Vallomás vagy allegória a szeretet megszerzésének lehetőségéről

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2021. február 14. vasárnap

Zselepszki Fábián atya (1932-2017) elmélkedése:
"Uram, Te égsz az Áldozat Oltárán. El nem hamvadó tüzed szítja a gyűlölet, a megalázottság, a  szégyen és a megvetettség, hogy  nem kellettél, nem kellesz, hogy megvetett és elvetett vagy. Ez elég tüzelőanyag  a máglyához, hogy  teljesen el tudj égni, egészen elégő áldozattá.

Uram, most már könnyű Téged szeretni,  hisz Te feltámadtál és győztél. De ahhoz mit szólok én, hogy Te nem is így akartál az enyém lenni, hanem annak a legkisebbnek a személyében, akiről beszéltél és akiről azt mondtad, hogy amit neki tesztek, azt úgy fogadod, mint a Veled történtet.
Ez az a „k i c s i s é g”, amely minden  „nagyságtól” különbözik – nincstelen -, fizikai és erkölcsi értelemben egyaránt.  Te ebből a jelenlevő, jelenlegi  „senkiből” nézel felém, s várod, hogy  irgalmas szívet mutassanak, s  mikor egyáltalán nem akarok jó lenni, akkor kell  „amit egynek a legkisebbek közül tesztek, nekem teszitek”.
Így Te vagy az az „ undok szegény” , aki  követelődzve” koldul, és fintorogva  fogadja a jó szívvel kapott adományt. Aki elszemtelenedik, akinek sohasem  elég  a jóságból és a szeretet áldozatából.
Sőt. Az vagy, aki „áskálódik ellenem”, aki „bevádol”, az  az „erkölcsi nyomorúság”, aki rajtam  keresztül akar karriert csinálni. Te vagy mindegyikünk nyomorúságában az a kicsi”, elesett „lenézett”,  „megvetett”, aki mindenben hasonló, de bűnt nem követett el."

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés