Már Európában is: háború a vízért

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2020. augusztus 03. hétfő

Súlyos vízhiány sújtja a Krím félszigetet, amelyet korábban, amíg Ukrajnához tartozott, túlnyomó részben észak felől, a Dnyeper folyóból láttak el vízzel. Az oroszok nem tudták ezt pótolni 2014 óta, amióta annektálták a területet...

A Krím félsziget hidrológiai helyzete kritikus, Oroszország, amelyhez 2014 óta tartozik a terület, igyekszik megoldani az ivóvíz-problémát, de egyelőre nem járt sikerrel. A helyzet elmérgesedhet - derült ki abból az interjúból, amit  Krzysztof Nieczypor, a Keleti Kutatások Központjának szakértője adott a BinesAlert.pl lengyel hírportálnak.
A nyilvánosan is hozzáférhető adatok szerint a víztartalékok kritikusan alacsony szinten álltak július elején. A krími vízgyűjtőkben körülbelül 82 millió köbméter víz volt, ami azt jelenti, hogy az év folyamán a víztartalék kevesebb mint felére esett vissza. A félszigetet irányító hatóságok minden évben elismétlik, milyen nehézségeket okoz a vízhiány, ami világosan jelzi, hogy a probléma évről évre súlyosabb. Azok az erőfeszítések, amelyekkel a baj elhárítására tettek, nem hozzák a kívánt hatást.

Új állam, új probléma
A probléma legfőbb oka az, hogy a Krímet 2014 tavaszán, amikor Ukrajnában az oroszbarát államfőt forradalommal eltávolították a helyéről, Oroszország egy formális népszavazással annektálta. Ezzel elvágták az úgynevezett észak-krími csatornától, amely a Dnyeper folyóból szállított vizet a területre. Ezen az úton érkezett a Krímbe a víz 85 százaléka. A gondot fokozza a globális felmelegedés, amelynek hatása itt is érezhető. A régi szép időben tavasszal a hó olvadásakor került víztartalék a krími hegyekből a földbe, ám idén például gyakorlatilag nem volt hó a hegyekben.
Az orosz kormány az északi csatorna bezárása után szövetségi célprogramot készített, amelynek az volt a célja, hogy alternatív megoldásokkal pótolják az északi csatorna lezárása miatt hiányzó vizet. A programra 2015 és 2020 között 65,7 milliárd rubelt (263 milliárd forint, a budapesti 4-es metró építési költségének több mint fele) szántak. Ebből 69 hidrológiai létesítményt akartak építeni: vízgyűjtőket, víztározókat, artézi kutakat. A terv nem vált be, ezért a költségkeret 87,5 milliárd rubelre emelték, miközben 21-gyel csökkentik a 2020-ig megépítendő objektumok számát.

Környezeti csapás
A legfőbb gond nem is az, hogy az orosz terv megvalósítása döcögve halad, mert rövid távon elvileg viszonylag olcsó megoldást adhatna a problémára. Hosszú távon azonban katasztrofális következményekkel járhat. A tömegesen készített artézi kutak ugyanis további vízcsökkenéshez vezetnek, s hosszabb távon a mezőgazdasági területektől is elvonnák a vizet.
Az orosz média gyakran beszámol a krími vízhelyzetről, amiről természetesen az ukrán vezetés is tud. A 2019 májusában megválasztott ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij  fel akarta mérni a társadalom véleményét az ügyben, mire számos oroszellenes demonstráció kezdődött az ukrán parlament előtt. Így az elnök kijelenthette, hogy a Krímbe akkor szállítanak vizet, ha a félszigetet visszaadják Ukrajnának.
További gond, hogy az észak-krími csatornát a szovjet idők óta nem újították fel ezért a rajta szállított víz egy része egyszerűen elvész. Ha úgy döntenének, hogy újraindítják a vízszállításokat, akkor is hónapokig tartana a rendszer beindítása. Végül az is jó kérdés, hogy kinek kéne rendbe tenni a csöveket.

Háború?
Az orosz fél azzal próbálkozik, hogy ebben az ügyben maga mellé állítja a nemzetközi közösséget, amely egyébként nem ismeri el a Krím orosz fennhatóságát. Ennek tükrében nem meglepő, hogy egyelőre nem sikerült megnyerni az európai országokat vagy az USA-t.
Ezért a régi jól bevált nagyhatalmi módszerrel fegyveres támadással is fenyegetnek. Ehhez a szeptemberre tervezett Kaukázus 2020 nevű hadgyakorlaton "feltűnés nélkül" felvonultathatnák a szükséges katonai erőt.. Egy katonai összecsapásba azonban ezúttal - szemben a 2014 óta Dombaszban tartó proxy háborúval - az orosz hadseregnek nyíltan kellene részt vennie. Ráadásul nagy erőket kellene bevetnie, mivel az ukránok hat év alatt modernizálták hadseregüket, és a katonák a dombaszi konfliktus nyomán "edzésben vannak", azaz jó a harckészültségük.

Beteg helyzet
A történetben az a legszörnyűbb, hogy mindkét fél nyer azon, hogy a katonai konfliktus esélyével növeli a feszültséget. Kijev eddig is sikeres volt abban, hogy az orosz fenyegetésre mutogatva fenntartsa az Oroszország elleni amerikai és EU-s gazdasági szankciókat, amitől engedményeket remélhet az orosz-ukrán viszonyban. Moszkva viszont abban bízik, hogy a közvetlen katonai fenyegetéssel sajtolhat ki az ukrán félből engedményeket.
Mindez bizonyos értelemben a semmiért, ugyanis a krími orosz vezetők úgy látják, hogy ha meg is nyílna az északi vízcsatorna, az oroszok nem használnák. Arra hivatkoznának, hogy ukrán nacionalista terroristák megmérgezhetik a vizet. Ez persze propaganda, mert a víz minőségét kontroll alatt lehet tartani, ám fontosabb az ideológiai háború, mint a krími lakosság megbízható vízellátása.
(napi.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés