr beavatkozása.

Az angyal tekintete, teszi hozzá Máté, „olyan volt, mint a villám, ruhája pedig fehér, mint a hó” (Mt 28,3).

Ezek a részletek olyan szimbólumok, amelyek Isten beavatkozásáról szólnak, mely egy új korszakot hoz, a történelem végső időinek korszakát, mert Jézus feltámadásával a történelem végső időszaka kezdődik el, mely ezer évig is tarthat, de ez az utolsó korszak.
Isten ezen beavatkozására kétféle reakció érkezik. Az őröké, akik nem tudnak ellenállni Isten elsöprő erejének, és egy belső földrengés kavarja fel őket: holtra váltak (vö. Mt 28,4). A feltámadás ereje ledönti lábukról azokat, akik a halál látszólagos győzelmének biztosítását szolgálták. És mit kellett volna tenniük ezeknek az őröknek? Elmenni azokhoz, akik parancsot adtak nekik az őrködésre, és elmondani az igazságot. Választhattak: vagy elmondják az igazságot, vagy engedik, hogy meggyőzzék őket azok, akik megbízást adtak nekik az őrködésre. És meggyőzésük egyetlen módját a pénz jelentette, és ezek a szegény, szerencsétlen emberek eladták az igazságot, és zsebükben a pénzzel azt mondták: „Nem, a tanítványok jöttek el, és ellopták a holttestet.” A pénz „úrnak” itt is, Krisztus feltámadásakor is van hatalma, a tagadásra. Az asszonyok reakciója ettől igencsak eltérő, mert az Úr angyala kifejezetten felszólítja őket, hogy ne féljenek: „Nem féljetek!” (Mt 28,5), és hogy ne keressék Jézust a sírban. És végül nem félnek.

Az angyal szavaiból értékes tanítást szűrhetünk le: sose fáradjunk bele a feltámadt Krisztus keresésébe, aki bőségesen adja az életet azoknak, akik rátalálnak. Krisztus megtalálása azt jelenti, hogy rátalálunk a szív békéjére. Ugyanezek az evangéliumi asszonyok, a kezdeti zavarodottság után, érthetően, nagyon megörülnek, amikor életben találják a Mestert (Mt 28,8–9).

Ebben a húsvéti időszakban mindenkinek kívánom, hogy szert tehessen ugyanerre a lelki tapasztaltra, befogadva szívébe, otthonába, családjába a húsvét örömhírét: „A feltámadott Krisztus nem hal meg többé, a halálnak nincs hatalma felette” (áldozási ének). A húsvét örömhíre a következő: „Krisztus él, Krisztus kíséri az életemet, Krisztus mellettem van.” Krisztus kopog a szívem ajtaján, hogy beengedjen. Krisztus él! Ezekben a húsvéti napokban jó hatással lesz ránk, ha ismételgetjük: „Az Úr él!”

Ez a bizonyosság késztet imádkozásra bennünket ma és az egész húsvéti időben: „Regina Caeli, laetare, vagyis: Örülj, Mennyek Királynője!” Gábriel angyal az első alkalommal így üdvözölte: „Örülj, kegyelemmel teljes!” (Lk 1,28). Mária öröme most teljes: Jézus él, a Szeretet győzedelmeskedett! Legyen ez a mi örömünk is!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Magyar Kurír

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés