Vesztésre áll a valóság az információs háborúban

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2020. június 04. csütörtök

Rövidesen olyan világban élünk majd, ahol a szemünk rendszeresen becsap minket. Vagy máshogy fogalmazva, nem állunk olyan messze a valóság összeomlásától.

"Javarészt pornóvideókra használják a videomanipulálás legújabb és legijesztőbb technológiáját. Az áldozatok szinte kivétel nélkül nők. Eljöhet vajon a politikusok nagyipari lejáratásának ideje is?" Franklin Foer újságíró akkor mondta ezt, amikor Jordan Peele színész-rendező rengeteg emberrel hitette el, hogy egy videóban Obama kicsit keményebb szavakkal illeti Donald Trumpot, mint hogy alkalmatlan. A videó nem volt valódi, hanem egy jól sikerült manipuláció, egy klasszikus deepfake volt, aminek sokan bedőltek.
De világossá tette, hogy a „hiszem, ha látom” elv a technológia fejlődésével teljesen megdőlt.
Az említett videóban két éve azt mondta a kamu Obama, hogy oda kell figyelni, ébernek kell maradni, mert ettől függ, hogy túlélünk, vagy az egész életünk disztópikus lesz. A koronavírus-járványban pedig hamar kiderült, hogy határozottan nem készült még fel a társadalom erre a harcra: jelenleg teljes erővel haladunk egyfajta disztópia felé, ahol a társadalom jó része nem tudja megkülönböztetni a valóságot és a kitalációt, és nem ad hitelt az egyébként megbízható hírforrásoknak.
Ráadásul ez nem az új technológiáknak köszönhető, sokkal inkább társadalmi és pszichológiai okai vannak. A világjárvány egyszerre szült félelmet, bizonytalanságot és gazdasági válságot, ezek pedig egyenként is remek táptalajt adnak az összeesküvés-elméletek megalkotóinak, együtt pedig egyenesen aranybánya ez a helyzet számukra. Amilyen ügyesen ragadják meg ők a felfokozott médiaérdeklődést, annyira rosszul kommunikálnak a hiteles intézmények és szervezetek – ez pedig még inkább az összeesküvés-elméletek megalkotóinak malmára hajtja a vizet.            
                       
Szemérmetlenül hazudik, vagy éppen lerántja a leplet az igazságról?
Az egész jelenség a Plandemic című „dokumentumfilmben” csúcsosodott ki, amiben egy bukott kutató 26 perc alatt annyi álinformációt és tévhitet tudott egybegyúrni, hogy az egyszeri néző nem győzi kapkodni a fejét. A filmet azóta a Facebook, a Youtube, a Twitter és minden olyan komolyabb online platform megpróbálja tűzzel-vassal irtani az oldaláról, ami egyszer is megszólalt abban a témában, hogy fellép az álhírek ellen.
Ennek ellenére több mint 8 millió emberhez ért el a videó. Nem azért, mert olyan nagy hírverést csinált neki a tiltás, hanem mert egy PhD-vel rendelkező, 22 évig az amerikai rákkutató intézetnél dolgozó figura, Judy Mikovits beszél benne, ez pedig az egyébként reális embereket is elbizonytalanítja. A tévhiteknek most egy magas tudományos fokozattal rendelkező szakember adott zöld utat, és nem mellesleg ezzel magának is olyan hírnevet szerzett, ami miatt jelenleg az Amazon a legnépszerűbb írók közé sorolja.
Mikovits tudományos múltja persze nem olyan fényes, ahogyan azt a filmben beállítják. Valóban rendelkezik tudományos fokozatokkal, azt sem vonja senki kétségbe, hogy milyen kutatásokban vett részt, de nagyon sok helyen sántítanak a részletek (vagy legalábbis mást nevez ő áttörésnek a HIV-kutatásban, és mást a tudományos közvélemény összes többi szereplője). Egy kivételével nem voltak jelentős visszhangot kapott publikációi, azt az egy tanulmányát pedig megcáfolták és visszavonták. Később a volt munkahelye azzal vádolta meg, hogy munkahelyi laptopokat és adattárolókat nem megfelelő biztonsági előírásoknak megfelelően használt és eltulajdonított, ezért el is ítélték. A bírósági ügy, ha másra nem, arra tökéletes volt, hogy Mikovitsból mártírt csinált: ő lett a tudós, akit a hatalom ok nélkül börtönre ítélt, hogy elhallgattassa.
Az elhangzott állításait, ahogy a tudományos munkájáról tett kijelentéseit is, itt részletesen cáfolják. Viszont ettől még a megjelent videó alapján ő valóban úgy tűnhet, mintha egy hiteles hang lenne, aki alapjaiban változtatja meg a járványról alkotott elképzeléseinket. Már ha valaki nem olvas részletesen utána az életrajzának és a korábbi munkásságának, vagy úgy gondolja, hogy az erről szóló cikkek is az összeesküvés részei.
A videó jól megmutatja, hogy még csak technológiai újítások sem kellenek ahhoz, hogy valaki megingassa az embereket, elég csak a manipuláció és a csúsztatás évezredes művészetével élni. Renee DiResta internetbiztonsági szakember azt mondja, nincs is szükség manipulált videókra, ha van helyette egy világjárvány, hiszen ez már eleve akkora bizonytalanságot és félelmet szül, hogy nincs is szükség a képi manipulációra.
Nina Jankowicz a washingtoni Wilson Centerben foglalkozik a hamis állításokkal és információkkal. Szerinte egyértelműen látszik az amerikai lakosságon, hogy a járványban a Trump-adminisztráció és személyesen az elnök sokszor megalapozatlan vagy egyenesen hajmeresztő kijelentései, a hatóságok ellentmondó, nem egyértelmű vagy sűrűn változó viselkedése miatt elveszett az emberek jelentős részének bizalma az állam felé. A nem egyértelmű tanácsok a maszkok viselésére, a fertőzés terjedésének módjára vagy az immunitásra vonatkozóan mind-mind zavart keltettek.
Pedig a változó figyelmeztetések elkerülhetetlenek, ha egy teljesen új és gyorsan terjedő vírusról van szó. A tudomány lassú és óvatos, az emberek viszont gyors és azonnali választ akartak, amit a hatóságok minél gyorsabban ki akartak szolgálni, ezért pedig sokszor korrigálniuk kellett a korábban elhangzottakat.
Így teljesen érthető módon keletkezett egy bizalmatlansági űr, amit gyorsan ki is használtak a összeesküvés-elméletek gyártói vagy az oltásellenes mozgalmak. Ezek a szereplők érzelmekre ható üzeneteket tettek közé, együttérzést és aggodalmat mutattak, némelyikük addig merészkedett, hogy megoldást is kínált a helyzetre – nyilván a saját maga által forgalmazott csodavitaminnal vagy gyógycseppel vagy bármivel, amit félelmükben sokan megvesznek. Ezt pedig nem egyszerű egy kézmosást bemutató plakáttal megcáfolni.

Eljött az információs apokalipszis?
A szakértők szerint bekövetkezhet az, hogy annyi hamis és álinformáció kúszik be a mindennapi életbe, hogy attól elveszti működőképességét a társadalom. Egészen konkrét példa: mi lesz, ha elkészül az oltás, de az emberek nem akarják beadatni magunknak, mert nem hisznek benne? Most, hogy kiderült, mindehhez még csak technológiai fejlesztésekre sincs szükség, a veszély nagyobb, mint eddig. Az Amerikai Egyesült Államok nemcsak az igazolt megbetegedések számában áll első helyen a világon, hanem az álhíreket és a hamis információkat is úgy terjeszti, ahogyan senki más.
A világjárványok alatt mindig terjedtek az álhírek és az oltásellenes érvek, de ezek a megbetegedések számának csökkenésével és az oltóanyag megjelenésével jellemzően elcsendesedtek. Sokan attól tartanak, hogy ez most megfordul, és a közegészségügyi válság csillapodásával a dezinformációs válság még erősebb lehet.
Az oltásellenes csoportok jól összehangoltan működnek, és könnyen együtt tudnak működni technológiaellenes csoportokkal is, és még szélesebb körben terjesztik a nézeteiket (lásd például az "5G okozza a fertőzést" teóriákat). Már most jól látható, hogy a mostani aktivitás nem csak arról szól, hogy megkérdőjelezzék a koronavírus elleni, egyszer majd elkészülő vakcina hatékonyságát, hanem hogy alapjaiban bizalmatlanok legyenek az emberek az oltásokkal szemben, sőt az egész egészségügyi rendszerrel, a kormányokkal és a tudománnyal szemben.
Aztán pedig akár politikai erővé is szerveződhetnek, aminek az üzenete már messze nem arról szól, hogy néhány civil megkérdőjelezi, hogy valóban hasznos-e, ha maszkot hord az ember az utcán.
Rosszabb a helyzet, mint korábban?
António Guterres, az ENSZ főtitkára azt mondta, hogy jelenleg a téves információk világjárványa zajlik, és úgy tűnik, a társadalomnak nem elég, hogy az egészségügy területén helyt kell állni, de az álinformációktól is meg kellene tudnia védeni magát.
Legutóbb a szakirodalom 2016-ban, az amerikai elnökválasztás alatt tanulmányozta részletesebben az információs harcot és az álhíreket. A koronavírus-járvány ideje alatti álhíreket vizsgáló tanulmányok többsége még nagyrészt közvélemény-kutatásokra és felülvizsgálatra váró tanulmányokra hagyatkozik, de egyelőre az látszódik, hogy a helyzet sokkal rosszabb lett a 2016-os állapothoz képest. Több emberhez jutnak el, és többen hiszik el az álhíreket; ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy jelenleg egy olyan új betegséget kellene megérteniük az embereknek, amiről még a kutatók sem tudnak eleget.
Gordon Pennycook a kanadai Regina Egyetemen álhírekkel foglalkozik, és azt mondja, azért nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy mennyire romlott a helyzet, mert az még csak-csak meg lehet mondani, hogy hány Twitter-bejegyzés mutat álhírekre, de a Facebookon például nem lehet megmondani, hogy zárt csoportokban vagy nem nyilvános bejegyzésekben hogyan terjednek az ilyen információk. Főleg, hogy ezek különféle formát ölthetnek: lehet például egy mém vagy egy sima fotó, szöveges tartalom vagy akár a szöveg lefotózva, képernyőkép formában. Ennél könnyebb azt vizsgálni, hogy hányan tudják felidézni, hogy álhírbe futottak bele. Egy közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 48 százaléka találkozott még márciusban több koronavírussal kapcsolatos álhírbe, vagy olyan bejegyzésbe, amiről tudta, hogy nem igaz. 20 százalékuk mondta azt, hogy egyáltalán nem látott ilyet, 32 százalék pedig azt, hogy nem sok ilyet látott.

De attól még, hogy valaki lát egy álhírt, nem biztos, hogy el is hiszi
A Cornell Egyetem kutatásában állításokat mondtak embereknek, és arra voltak kíváncsiak, hogy egyrészt ezek szembejöttek-e velük a közösségi oldalakon, és hogy igaznak vagy hamisnak tartják-e azokat. A vizsgálat alapján az emberek 14-19 százaléka hitte el a hamis állításokat. Ez a szám magasabb, mint a 2016-os amerikai elnökválasztáskor végzett hasonló kutatás eredménye, ami szerint akkor mindössze az emberek 8 százaléka hitte el a hamis híreket. Az sem mindegy, milyen hírekről van szó, hiszen míg azt szerencsére elég kevesen hiszik el, hogy hipóivástól elmúlik a vírus, azt már sokkal többen, hogy a koronavírus-járvány valójában enyhébb, mint egy átlagos influenza, vagy hogy a koronavírust egy laboratóriumban állították elő. Pedig mindhárom kijelentés hamis. Ráadásul a szakértők szerint nem is az a legnagyobb baj, ha valaki nem ismeri fel az álhírekről, hogy nem igazak. Akkor van gond, ha az ember az igazságról hiszi azt, hogy álhír.
Művelt, intelligens emberek is bedőlhetnek az okosan felépített konteóknak. Pedig egy kis tudatossággal könnyen megelőzhető a dolog.
Egy másik tanulmány szerint ha az a kérdés a vizsgálat során, hogy a tesztalanyok melyik hírt osztanák meg a közösségi oldalon, akkor sokkal nagyobb bajban vannak, és sokan belefutnak abba, hogy az álhíreket is megosztanák. Még akkor is, ha maguk is kételkednek abban, hogy igaz-e a bejegyzés. Zavarba ejtő jelenség, de az álhíreknek és konteóknak művelt, intelligens emberek is bedőlnek.
Ennek okát nem lehet annyival elintézni, hogy a konteós tartalmakat gyártók mind kommunikációs géniuszok, és egyébként is egyszerűbb azt hinni, hogy felsőbb hatalmak minden részletre kiterjedő, megfontolt és irányított terve ez, mint hogy valóban nem tud a tudományos világ túl sokat egy új betegségről.
Nagy szerepet játszhat a már említett tudásűr, vagyis hogy kevés tudományosan igazolt információ áll az emberek rendelkezésére, és sok esetben azok sem könnyen érthetőek, sőt, néha egymásnak is ellentmondani látszanak. Viszont annál több kérdés merül fel, ezt az űrt pedig könnyen betöltik az álhírek és az összeesküvés-elméletek.

