Zselepszki Fábián atya néhány gondolata

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2021. február 10. szerda

Zselepszi György Fábián (1932-2017) kármelita szerzetes jelmondata: “Add Uram, hogy mások szolgálatában égjek el, mint pap és áldozat”. Elmélkedéseiből egy-egy rövid szösszenet:

J É Z U S! Nehéz lenne Téged szeretni? Hiszen Te annyira szerettél! Mi  tart engem  vissza?
Uram! Hogy igyekeznék, fogadkoznék, ha egyszer a betegség nyűge ágyhoz kötne. Mozdulatlanul, nagy fájdalmak között, tehetetlenül feküdnék. / Lehet így is szeretni, de ez az érzékeink számára  nem kívánatos állapot. /  Vagy mi lenne, ha a lelki sérültek osztályán toporzékolnék?  Világos perceimben miket ígérnék neked, ha még egyszer... ha  csak  még egyszer innen elmehetnék...

Uram! Önként kellene, egészen szabadon, minden kényszer nélkül. Abban a tudatban kellene cselekednem, hogy: Te    az   enyém   vagy, s én  e g é s z e n a  TIÉD.
Ez  vonzó, de én félek, s miért,  miért nem.., megtenni nem merem.
Még  MA  önként NEKED adom teljesen magam.
Bocsáss meg a rossz érzéseimért, a testi ösztönök  szóhoz juttátásáért, a gyávaságért, s azért is mert oly kevéssé szeretlek.
Alakíts  át SZÍVED  szerint!

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés