Ferenc pápa újévkor délben: Legyen ez a testvéri szolidaritás és a béke éve mindenki számára!

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2021. január 02. szombat

Az új év első napján délben a Szentatya a Vatikáni Palota könyvtárszobájában imádkozta el az Úrangyala imádságot, melyet online követhettek a világ minden táján. Beszédében Máriára, Isten anyjára irányította a figyelmet, és az egymással való törődést, az egymásról való gondoskodás programját fogalmazta meg mindnyájunk számára.

Ferenc pápa teljes déli beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot és boldog új évet kívánok!

Azzal kezdjük az új évet, hogy a Boldogságos Szűz Mária anyai és szeretetteljes tekintete elé helyezkedünk, akit a liturgia ma Isten anyjaként ünnepel. Így folytatjuk utunkat az idő ösvényein, rábízva aggodalmainkat és gyötrelmeinket arra, akinek minden lehetséges. Mária anyai gyengédséggel tekint ránk, ahogyan fiára, Jézusra tekintett. Ha a betlehemre nézünk [a teremben felállított betlehem felé fordul], azt látjuk, hogy Jézus nincs a bölcsőben. Úgy magyarázták nekem, hogy a Szűzanya azt mondja: „Megengeditek, hogy egy kicsit karomban tartsam ezt a fiamat?”

A Szűzanya így tesz velünk: karjában akar tartani bennünket, hogy óvjon bennünket, ahogyan Fiát óvta és szerette.

A Szent Szűz megnyugtató és vigasztaló tekintete bátorítás arra, hogy ezt az Úr által adott időt emberi és lelki növekedésünkre fordítsuk, hogy ezt az időt a gyűlölet és a megosztottság felszámolására használjuk – sok van belőlük! –, hogy ebben az időben érezzük magunkat jobban egymás testvéreinek, hogy ezt az időt építésre és ne rombolásra használjuk, hogy gondjainkba vegyük egymást és a teremtett világot. A növekedés ideje, a béke ideje!

A béke ma tartott világnapjának témája éppen a másokkal és a teremtéssel való törődés: A gondoskodás kultúrája mint a béke útja. A fájdalmas események, melyek az emberiség útját jellemezték az elmúlt évben, különösen a világjárvány, megtanítják nekünk, mennyire szükséges érdeklődni mások problémái iránt és osztozni aggodalmaikon. Ez a magatartás jelenti a békéhez vezető utat, mert egy testvéri kapcsolatokon alapuló társadalom építését támogatja. Valamennyiünknek, férfiaknak és nőknek, ebben az időben az a feladata, hogy megteremtsük a békét: valamennyien! Nem lehetünk közömbösek ez iránt! Valamennyiünknek feladata a béke megteremtése, mégpedig mindennap és minden környezetben, kezünket nyújtva testvérünk felé, aki vigasztaló szóra, gyengéd gesztusra, együttérző segítségre szorul.

És ez Istentől kapott feladat számunkra. Az Úr azt a feladatot adja nekünk, hogy béketeremtők legyünk.

A békét pedig akkor tudjuk majd építeni, ha elkezdünk békében lenni önmagunkkal – békében belül, a szívünkben –, és a körülöttünk élőkkel, eltávolítva az akadályokat, melyek meggátolják, hogy gondjainkba vegyük a rászorulókat és a nélkülözőket. Ki kell alakítanunk a „gondoskodás” mentalitását és kultúráját, hogy legyőzzük a közönyt, legyőzzük az elutasítást és a rivalizálást – közöny, elutasítás, rivalizálás –, melyek sajnos túlsúlyban vannak. El kell távolítanunk ezeket a magatartásformákat!

A béke ugyanis nemcsak a háború hiánya. A béke sosem aszeptikus, nem, nem létezik az orvosi műtő békéje! A békének az életben kell megmutatkoznia!

A béke nemcsak a háború hiánya, hanem értelmesen élt élet, amelyet személyes kibontakozásban és másokkal való testvéri osztozásban élünk meg. S akkor az a vágyva vágyott béke, amelyet mindig veszélyeztet az erőszak, az önzés és a gonoszság, az a veszélyeztetett béke akkor válik lehetségessé és megvalósíthatóvá, ha azt Isten által nekem adott feladatnak tekintem.

Szűz Mária, aki megszülte a „Béke Fejedelmét” (Iz 9,6), és aki ennyire gyengéden dédelgeti, babusgatja karjaiban, szerezze meg nekünk az Égből a béke értékes ajándékát, amelyet pusztán emberi erővel nem lehet teljes mértékben elérni. Az emberi erő önmagában nem elegendő, mert a béke mindenekelőtt ajándék, Isten ajándéka! Szüntelen imádsággal kell azt kérnünk, türelmes és tisztelettudó párbeszédet kell érte folytatnunk, együttműködve egymással, nyitottan az igazság és az igazságosság felé, és mindig odafigyelve az egyének és a népek jogos várakozásaira.

Azt kívánom, hogy béke uralkodjon az emberek szívében és a családok körében; a munkahelyen és a kikapcsolódás helyszínein, a közösségekben és nemzetekben. A családokban, a munkában, a nemzetekben: béke, béke!

Gondoljunk csak arra, hogy a mai életet háborúk, ellenségeskedések, pusztító dolgok határozzák meg! Békét akarunk! És ez ajándék.

Az újév küszöbén szeretném kifejezni szívből jövő jó kívánságaimat: boldog és békés új évet kívánok mindenkinek! Valamennyien iparkodjunk, hogy legyen ez a testvéri szolidaritás és a béke éve mindenki számára; bizakodó várakozással és reményekkel teli év, melyet Máriának, Isten anyjának és a mi anyánknak oltalmába ajánlunk.

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Mindannyiatoknak, akik a médián keresztül kapcsolódtok hozzánk, szeretném kifejezni jó kívánságaimat: békés és derűs új évet kívánok!

Köszönöm az Olasz Köztársaság elnökének, Sergio Mattarella úrnak a jókívánságait, melyeket tegnap este hozzám intézett év végi üzenetében, és szívből viszonzom.

Hálás vagyok mindazoknak, akik a világ minden részén, a világjárvány miatt elrendelt korlátozó intézkedéseket betartva imádságos vagy reflexiós programokat szerveztek a béke mai világnapja alkalmából. Különösen a tegnap esti virtuális felvonulásra gondolok, melyet az Olasz Püspöki Kar, a Pax Christi, a Caritas és az Actio Catholica szervezett; valamint a ma délelőtti felvonulásra, amelyet a Szent Egyed Közösség szervezett világméretű online közvetítésben. Köszönöm mindenkinek ezeket a kezdeményezéseket és a sok egyéb kezdeményezést, melyek a népek közötti megbékélést és egyetértést szolgálják.

Ehhez kapcsolódóan szeretném kifejezni fájdalmamat és aggodalmamat az erőszak további fokozódása miatt Jemenben, mely számos ártatlan ember halálát okozta, és imádkozom azért, hogy igyekezzenek olyan megoldást találni, amely lehetővé teszi a béke visszatérését annak a meggyötört lakosságnak a számára.

Testvérek, gondoljunk a Jemenben élő gyermekekre! Oktatás nélkül, gyógyszer nélkül, éhezve… Imádkozzunk együtt Jemenért!

Arra is biztatlak benneteket, hogy csatlakozzatok a nigériai Owerri érsekség imájához Moses Chikwe püspökért és sofőrjéért, akiket az elmúlt napokban raboltak el.

Kérjük az Urat, hogy ők és mindazok, akik hasonló cselekmények áldozatai Nigériában, sértetlenül visszakapják szabadságukat, és hogy az a kedves ország visszanyerje a biztonságot, a nyugalmat és a békét!

Külön is köszöntöm a „Sternsinger” tagjait, a „Csillag énekeseit”, azokat a gyermekeket és fiatalokat, akik Németországban és Ausztriában, bár nem tudták meglátogatni a családokat otthonaikban, mégis megtalálták a módját annak, hogy elvigyék számukra a karácsony örömhírét, és adományokat gyűjtsenek rászoruló kortársaiknak.

Mindenkinek békés és reményteli új évet kívánok, Máriának, Isten szent anyjának oltalma alatt! És kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

You have no rights to post comments