Hasonló a helyzet, mint az autizmusnál
Még mindig nincs egyértelmű és részletes magyarázata a tudománynak arra, hogy miért és hogyan alakul ki az autizmus. Brendan Nyhan, aki a Dartmouth Főiskola vezető professzora, aki az álinformációkat tanulmányozza, azt mondja, hogy az autizmus analógiája pontosan megmutatja, hogyan is működik az összeesküvés-elméletek térhódítása.
Nem tudja megmondani az okot a tudomány, pedig az az emberek keresik a választ a kérdésre. úgyhogy jött egy csoport, aki úgy tett, mintha tudná a megfejtést, és azt mondta, hogy az oltások okozzák.
Egyszerű, könnyen érthető és befogadható magyarázatot adtak, kihasználva azt, hogy az autizmus első tüneteinek megjelenése nagyjából ugyanakkorra esik, mint a kötelező védőoltások beadásának ideje. Hasonló analógiát alkalmaztak azok is, akik most összemosták az 5G adótornyokat és a koronavírust, hiszen egyiket sem egyszerű megérteni, de mostanában lehet egyre többet hallani az 5G-ről, és a vírus is most jelent meg. De valaki hasonló elven azt mondaná, hogy most érik az eper, és egyre kevesebb a vírusos megbetegedés, tehát ebből következik, hogy az eper megöli a vírust, azt már jóval kevesebben hinnék el, mert az eperről mindenkinek vannak ismeretei.
Brazíliában a zika és a sárgaláz kapcsán elég sok álhír és hamis információ keringett, egy tanulmány pedig arra a következtetésre jutott, hogy akik elhiszik ezeket, azoknak az sem változtatja meg a véleményét, ha eléjük tesznek egy tényekkel teli papírt, ami az állításokat tételesen cáfolja.

Lehet ez ellen tenni valamit?
Van olyan kutatás, ami azt mondja, hogy már az szignifikáns eredményhez vezet, ha csak arra emlékeztetik folyamatosan az embereket, hogy nem minden igaz, amit a közösségi oldalakon olvasnak. De a témában kutató szakemberek egyöntetűen azt mondják, hogy aggodalomra ad okot, hogy sokan nem tudják a világjárvány alatt megkülönböztetni a tényeket és a hamis információkat. Azt nem tudja egy szakember sem megmondani, hogy ezek az álhírek vagy manipulált, hamis hírek mennyire ivódnak bele az emberek hitébe. Az jól látszik, és nagyon aggasztó jelenség, hogy egyfajta nihilizmusba taszít sokakat: ezek az emberek egyszerűen felteszik a kezüket, hogy ők már inkább senkinek és semmiben nem hisznek. Ez pedig ugyanolyan veszélyes lehet, mint hinni az álhíreknek.
Ha az emberek jelentős része nem hisz a hivatalos szerveknek, és nem tartják be a kéréseiket, az például egy járvány következő hullámában még veszélyesebb lehet, mintha nekiállnának megelőzésképpen hipót inni.

Hét jellegzetes vonásuk van az összeesküvés-elméleteknek
A szakemberek azt vették észre, hogy vannak olyan jellegzetes vonásaik az összeesküvés-elméleteknek, amiket ha valaki kiszúr, akkor érdemes jobban utánanézni az állításoknak és a forrásoknak, mert gyanakvásra adnak okot. Igazából nem is kell nagyon keresni őket, hiszen általában szinte ordítanak.
 -  Egymásnak ellentmondó hiedelmek: Hogy egy gyakorlati példával éljünk, az említett koronavírus-összeesküvéses dokumentumfilmben elhangzik, hogy a vírust laborban állították elő a közelmúltban. Aztán azt is mondják, hogy tulajdonképpen már mindenki szervezetébe rég bejutott, a korábban beadott védőoltások segítségével, és a maszkok viselése aktiválja.
  - Túlságosan erős gyanakvás: Nagyon nem bíznak a hivatalos szervekben, és szerintük minden olyan tudományos bizonyíték, ami cáfolja az állításaikat, hamisítvány. Ezzel egy olyan spirálba lehet kerülni, ahol tényleg minden és mindenki hazudik, és a konspiráció része, aki mást mond, mint ők. A végállomás az, hogy a teljes tudományos világ, az összes tanulmány, a tanulmányt ellenőrző és jóváhagyó szakemberek, az egyetemek, az összes állami kutatóintézet és nemzetközi szervezet, mindenki a háttérhatalmat szolgálja. A független tudományos lapok, a tudományos szervezetek és az összes ország kormányai közösen vesznek részt a globális összeesküvésben, ami alól nincs kivétel, bármilyen beállítottságú a kormány. Vagyis a koronavírus esetében de, például Türkmenisztán vagy Észak-Korea.
  - Aljas szándékok: A közös vonás, hogy mindig van egy főgonosz, akinek semmi sem elég, és a szándékaiban senki sem állíthatja meg. Valaki, aki több százezer ember életét kioltja lelkiismereti, büntetőjogi vagy bármilyen gond nélkül, hogy aztán milliárdos profitot termeljen. Valaki, aki bárkit el tud hallgattatni, megvenni kilóra, eltenni láb alól – csak éppen az üzelmeit leleplező youtubereket vagy közösségi médiás influenszereket nem.
  - Valami nincs rendjén: Olyan nincs, hogy egy hivatalos jelentés vagy beszámoló nem megtévesztésen alapszik, ezt még akkor is fenntartják, ha időközben tényleg kiderül az elméletük bizonyos tartalmi elemeiről, hogy nem igaz. Például amikor a Plandemic egyik készítőjétől megkérdezték, hogy tényleg úgy gondolja-e, hogy üzleti haszonszerzés miatt mesterségesen generáltak egy világjárványt, akkor az volt a válasz, hogy igazából nem tudja, tisztázni kell, hogy szándékosan vagy természetesen előforduló helyzetről van-e szó, de alapvetően fogalma sincs. Csak annyit tud, annyit érez, hogy valami nincs rendjén, és az egész túl zavaros.
  - Üldözött áldozat: A konspirálók gyakran öltik magukra az áldozatszerepet, akiket el akarnak hallgattatni, mert félnek tőle, hiszen rájött a nagy elleplezett igazságra. Van, hogy gyakorlatilag az egész világ áldozat, ők pedig bátor hősök, akik felveszik a harcot azok ellen, akik megcáfolják az állításaikat, azaz támadják őket.
  - Immunisak a bizonyítékokra: Az elméleteiket azért nehéz megcáfolni, mert olyan kifacsart logikájú világot építettek fel, amiben a cáfolat is erősíti őket. Ha nincs semmi bizonyíték arra, hogy az elmélet igaz lenne, az azért van, mert nincs. A kertben találtam egy aranyrudat, de ellopták, és hát persze hogy nem tudom bizonyítani, most mondtam, hogy ellopták. Hasonló módon működik az összeesküvés-elmélet is: persze hogy nincs bizonyíték arra, hogy Bill Gates faragta saját kezűleg a vírust a garázsában, hiszen az összeesküvés titkos. Ha viszont valaki olyan bizonyítékot mutat, ami megcáfolja az elméletet, az hamisítvány, vagyis olyan, mintha nem is lenne.
  - A véletlenek újraértelmezése: Az összeesküvés-elméletek gyártói mindenben látnak összefüggéseket, mintákat, az ő világukban minden kapcsolódik mindenhez. A véletlenszerű eseményeket az összeesküvés okozza, bármi történik, attól csak még jobban kiszélesedik és szövevényesebbé válik az elmélet.
Az embernek fel kell vérteznie magát az ilyen elméletek ellen, ehhez pedig elengedhetetlen a kritikus gondolkodás, és hogy mindenki felismerje, ha belefut egy konteóba. A legfőbb ellenszer a szkeptikus gondolkozás, és esetenként az sem baj, ha az ember megkérdőjelezi a hivatalos tájékoztatást is. A lényeg, hogy alaposan vizsgálja meg a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és más megbízható forrásokból is tájékozódjon, ha pedig a bizonyítékok arra mutatnak, hogy ő gondolta rosszul, akkor ne az legyen a reakció, hogy az egész világ hazudik.
(Juhász Edina, index.hu)

You have no rights to post comments