A gyermeki kíváncsiságról és a gyermekek elkényeztetéséről

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2021. január 30. szombat

1. A gyermeki kíváncsiságról
A gyerekkor természetes velejárója a kíváncsiság és az új dolgok megismerése iránti csillapíthatatlan igény. Szülőként ez mégis hatalmas próbatétel, különösen, amikor azt látják, hogy az apróság fejjel lefelé lóg a mászókán, vagy nem kapaszkodik hintázás közben.

Sokan ilyenkor inkább azonnal közbelépnek, és biztonságba helyezik a kicsit, mielőtt nagyobb baj történne. Pedig ha babakoruktól kezdve a széltől is óvják, könnyen olyan csorbát szenvedhet a fejlődésben, amit később nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tud behozni.
Egyes gyereknevelési szakértők szerint ezért hagyni kell a gyereket felfedezni, mert csak így ismerheti meg saját testét és képességeit. De hogyan lehet bátor, mégsem vakmerő?

Maradj a közelben, de hagyd játszani
Aki magabiztos felnőttet szeretne csemetéjéből, engedje meg neki, hogy felfedezze a játszóteret és a lakást. Állandó korlátozás helyett érdemes biztatásra és támogatásra törekedni, persze csak akkor, ha a helyzet biztonságos. Az állandó "Gyere vissza!", "Fejezd be!”, „Ne csináld!”, „Mássz le!”, "Hagyd abba!" helyett érdemes távolról szemlélni az eseményeket, és csak szükség esetén közbeavatkozni.

Teremts biztonságos környezetet
Ahogy említettük, a gyerekek kíváncsisága határtalan, ezért szeretnek mindent felfedezni maguk körül. A szülők könnyen gyerekbiztossá tehetik a lakást, ha elteszik a polcokról a törékeny holmikat, a növényeket, különös tekintettel a mérgezőkre.
A konnektorokba biztonsági dugót tehetnek, a fiókokra pedig gyerekzárat. Minderre nagyjából hároméves korig lesz szükség, hiszen utána a gyerek már elég nagy lesz, hogy megértse, bizonyos dolgok veszélyesek rá.

Ne dramatizálj túl mindent
Anyáink, dédnagyanyáink idejében megszokott volt az "Ugyan, katona dolog!" felkiáltás, valahányszor apróbb sérülés érte a gyereket. Ez nem butaság, hiszen bármennyire rossz látni, ha a kicsi megüti magát, mégsem érdemes túlreagálni az ilyen eseteket. A szakértők tanácsa, hogy a szülő ne rohanjon azonnal oda, inkább várja meg, hogyan reagál a gyermek. Lehet, hogy feláll, és már folytatja is a játékot.

Na és ha fél valamitől?
Szinte mindenki tart valamitől, de tudatos odafigyeléssel idővel még a legnagyobb félelem is elpárologhat - a szakértő a lovak példáját hozza fel. Ha a gyermek fél a patásoktól, érdemes elsőként elvinni egy állatsimogatóba, ahol messziről szemlélheti a pónilovakat.
Lehet, hogy több alkalom kell, mire meggyőződik arról, hogy nem bántanak, de mindenképp megéri a befektetett energiát. Ha ez megtörtént, akkor a szülő bemutathatja neki a lovakat is. És ki tudja? Talán egy nap fel is akar majd ülni a hátukra.

2. A gyerekek elkényeztetéséről
Természetes, hogy minden szülő a legjobbat szeretné megadni gyermekének, ám nem mindegy, milyen formában teszi.
Akár az ünnepekről van szó, akár a kicsi születésnapjáról, a szülők és nagyszülők képesek túlzásokba esni. Mikulásra babakonyha, karácsonyra kétszemélyes elektromos kisautó egyedi rendszámtáblával? Az okostelefonokkal egy pillanat alatt meg lehet örökíteni a gyermek határtalan boldogságát a fa alatt, és hopp, a fotó már fent is van a Facebookon vagy más közösségi oldalon, közölve a világgal, milyen jó szülő is az ember, hogy ennyi mindent megteremtett a gyerekének.

Miért rossz, ha a szülő túlságosan elkényezteti a gyerekét?
Sokak szerint az elkényeztetés azt jelenti, hogy a gyerek szava a döntő, ő irányítja a család életét, a szülő pedig minden cselekedetét őneki rendeli alá. Pedig az elkényeztetés valójában a gyermek igényeinek olyan túlzott kielégítése, ami nem csak arról szól, hogy ajándékokkal halmozom el heti szinten, és mindent megveszek neki, amire csak az üzletben rámutat. Nem csak arról szól, hogy a gyerek kizárólag mesenézés közben hajlandó enni, vagy ha nincs kedve sétálni a friss levegőn, akkor a szülő belenyugszik, és inkább otthon marad vele. Az elkényeztetés azt is jelenti, hogy a szülő olyan feladatokat lát el, amit a gyerek a korának megfelelően el tudna már végezni. Például még mindig az anya vagy az apa öltözteti őt, holott egyedül is képes lenne rá, vagy ha ők oldják meg helyette a házi feladatot, és tartanak rendet a szobájában.
Az ilyen, túlságosan elkényeztetett gyerekből később önző, egocentrikus, osztozkodni nem tudó, csökkent önbecsülésű, harcolni nem akaró felnőtt lesz. A szülő pedig később (talán) rájön, miért nem akar a csemetéje még harmincévesen sem kirepülni a családi fészekből, és miért élvezi otthon inkább a mamahotel nyújtotta szolgáltatásokat ahelyett, hogy kezdene magával valamit az életben.  
Ha a szülők sosem mondanak nemet a gyereknek, akik nem állítják fel már korán a határokat és a szabályokat, az valójában a saját lustaságukat és a gyereküktől való félelmüket mutatja a szakértők szerint: mindent ráhagynak a porontyra, csak békesség legyen, ne hiszti, mivel semmi kedvük és idejük vele vitatkozni. A gyerekből pedig egy kis zsarnok lesz, aki még felnőtt korában is az ő nyakukon lóg majd. Pedig az észszerű, szeretettel hozott szabályok és a kiszámítható keretek felállítása a kisgyerekek számára megteremtik a biztonságot. Ha nem szab a szülő gátat egy bántó viselkedésnek, a gyerek legközelebb még inkább rátesz egy lapáttal, ez pedig még nagyobb problémát generálhat.
(femina.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés