A megoldás a bűnbánat, bocsánatkérés és megbocsátás – Csókay András idegsebész a Szász János-ügyről

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2021. február 13. szombat

A közelmúlt nagy sajtóvisszhangot kiváltó eseménye volt, hogy a bangladesi sziámi ikerlányok 2019. augusztusi, huszonhat órás műtétjét és a háttérben zajló eseményeket kamerával végigkísérő Szász János filmrendező lakásán a rendőrség rajtaütésszerű házkutatást hajtott végre, és elektronikus és digitális eszközöket foglalt le.

Csókay András főorvos-idegsebész portálunkon a kezdetektől fogva beszámolt a műtétről, az ikrek állapotának változásáról. Missziójához kedves olvasóink imádsága is hozzájárult. Ebben az interjúban a jelenlegi helyzet kialakulásáról és a lehetséges kiútról beszél; imádságra, bűnbánatra, megbocsátásra hív. Továbbra is segítségünkre számít az imádságban, amit ezúton vele együtt köszönünk. 

– Milyen események vezettek idáig?

– Ez a történet 2002-ben kezdődött. Teréz anya szavainak a sugallatára – „Nálam a szeretet cselekvést jelent” – javasoltam tehetséges fiatal orvos barátomnak, Pataki Gergelynek, hogy erre a mondatra építve hozzunk létre egy alapítványt. Így jött létre a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány, jogilag Gergő lett az alapító, én pedig a kuratórium elnöke. Az alapítvány elsősorban az abortusz elleni küzdelem jegyében jött létre – több mint 800 felvilágosító előadást tartottam –, valamint a kómás betegekért, tehát a kiszolgáltatottakért. Gergő 2010 után behozta a bangladesi missziót, német társalapítványokkal együtt. Ebben én nem vettem részt, de 2016-ban elindítottam a nigériai missziót, ahová Gergelyt is elhívtam, ő pedig elhívott engem a bangladesi misszióba. Ott találkoztunk a sziámi ikerlányokkal. Már többször elmondtam önöknek, hogy

a műtét az első pillanatban lehetetlennek látszott, de ott, Bangladesben 2017. november 30-án a kórház igazgatójának szobájában mondtam a Jézus-imát, és Jézus Krisztus valósággal „bemondta” azt a szakmai ötletet, amelynek alapján elindulhattunk.

Ez egy teljesen új megoldás volt, az érpályán keresztüli vénás érlezárás, amit nagyszerű barátunk, Hudák István doktor el is végzett, két lépésben. Már itt elkezdődtek a problémák.

– Mire gondol pontosan?

– Kértem, hogy az alapítvány honlapján ez jelenjen meg, mármint az, hogy „Jézus az úr, mi csak egyszerű szolgák vagyunk. Csak így sikerülhet.” Sajnos az alapítvány jogi alapítójának stílusa olyan, hogy Hudák doktor – aki egyébként mindent maga fizetett – már akkor, 2018-ban deklarálta: „András, tudom, hogy te vagy a kuratórium elnöke, de nekem ehhez az alapítványhoz semmi közöm, az ikreken természetesen segítek”. Fantasztikus munkát végzett. Ezután megkezdődött a felkészülés a műtétre, én ehhez rengeteg elhunyton végeztem gyakorlatot, és öt további ötletet kaptam Jézus-imában, éreztem, hogy ezekkel el lehet végezni a műtétet. Közben Gergely, hatalmas teljesítményt nyújtva, elkezdte a bőrtágítást az ikreken, hat hónapig voltak itt, Budapesten. Emellett végezte a szervezőmunkát, az egész csapat kiutazását. Amikor minden készen állt, kiutaztunk.

Ez 2019. július 21-én történt. Harminchárman mentünk, orvosok, műtősök, nővérek, művészek, köztük Szász János, Muhari Papp Sándor Balázs, Táborosi András operatőr, Barakonyi Szabolcs fotóművész. A Honvédkórház hatalmas, 30 millió forint értékű állóeszközt adott kölcsönbe a hét részt vevő orvosának, és jelentős fogyóeszköz-támogatást is kaptunk. Kint a legnagyobb szeretetben voltunk az ikrekkel, a szüleikkel, a kedves bangladesi orvosokkal és egymással.

Mindenki imádkozott, mi a Szentháromság egy Istenhez, ők Allahhoz, de ez semmiféle feszültséget nem okozott köztünk. Így futottunk rá az augusztus 1-jén kezdődő műtétre.

Előtte katolikus misén magunkhoz vehettük az Oltáriszentséget. Előzetesen beszéltünk arról, hogyan és mit lehet óvatosan kommunikálni a műtét után. A műtét huszonhat órája életem legnehezebb eseménye volt, teljesen átírva minden előzetes kommunikációs szándékunkat, de a Jézus-imát mondva valahogy mindig megkaptuk az erőt, kiegészítve az otthoni, több százezer fős háttérima-segítséggel. Volt pillanat, amikor úgy nézett ki, elveszítjük a gyerekeket, de az aneszteziológuscsapatunkkal (Csapody doktor, Ezer doktornő, Szenohradszky doktornő) és idegsebész barátainkkal (Valálik, Hudák, Josvai, Trencsényi, Égető doktorok) helytálltunk, a műtősnőinkkel (Czirják Enikő, Mogyorósi Ibolya, Csenteri Margó) együtt. Kétszer kaptak az ikrek teljes vérátömlesztést.

– Mi történt ezután?

– Ezután jött a gond. Pataki Gergely jó plasztikai sebész, de az idegsebészethez nem ért. Az alapítvány kommunikációs igazgatója, aki itthonról akarta vezényelni a kommunikációt, végképp laikus volt. A műtét huszonnegyedik órájában Pataki doktor megkérdezett engem, hogy mit mondjunk a műtét után. Azt válaszoltam: egyet mondhatunk, a műtétet befejeztük – nem azt, hogy sikerült!

Sajnos az alapítvány kommunikációja nem fogadta el a kérésemet, pedig én voltam a műtét felelős vezetője, és azt kommunikálta, hogy a magyar orvosok sikeresen szétválasztották az ikreket.

A siker szó miatt a több százezres háttérima érthetően lecsökkent, a gyerekek haldokolni kezdtek. Augusztus 2-án hullafáradt voltam, és csak 3-án ismertem fel, hogy valami nagyon félrecsúszott, és emiatt leáll a spirituális segítség, amit hónapokkal korábban megterveztünk. Érdekes egyébként: a modern pszichológia materialista tudománya elismeri a csoportos lelki támogatás pozitív hatását. Tehát nem valami légből kapott, vallásos őrültség ez, hogy én imádkozom valakiért, és ez hat.

Vegetatív instabilitás, nagyon magas láz, kezelhetetlen szívritmuszavarok, bármelyik pillanatban meghalhattak volna. Közben meg az alapítvány sikeres műtétről beszélt. Nagyon kétségbeestem, és kértem a kommunikációs igazgatót: azonnal írja le a honlapon, hogy mi az igazság. Napokig nem voltak erre hajlandók, később feltettek egy gyenge imakérést, és megjelent talán az is, hogy kritikus az ikrek állapota. Ekkor a Jóisten sugallatára jött az az ötlet, hogy értesítem a katolikus hírportálokat, köztük a Magyar Kurírt és az Új Embert, a Mária Rádiót, a Párbeszéd Házát. Már augusztus 3-án jelezték, hogy óriási baj van, a gyerekek haldokolnak, kérjük az imák újrakezdését, és akkor egy hatalmas, még az előzőnél is nagyobb háttérimádkozás bontakozott ki, most már az egész Kárpát-medencében. Az egyik gyerek állapota javulni kezdett, a műtét után nagyjából egy héttel túl volt az életveszélyen idegsebészeti szempontból. A másik gyerek viszont tovább haldoklott, és augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján úgy látszott, hogy még aznap meghal. Akkor Sajgó Szabolcs atya kérésére Mindszenty József bíboros és a Szűzanya közbenjárását kértük, és másnap reggelre jobban lett a gyerek. Eljuttatuk ezt csodás gyógyulásként a Vatikánnak, részletesen leírtuk Kovács Gergely posztulátor kérésére Csapody doktorral.

Sajnos továbbra sem jelent meg az alapítvány oldalán az igazság, vagyis hogy nem elsősorban magunknak, hanem Jézusnak köszönhettük a gyerekek életben maradását.

– Hogyan került a történetbe Szász János filmrendező?

– Bangladesben nagy szeretetben voltunk mindenkivel, az ikrek szülei is aláírták a beleegyező nyilatkozatot ahhoz, hogy Szász Jánosék forgathassanak a műtétről. Egy dolog viszont látszott:

Szász János, mint művészember, abszolút levette mentálisan ezt az iszonyatos feszültséget, ami az idegsebészek és Pataki doktor között robbant ki az alapítvány fals kommunikációja miatt. Ebből viták támadtak, és mindezt Szász János és a stábja érzékelhette, filmre vehette, mert egyszerűen ott voltak.

Ő végig nyugtatni, békíteni akart minket. Nagyon fontos megjegyezni, hogy Szász János semmi pénzt nem kapott az alapítványtól, mindent a saját költségére fizetett. Az alapítvánnyal semmiféle megállapodást nem írt alá. A mi kérésünk annyi volt, hogyha elveszítjük a gyerekeket, akkor ne legyen ebből film, elég szomorúság lenne az önmagában. Szász János azt is felajánlotta: ha a nyersanyagból valamikor film készül, és bevétel lesz belőle, annak felét az alapítvány kapja, ez szerintem gáláns felajánlás, tekintve, hogy ő volt a producere, rendezője, mindenese a filmnek. Közben Gergely rájöhetett arra, hogy ő nem ilyen filmet akart. Most is láthatók az alapítvány honlapján különböző, a műtétről készült kisfilmek, nagyon szépek, de azt sugallják, hogy minden könnyen, tökéletesen működött.

Szász János nyilván olyan filmet rendezett volna, amelyben a könnyek, a sírás, a szenvedés mellett természetesen az öröm is megjelenik – vagyis az egész húsvét, a kereszttel és a feltámadással –, hiszen a gyerekek végül is túlélték ezt a beavatkozást. Tegnap (a beszélgetés február 11-én készült – a szerk.) tudtam meg, megírta az ikrek édesanyja, hogy a műtétet követően, amikor már csak hárman maradtunk Bangladesben, Pataki doktor aláíratott vele egy olyan papírt, amellyel visszavonja az írásbeli beleegyezését, hogy Szász Jánosék filmfelvételeket készíthetnek a műtétről. A filmes csapat még alig hagyta el Dakkát. Miért nem mondták meg nekik egyenesen, szemtől szembe? Teljesen megdöbbentem.

– A Szász János elleni feljelentés összefüggésben van ezzel?

– Szász János nem akart szellemi tulajdonjogot adni az alapítványnak, mert érzékelte, hogyha megadja az ötven százalékot, akkor az alapítványnak korlátlan beleszólása lesz, nemcsak az orvosi, szakmai részbe, hanem a tartalmi, esetleg spirituális részbe is. Az előbbit ő maga is kérte tőlünk. Ilyet egy magát valamire tartó művész nyilván nem engedhet meg. Ez volt a probléma. 2019 szeptemberében, harminc nappal a műtét után távoztam az alapítványból. A további két, szintén nagy kihívást jelentő idegsebészeti műtétet 2019 decemberében Valálik doktorral, tavaly októberben pedig Pataki doktorral végeztük el, külső segítőként vittem ezeket az idegsebészetileg szintén nehéz beavatkozásokat. Ezekhez is Jézus adta a kulcsötleteket, de ez szintén nem jelent meg a honlapon. Elismerem, hogy a kettőnk között kirobbant vitában megjelent a harag, és a haraggal az ember kizárja Jézus Krisztust.

Az alapítványunkban Krisztus volt az Úr, de hiába mondtam, ezt nem tudtam érvényre juttatni. Minden tőle, Jézustól jött.

Ha én leszállok a keresztről, ha engem köpködnek, és nem tartom be a nyolc boldogság nyolcadik mondatát – Boldogok, akiket gyűlölnek, üldöznek a nevemért –, akkor ezzel az Úr Jézust is kizárom. Sajnos nem tudtam fennmaradni a kereszten az engem ért megaláztatások miatt, amit nagyon bánok. A harmincharmadik napon pedig az egyik ikerlánynál, Rukayánál be is következett a bevérzés, amibe majdnem belehalt. Ám annyit még megtett értünk az Úr Jézus, annak ellenére, hogy a haraggal kizártuk, hogy életben tartotta. Egy óriási bűnbánati imaláncot indítottam el, önmagamban is. Aztán hónapokkal később már láttam, a bűnbánat eredményét, amivel „visszaengedtük” Jézust, hogy a kislány jobban van, tud már mosolyogni, de beszélni nem tud, hangokat hallat sírásként, nevetésként.

– Végül is tudomása szerint miért történt meg a Szász János elleni fellépés?

– „Személyes adatokkal való visszaélés”, ezt írják indoklásként, mivel az alapítvány a későbbiekben felbontotta a megállapodást. Az alapítvány valamiféle jogi vitában áll Szász Jánossal, melyben a vádak ugyanazok, mint az ismeretlen bejelentőnél, ami miatt a házkutatást a rendőrség elrendelte. El kell mondanom, hogy semmiféle szerződés nem volt az alapítvány és Szász között, tehát indok a házkutatásra nincs. János barátként jött ki. A rendező hazautazása előtt odaadta az egyik kópiát az alapítványnak, személyesen Pataki doktornak, hogy bebiztosítsa egy kópia biztos hazajutását – ha vele baj történne –, úgy, hogy azt majd hazaérkezésükkor visszaadja Pataki Gergely a film elkészítéséhez, ám ez azóta sem történt meg. Jogtalanul van tehát az alapítványnál. Sehol nincs semmiféle film. Semmiféle megállapodás.

Nem tudom, hogy ki a feljelentő, csak azt, ami a rendőrségi papíron állt. A bejelentő félrevezethette a magyar rendőrséget.

Tehát a bejelentő súlyos dolgokat mondhatott, hogy bekövetkezhetett a február 5-i, pénteki drasztikus házkutatás. Az, hogy reggel 6 órakor a rendőrök benyomultak a lakásba, a beteg, covidos feleséget is megfélemlítve, s az épp felébredő nyolcéves gyereknek is meg kellett élnie mindezt, ehhez a túlzott fellépéshez valakinek nagyon félre kellett vezetnie a rendőrséget. Ezért el kell mondani az igazságot, ami gyógyíthatja a sebeket, de a megbocsátó szeretet az, ami végleges gyógyulást hoz. Talán elindult egy kedvező folyamat, mert tegnap felkerült Jézus neve a honlapra, de még messze nem az, hogyan segített...

– Szász Jánossal az a gondja az alapítványnak, hogy a kezében van a film?

– Nincs film, csak egy nyersanyag, gondolom.

– És miért nem készült ebből eddig film?

– Azért, mert az alapítvány folyamatosan fenyegette Szász Jánost. Ezt megéltem én is mint a műtétsorozat szakmai vezetője. Ügyvédi felszólításokat kaptunk többen, például egy Bálint Házban szervezett beszélgetésért, sőt a Bálint Házat is megfenyegették, hogy vegyék le a honlapjukról a zoomos beszélgetést, mert eljárást indítanak. De felszólították egyik fő segítségemet, Valálik főorvos urat is, hogy szedje le a honlapjáról a szétválasztó műtétben részt vevők nevét. A Honvédséget is megrótták, amiért zárt körű ünnepségén keveset beszéltek az alapítványról. Notórius fenyegetésben volt része többeknek is. Ismétlem, az alapítványnál már van egy kópia, de az is Szász János tulajdona, így nem felhasználható jogilag sem. Ez olyan, mintha berontanék a lakásodba, és elvennék tőled valami értékes dolgot. Ezért mondom, hogy a bejelentők teljesen félreinformálták a rendőrséget. Szász azt is megígérte: ha film készül a nyersanyagból, az alapítvány rendelkezésére bocsátja szabad felhasználásra. De azt nem engedi, hogy a művészi tartalomba is beleszóljon.

– Mi lehet ennek a végtelenül szomorú történetnek a vége?

– Jézus Urunk ezt rendbehozza, úgy gondolom, ha tovább imádkozunk. Ez így még valóban botrányos, sok embernek tönkreteszi az örömét, de az Istent szeretőknek minden a javukra válik. A kiút, a megoldás a bűnbánat, a bocsánatkérés és a letérdelés az előtt, akinek köszönhetünk mindent. Ez Jézus és a Szűzanya. Bocsánatot kell kérni a gyerekek szüleitől: hogyan lehet ilyen helyzetbe hozni egy kiszolgáltatott embert, hogy aláír valamit tiszta szívből, utána pedig visszavonatom, amikor már az érintettek hazautaztak?

Bocsánatot kell kérni Szász János tizenhat és nyolcéves gyerekeitől, a feleségétől és magától Jánostól. Harmadsorban bocsánatot kell kérni a rendőrségtől, hogy így félrevezették őket.

Ha mindez megtörténik, még erősebben hangzik a krisztusi felszólítás: „Bűneid megbocsáttattak, kelj fel, és ne vétkezz többé!” Így az alapítvány és vezetője is visszakerül arra a helyre, ami jogosan megilleti, hiszen remek plasztikai sebész és szervező. Ahogyan a sátán befurakodott ebbe a gyönyörű történetbe, úgy fog kitakarodni innen, az Úr Jézus megbocsátó kegyelme által. Aki szükségét érzi ebben a történetben, gyakoroljon bűnbánatot. Én is gyakorlok. 

Portálunk olvasói eddig is sokat segítettek figyelmükkel, imádságukkal. Ebben a nehéz helyzetben mit tehetünk?

– Köszönjük az imákat. Arra hívok mindenkit, hogy kérjük együtt imádságunkban a kegyelmet a békéért. És a történetben a legelesettebekről se felejtkezzünk el: az ikrekről.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés