Nincs hit engedelmesség nélkül – Bakos Rafael OCD Avilai Szent Teréz Szent József-tiszteletéről

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2021. február 15. hétfő

Ferenc pápa december 8-án tette közzé Patris corde (Atyai szívvel) kezdetű apostoli levelét abból az alkalomból, hogy Szent Józsefet, Mária jegyesét 150 évvel ezelőtt nyilvánították a Katolikus Egyház védőszentjévé. Bakos Rafael kármelita szerzetest Avilai Szent Teréz egyháztanító Szent József-tiszteletéről kérdeztük.

– Nagy Szent Teréz 1562-ben Avilában alapította meg az első kolostorát, és Szent Józsefről nevezte el. Honnan ered az ő nagyfokú tisztelete Jézus földi nevelőapja iránt?

– Avilai Nagy Szent Teréz önéletrajzából kiderül, hogy három meghatározó pillanat volt az életében, amely különösen elmélyítette a Szent Józsefhez való kötődését. Az első huszonhat-huszonhét éves korához kapcsolódik, amikor 1542 táján fokozatosan felgyógyul a testi betegségéből, bénultságából, és ezt Szent József közbenjárásának tulajdonítja. A második momentum a megtérésével kapcsolatos, ami harminckilenc éves korában történt, 1554 körül. A harmadik pedig a negyvenhét éves korában általa létrehozott első Kármelhez kötődik, ahogyan ön is említette.

– Teréz kapcsolata tehát fokozatosan bontakozott ki Szent Józseffel?

– Igen, pontosan úgy, ahogyan az az emberi kapcsolatokban is lenni szokott. Ezen az úton az első meghatározó élménye a testi gyógyulása volt. Teréz súlyosan megbetegedett, és négy napig bénult állapotban volt. Ahogyan önéletrajzában írja, még az érzékszervei sem működtek, az utolsó kenetet is feladták neki. Végül túlélte a betegséget, de a bénultsága még három évig megmaradt. Ekkor, az Önéletrajz tanúsága szerint: „Elkezdtem gyakran misét hallgatni, és szigorúan jóváhagyott imádságokat mondani, mert sohasem voltam barátja olyan más áhítatoknak, amilyeneket bizonyos személyek – különösen nők – csinálnak olyan körülményességgel, amit én nem tudtam elviselni. (…)

És a dicsőséges Szent Józsefet választottam közbenjárómul és uramnak, és nagyon az ő pártfogásába ajánlottam magamat.”

Teréz később Szent József közbenjárásának tulajdonította, hogy meggyógyult ebből a súlyos állapotból, olyannyira, hogy később az alapítások sok gondját is képes volt magára vállalni, ami rengeteg utazással, vándorlással járt együtt.

– Az imént említette, hogy Teréz harminckilenc éves kora táján tért meg. Miként kell ezt érteni? Hiszen 1535-ben lépett be a Megtestesülés kolostorába, hogyhogy csak 1554-ben tért meg?

– A megtérésnek különböző szintjei vannak, ez egy életünk végéig tartó folyamat.

Teréz a teljes megtérés alatt azt érti, hogy végre ki tud lépni az állandó hezitálásaiból, abból az állapotból, amikor a világ és Isten között tántorog, ugyan nem súlyos bűnökben, de ettől még képtelen arra, hogy Krisztust élete sarokpontjául fogadja.

A megtérése úgy ment végbe, hogy találkozott a szenvedő Krisztus képével, és ott, abban a pillanatban megszületett benne ez a nagy változás. Az isteni kegyelmek című, kisebb művében írja: „Nagy hálára vagyok kötelezve a Boldogságos Szűz és Szent József iránt, mert életemben igen sokszor, mikor már egészen elveszett voltam, Isten az ő kérésükre mentett meg engem.” Az Önéletrajzban pedig így utal Szent Józsefnek a megtérésében játszott szerepére: „ez a dicsőséges szent, aki megszabadított úgy a testi, mint a lelki (bénultság) veszedelmeiből”. Teréz tehát Szent Józsefnek és a Szűzanyának tulajdonította azt a hatalmas kegyelmet, hogy végre maradéktalanul be tudta fogadni az életébe Krisztust, és teljesen tőle függve az ő eszközévé vált.

Az avilai Szent József-kolostor megalapítását megelőző időről, 1561-ről ezt írta Teréz az Önéletrajzban: „Egy nap áldozás után Ő Felsége (az Úr) nagy ígéreteket tett, hogyha fel nem hagyok a kolostoralapítással, Ő nagyon meg fogja segíteni, s hogy nevezzük el Szent Józsefről, mert egyik kapuját ő fogja őrizni, a másikat Miasszonyunk, és Krisztus lesz velünk.” Vagyis a Szent Család. Ugyanebben az évben, augusztus 15-én, egyik nagy elragadtatása során a következő látomásban volt része: „Úgy éreztem, mintha nagyon fehér és ragyogó ruhába öltöztettek volna, s kezdetben nem láttam, ki öltöztet, de aztán láttam, hogy Miasszonyunk van jobb és Szent József bal felől, és ők adták rám ezt a ruhát. Megértettem ebből, hogy már megtisztultam bűneimtől. Miután felöltöztettek, nagy öröm és boldogság járt át, és mindjárt úgy éreztem, mintha Miasszonyunk kézen fogott volna. Azt mondta, nagy örömére van, hogy a dicső Szent Józsefet szolgálom, s higgyem el, hogy a kolostorra vonatkozó terveim megvalósulnak, és nagyon nagy szolgálatára lesznek benne az Úrnak és nekik kettőjüknek.”

Misztikus kegyelmek ezek, amelyekből Teréz egyértelműen megérti, hogy ezt a kolostort Szent Józsefnek kell szentelnie. Önéletrajzában a következőket is elmeséli: „Egyszer, amikor olyan nagy szükségben voltam, hogy nem is tudtam, mit tegyek, s miből fizessek ki néhány munkást, megjelent előttem Szent József, valódi atyám és uram, és értésemre adta, hogy meglesz a pénz, és fogadjam fel őket; így is tettem egy fillér nélkül, és az Úr megadta nekem olyan módon, hogy akik hallották, nem tudtak hová lenni a csodálkozástól.” Látható tehát, hogy misztikus kegyelmek, illetve gondviselésszerű beavatkozások történnek, amelyek révén Teréz Szent Józseffel való kapcsolata egészen elmélyül, olyannyira, hogy az általa alapított kolostorok közül tizet róla nevez el.

– Teréznek gyakran voltak elragadtatásai, misztikus látomásai. Szent Józsefnek pedig kétszer is megjelent az Úr angyala: egyszer, amikor figyelmeztette, hogy ne bocsássa el az áldott állapotban lévő Máriát, mert a Szentlélektől fogant gyermeket; másodszor pedig akkor, amikor felszólította, hogy meneküljön Máriával és a kisded Jézussal Egyiptomba, mert Heródes katonái meg akarják ölni a gyermeket. Mondhatjuk, hogy Terézt mély, misztikus kapcsolat fűzte Szent Józsefhez?

– Teréz megjegyezte, hogy nemcsak a testi gyógyulást tapasztalta meg Szent József segítségével, hanem a lelki bénultságából is megszabadult. Ezért ajánlotta a nővérei lelki mesteréül Szent Józsefet. Ezt írja az Önéletrajzban: „Különösen az imádságos embereknek kellene nagyon szeretniük Szent Józsefet, mert nem tudom, hogyan is gondolhatnánk az angyalok királynőjére abban az időben, amikor oly sok mindenen ment keresztül a gyermek Jézussal, anélkül, hogy hálát adnánk Szent Józsefnek azért a sok jóért, hogy mindezekben segítette őket. Aki nem talált mestert, hogy megtanítsa az imádságra, fogadja ezt a dicsőséges szentet mesteréül, és nem téved el az úton.”

Teréz majd húsz év kolostorban töltött idő után jut el a megtéréshez, és ebben nagyon nagy szerepet tulajdonít a Szent Szűz és Szent József közbenjárásának. Szent József az ő belső életének mestere, aki felnyitja előtte Krisztus misztériumát.

Ezen nem is nagyon csodálkozhatunk, hiszen ahogyan Szent II. János Pál írta apostoli levelében Szent Józsefről: a Szűzanyával együtt annyira elsőrendű tanúja a megtestesülés misztériumának, hogy ez az ő „szakmája”: tudja, hogyan vezesse be az embereket a Krisztussal való kapcsolatba, és hogyan szolgálja Istennek a megtestesülésen keresztüli megismerését.

– Teréz hirdette, hogy a lélek teszi az embert emberré, és hogy az Istennek való feltétlen engedelmesség elengedhetetlen. Az engedelmesség Szent József személyiségének legfőbb jellemzője, hiszen minden körülmények között igent mondott Isten akaratára.

– Ez a hit engedelmessége. Nincs hit engedelmesség nélkül, ahogyan II. János Pál és Ferenc pápa is hangsúlyozza. A hitben az ember teljesen átadja magát Istennek, ahogyan a Boldogságos Szűz Mária és Szent József tette. II. János Pál pápa az imént említett apostoli levelében utal a II. vatikáni zsinat Dei Verbum (Isten igéje) kezdetű dogmatikus konstitúciójára: „A kinyilatkoztató Istennek »a hit engedelmességével« tartozunk (…), mellyel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, »értelmével és akaratával teljesen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt«, és önként elfogadja a kapott kinyilatkoztatást.” Az imént idézett mondat, ami a hit lényegét érinti, teljességgel és egészében ráillik a názáreti Józsefre – írja levelében a pápa. Teréz sem tudott addig belépni a misztikus életbe, amíg meg nem született benne a készség a hit engedelmességére.

A misztikus kegyelmek nem arra szolgálnak, hogy múló emóciót biztosítsanak testünknek és lelkünknek, hanem hogy az embert megnyissák az Úr benne és általa való működése előtt.

Rendszeres előfordulásuk annak is jele, hogy az ember és Isten együttműködése között nincs alapvető akadály, és ezek a kegyelmek elősegítik, hogy ne is legyen. Ha viszont az ember nem éli meg a mindennapok szintjén ezt az együttműködést, akkor a misztikus kegyelmek, amelyeket kap, még ha valósak is, nem tudnak gyümölcsöző misztikus életbe torkollni.

Ha az ember a hétköznapi életében nem tud együttműködni Istennel, akkor az imájában sem tud, és ez fordítva is igaz. Az ima és az élet ugyanis szorosan összekapcsolódik.

Mindkét területen meg kell nyilvánulnia az emberben a hit engedelmességének ahhoz, hogy Isten bennünk és általunk cselekedhessen az életünkben.

– Ahogyan ez Szent József életében is történt.

– Igen. Érdekes, hogy az evangéliumok egyetlen szavát sem említik. Szent József cselekvő ember volt, de tetteinek soha nem ő maga az ihletője és a célja. Élete nagy döntéseiben isteni sugallatokra hagyatkozva cselekedett, a mindennapi életében, a munkájában pedig a józan emberi értelmével felfogta, hogy mi a dolga, és azon keresztül is az Úrral való egyesülésre törekedett.

– Mi az, amiben inspirálhat bennünket Szent József alakja, példája?

– Szent József különleges módon olyan szent, akire lehetetlen individuumként tekinteni. De amint láttuk, Szent Teréz sem egymagában tisztelte őt, hanem mindig a Szent Szűzzel és Jézussal, vagyis a Szent Család többi tagjával együtt, hiszen velük tevékenykedik és értük.

A családra vonatkozóan Szent József tanúságtétele mérhetetlenül fontos. Különösen az atyaság, a családapaság megéléséről van itt szó, melynek már pusztán a megértésével is nagy bajok vannak manapság.

A másik a jegyesi kapcsolatnak, s ezen belül a tisztaságnak a megélése, amit mind II. János Pál, mind pedig Ferenc pápa hangsúlyoz.

A tisztaság alatt persze nem pusztán a bűnöktől való tartózkodást értik, hanem a mindig a másikra irányuló és nem önmaga javát kereső szeretetet.

Mária hiteles tiszteletére is tanít minket Szent József. Arra, hogy ez a tisztelet nem szentimentális érzésekben nyilvánul meg, hanem abban, hogy – amint József is – mi is részesülünk Mária hitében, belépünk a hitébe, és a hit zarándokútját járjuk. Puszta jámborkodással nem tisztelhetjük hitelesen a Szűzanyát.

Szent József a munka, a cselekvés példája is, a pápák ezt is hangsúlyozzák. Nagyon érdekes Józsefnek a misztérium iránti érzéke. Tudja, hogy Isten mérhetetlenül meghaladja őt, ezért értelmével és akaratával is meghajlik előtte hitből fakadó engedelmességével.

A mai embernek ezzel is nagy problémái vannak, mert büszke racionalitásával szeretne mindent átlátni, és csak abba belemenni, amit tökéletesen meg tud érteni.

József a megtérés modellje is. Tudnunk kell, hogy nem csak bűnből való megtérés van, amit mi, papok állandóan sulykolni szoktunk a híveknek. Létezik az ember saját elgondolásaiból való kivetkőzés is, az a megtérés, amelynek lényege, hogy elfogadjuk Isten velünk kapcsolatos gondolatait, ránk vonatkozó tervét. Szent Józsefnél ez nagyon élesen megmutatkozik a Szűzanyával megélt kapcsolatának kezdetén. Amikor tudomást szerez arról, hogy Mária várandós, arra gondol, hogy csendben elbocsátja őt, és már ez is a szeretet nagy megnyilvánulása a részéről.

Isten viszont arra hívja, hogy inkább a saját gondolatait engedje el, és lépjen be az ő tervébe. Ez valóban evangéliumi, mély megtérés.

Végezetül: Szent József tisztelete elsősorban nem azt jelenti, hogy sok imát mondunk hozzá. Avilai Szent Teréz miséket mondatott a tiszteletére, és nem szószaporítással könyörögte ki Szent Józseftől a gyógyulását.

József hiteles tiszteletének abban kell megnyilvánulnia, hogy komolyan vesszük életének üzenetét, elgondolkozunk rajta, és igyekszünk magunkra alkalmazni azt.

Mégpedig úgy, hogy felismerjük és megvalósítjuk Isten ránk vonatkozó tervét, s egyre bensőségesebb kapcsolatba lépünk Jézussal és Máriával, Szent József lelkületének megfelelve.

Fotó: Fábián Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés