Csak Jézussal sikerülhet – Csókay András az ima erejéről és az egyik sziámi iker új műtétjéről

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2020. október 17. szombat

Csókay András, Pataki Gergely és Csapody Marcell vezetésével 2019. augusztus 1-jén és 2-án Dakkában egy magyar orvoscsapat nemzetközi figyelmet kiváltó beavatkozással, 33 órás műtéttel szétválasztotta a fejüknél összenőtt hároméves bangladesi sziámi ikerpárt, Rabeyát és Rukayát. Rabeyán előreláthatólag október végén újabb műtétet végeznek, melynek sikeréhez Csókay András ezúton is imáinkat kéri.

Az orvoscsapat idegsebész vezetőjét, Csókay Andrást kérdeztük.

– Miért van szükség újabb műtéti beavatkozásra a sziámi ikerpár jobb állapotban lévő tagjánál?

– Ez régóta tervbe vett műtét. Covid-19 ide, Covid-19 oda, most már be kell fejezni ezt a műtétsorozatot, mert éppen a jó állapotban lévő kislány koponyájának hiányzik az egész teteje, a bőr alatt az agy van. Ez a gyerek eleven, mozog, fut, vagy futni szeretne, teljes életet élni, lassan négy és fél évesen. Jelenleg állandó veszélyben van, mi történik, ha elesik, és a bőr alatt közvetlenül lévő agy sérül. Ezért mindenképpen be kell már fedni a koponyát. Tavaly decemberben elvégeztük a rosszabbik állapotú kislánynak, Rukayának a koponyacsontpótlását. Sikerült, és a kislány szépen javulgat, májusban, tíz hónappal a szétválasztás után elmosolyodott, de még mindig nagyon el van maradva a korához képest, nem tud beszélni, csak segítséggel tud megállni. Etetni lehet, de nem tudom… A Jóistenre van bízva.

– Megérti, ha beszélnek hozzá?

– A családját talán valamennyire, de idegeneket adekvátan nem. Ez még nagyon hosszú ideig tartó rehabilitáció lesz, de bízunk a fiatal gyermekagynak a jóval nagyobb regeneráló képességében, mint ami egy stroke-on átesett felnőttnél van, de még akár ott is látunk kiváló rehabilitációs eredményeket. Érte azonban

még sokat kell imádkoznunk.

A másik kislány, Rabeya viszont nagyon jól van, a nyitott koponyájával együtt. Nála további bőrnyújtásokat kellett végezni, amit plasztikai sebészünk, Pataki Gergely doktor a betett újabb expanderekkel végre is hajtott, még a Covid-19-járvány kitörése előtt.

Az eredeti tervek szerint október elején megműtöttük volna a kislányt, de nem kaptunk helyet a gépeken. Változatlanul kérdéses, hogy tudunk-e utazni, most úgy néz ki, hogy igen, október 24-én utaznánk el. A műtétet 26-án vagy 27-én végeznénk el, és a hónap végére már itthon is lennénk.

Szükségünk van azonban az égiek segítségére, először is, hogy ne kapjuk el a vírust, mert akkor természetesen nem mehetünk.

Ez a műtét nem hasonlítható össze a szétválasztó műtéttel, de azért veszélyeket hordoz magában, annak ellenére, hogy megvan a gyakorlat: több százat csináltunk a sok koponyasérült kezelése során, amikor a csontot eltávolítottuk. Ilyen nagy hiány azonban ritka. Amikor leválasztjuk a bőrt magáról az agyburokról, akkor ez a vongálás is okozhat bevérzést. Jézus-imában kaptam ötletet, hogyan tehetem még pontosabbá a műtétet. A műcsont behelyezése után pedig a plasztikai sebésznek be kell tudnia fedni a koponyát, a bőr ugyanis gyorsan zsugorodik. A debreceni orvosi egyetem Csernátony professzor úr vezette biomechanikai laborjától kaptunk nagy segítséget, 3D-rekonstrukcióval készítették el a minta negatívját, amit helyben öntünk ki antibiotikus csontcementtel.  Van tehát miért imádkozni.

Az Új Ember és a Magyar Kurír olvasótábora hihetetlen segítséget adott a huszonhat órás szétválasztó műtétnél, éreztem a háttérima hatalmas erejét, amikor életmentő döntéseket kellett hoznunk az aneszteziológusokkal együtt.

Ezúttal is kérem a híveket, hogy most is segítsék imával az újabb missziónkat, egyrészt, nehogy a Covid-19 miatt elmaradjon a műtét, másrészt a kislányok további gyógyulásáért.

Az olvasóknak tudniuk kell, hogy az ima erejével két természetfölötti csodával gyógyult meg a műtét után a rosszabbik állapotban lévő kislány, Rukaya.

Először augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napjának az éjszakáján, amikor már mindnyájan azt mondtuk, hogy nem tudjuk megmenteni, másodszor pedig harminchárom nappal a műtét után, szeptember 3-án, amikor szörnyen bevérzett, ekkor is úgy véltük, hogy ebbe belehal, de túlélte. A lelki vezetőnk, inspirálónk, Sajgó Szabolcs jezsuita atya azt mondta, kérjük Mindszenty József bíboros, hercegprímás közbenjárását, megtettük, és ez két alkalommal is segített. Folyamatosan érezzük a háttérima erejét, amiért ezúton is köszönettel tartozunk. 

– Vannak-e a háttérimának ellenzői?

– Sajnos vannak. Érzi az ember, hogy micsoda ellenséges érzelmeket, furcsa negliganciát vált ki a háttérima, egyesek tudománytalannak nevezik, pedig nem az. 

A szociálpszichológia mint materiális lelki tudomány – nevetséges együtt említeni a kettőt, de így nevezik – elismeri, hogy a szeretettel való csoportos lelki támogatás, amit imádságnak nevezünk, az a tudomány által eddig meg nem ismert módon működik,

egy olyan valóságsávban, amiről a tudománynak még fogalma sincs. Erről a vallások is beszélnek, gyakorolják ezt, a kereszténység számára különösen jelentős a közbenjáró ima, és ez csodás dolog.

Az utóbbi időben elkezdtük írni a tudományos közleményeket a szétválasztó műtétünkről. A tudományban az igazságot kell leírni, megfogalmazni, ugyanúgy, ahogyan az élet minden területén. Itt nagyon különböznek a vélemények, erről többször beszéltem már itt a Kuríron is.

Ahhoz, hogy el tudtuk végezni az összesen huszonhat órás szétválasztó műtétet, innovatív ötletek sokaságára volt szükség. Ezeket az Úr Jézushoz intézett, mély imában kapta meg az idegsebész orvoscsapatunk.

Határozott meggyőződésem, hogy ezt bele kell írnunk a közleményekbe, de őrületes nagy nehézség, hogy a nagyvilág nem akarja ezt elfogadni. Istenről már lehet beszélni. Pataki Gergely doktornak megjelent egy cikke egy amerikai lapban, leírta egyfajta közös Isten nevét. Ezzel kapcsolatban már nincsen semmi gond. Abban a pillanatban azonban, amikor kimondod Jézus Krisztus nevét, aki „az Út, az Igazság és az Élet”, ne számíts semmi jóra.

Ebben nagyon nagy vitáink vannak, és én vallom ezt, még akkor is, ha nevesebb lap nem hozza le a közleményünket.

Ki kell mondani az igazságot, mert ha nem tesszük, megtagadjuk az Urat. Egyértelműen le kell szögeznünk, hogy a szétválasztó műtét csak Jézussal sikerülhetett.

Legalábbis az idegsebészeti résznél ez így van. Ezt nem hallgathatjuk el, ki kell mondanunk. Sok tanácsot kértem jezsuita papoktól, ők is féltettek, hogy ez megakadályozza a közlemény elfogadását. Végül abban állapodtunk meg, hogy a megjegyzés rovatban fog szerepelni: Jézus Krisztus volt az, aki nekünk ebben segített. Nagyon nehéz dolog ez, sokat küzdök ennek elfogadásáért. Lenéző, kioktató véleményt kapok, de ki kell ezt bírnom.

– Van ilyenkor harag Önben?

– Előfordul, de nem szabad haragudni emiatt. Sajnos a sok ingerült, haragot gerjesztő vita miatt egy időre kirekesztettük ebből a projektből az Úr Jézust. Biztos vagyok benne, hogy az előbb említett bevérzés a rosszabb állapotban lévő kislánynál, Rukayánál egy békésebb légkörben nem következett volna be. Jézus nem teszi be oda a lábát, ahol harag van és szeretetlenség. Ez mindenkinek nagy tanulság, hogy

a jó dolgokat is el lehet rontani. Nem mondom, hogy pontosan mennyire vagyunk felelősek, de kár volt a vitákért.

A tudományt művelő keresztény embernek tudnia kell, hogy neki a tudományban is tanúságot kell tennie, akkor is, ha ez nem tetszik közvetlen környezetének. Az idegsebész csapat műtősnőinkkel együtt végig mellettem állt, ez is erőt adott. Hatalmas szellemi harc zajlik ma a világban, és bizony a sátán mindenütt jelen van, hogy a sikereket csak magadnak tulajdonítsd, és negligáld a Szentháromság Egy Istent az életedben.

– Azt mivel magyarázza, hogy Istenről már lehet beszélni, Jézus Krisztusról viszont nem? Hiszen Krisztus egylényegű az Atyával… Vagy akik tagadják, a deista istenkép alapján állnak?

– A tőlünk távol álló, magasban lévő istent mindenki kreálja magának. Az iszlám, a hindu, a Buddhát vallók, meg még a többi, kétezer vallás hirdetői. Ám nem ezek az igazi istenek. Mi, keresztények nem tudunk ezekkel az istenekkel közösködni.

Tiszteljük az őket követő embereket, de nekünk az Istenünk feltárta a belső természetét, a megtestesülés által, és azt bizony Jézus Krisztus mutatta meg,

és egyértelműen fogalmazott: „Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” Azt is mondta, „aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom az Atyám előtt” – és ez a tudományban is igaz.

– Ezek szerint kollégájával, Pataki doktorral úgy vágnak neki az október végén esedékes műtétnek, hogy bár a tudományos felkészültség természetesen szükséges, ugyanakkora szükség van a háttérimára is?

– Mindkettő nagyon fontos, nélkülözhetetlen a kiutazás és a műtét sikeréhez.

Ezért kérjük a Kurír olvasóinak közbenjáró imáit.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés