Jézus lehajol és felemeli a szenvedő világot – Beszélgetés Tomka Ferenc nyugalmazott plébánossal

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2020. május 10. vasárnap

Tomka Ferenc nyugalmazott plébános, teológus, egyetemi tanár, több nagy hatású könyv szerzője, jelenleg Sashalmon él, a Fokoláre Mozgalommal közösségben. Telefonon beszélgettünk vele.

– Ön, aki több mint ötvenesztendős papi hivatásának legnagyobb részét gyakorló lelkipásztorként, plébániaközösségben élte meg, hogyan viszonyul a mostani bezártsághoz?

– Ma reggel imádkoztam ehhez kapcsolódóan. Végtelen hála töltött el, a Megváltó Jézus Krisztus határtalan szeretete ölel körül bennünket. Ebben a hálában élek. Sokakkal vagyok kapcsolatban most is, próbálok örömet szerezni nekik, telefonon, e-mailen, Facebookon keresztül. Sokan felhívnak, tanácsokat kérnek, néha hosszabban is elbeszélgetünk. Rendszeresen írok leveleket is. Az itteni plébánián is van egy csoport, sok ismerőssel, vannak köztük szenvedők, akik vigaszra szorulnak. Sokat mozgok, nagyokat kirándulok a János-hegyről a Hárshegyen át Hidegkútra és vissza. A rendszeres mozgást mindenkinek csak ajánlani tudom, a depresszióra hajló szenvedőknek elsősorban. Érthető, ha nyomasztja az embereket a bezártság, a gazdasági gondok, de csak azt tudom ajánlani nekik is – akárcsak magamnak a nehézségeim közepette –, amit Jézus mond:

ne aggódjatok a holnapért, keressétek ma Isten országát. A holnapi napról majd gondoskodik a Jóisten.

Ez nagyon nagy segítség, mert a gyötrődés semmivel sem viszi előbbre a dolgokat, és mindenkinek, önmagának is árt vele az ember. Sok múlhat egy mély reggeli imádságon, komoly elmélkedésen, azon, hogy felfedezzem Jézus jelenlétét a legnagyobb nehézségek közepette is. Visszatérve a mozgásra, örömmel tölt el, ha látok a János-hegyen kismamákat kocogni vagy babakocsit tolni. Ez alkalom nekem is, hogy egy-két jó szót szólhassak hozzájuk, megdicsérem a gyereket, próbálom továbbadni az örömet. Fokolárés paptársaimmal is rendszeresen összejövünk, a Zoomon keresztül, erősítjük egymást.

– Ön vallja: ha Jézus kezét fogod, sosem hagy el téged. Ha ezt tartjuk szem előtt, erősödhet a hitünk még ebben a veszélyhelyzetben is?

– Ez abszolút érvényes minden időszakban. Itt lóg a szobám falán egy, a gyermekkort felidéző kép; azt ábrázolja, amikor

Péter a vízen jár és fogja Jézus kezét, de éppen a lába elé néz, süllyedni kezd, Jézus pedig kihúzza. Igen, folyamatosan fel kell emelnünk a tekintetünket Rá.

Az életem fontos része most, hogy egy ugyancsak zoomos programon keresztül szentmisét tudok ünnepelni közösségben. Egy Istennek szentelt férfi Fokoláre Csoport háza mellett lakom, velük rendszeresen összejárunk, szerető családot alkotunk. Az előző, káposztásmegyeri plébániámról is csatlakoztak hozzánk, több mint hetvenen vagyunk. Most természetesen videón keresztül találkozunk a szentmisében is. Mivel a légkör családias köztünk, előre ki lehet osztani az olvasmányt, zsoltárt az ország különböző részein élő felolvasóknak, a szentmise után pedig vannak, akik felkérésre mesélnek magukról, két-három percben. Rengeteg kegyelmet megismerünk így egymásról.

– A Fokoláre Mozgalom alapítója, Chiara Lubich tanítása alapján lelkiségük három alappillére az evangélium megélése, egymás szeretete és a keresztre szegezett, elhagyott Jézussal való egyesülés. Hogyan mutatkozik, mutatkozhat meg e három alappillér a jelenlegi helyzetben?

– Az ige megélése nemcsak egy jézusi jelszó, hanem minden időben találkozás is Jézussal. Ahogyan Jézus jelen van az Oltáriszentségben, ugyanúgy megpróbálok mindig vele lenni az ige megélése során is, az a cél, hogy az ige erre hívjon meg. Ezt napközben többször próbálom felidézni. Kétségtelen, hogy a mostani bezártságot egyfajta lelkigyakorlatként élem meg, és tudom, hogy sokan így vannak ezzel. Nem vagyok annyira túlhajtva, mivel nyugdíjasként élek, de azért jelenleg is rengeteget dolgozom. Tudok testvérekről, akik a lemerülés szélén voltak már, és most hálával élik meg, hogy bár kényszerből, de időt kaptak a megállásra, megpihenésre, a Jóistennel való őszinte szembenézésre, életük rendezésére – arra, hogy ne folytassák a korábbi, túlhajtott pörgést.

Egymás szeretetét konkrétan is megéljük itt, a férfi Fokoláréval közösségben, legalább a napi esti miséken s utána a vacsorán; emellett ha bevásárlásra vagy más segítségre van szükségem, konkrétan tapasztalom szeretetüket. Csütörtökönként jövünk össze a fokolárés atyákkal, megosztjuk egymással a szívünket, és ez a nap is meghívás az egymás iránti szeretet megélésére. Különleges kegyelme van ennek, ahogyan Jézus mondja: ha ketten vagy hárman összejöttök a nevemben, ott leszek közöttetek. A másik lényeges mozzanat, amikor Jézus azt mondja: arról fognak megismerni titeket az emberek, hogy szeretitek egymást. Számtalanszor láttam a plébániámon, és itt, a Fokoláréban is,

hogyha az ember élni törekszik a kölcsönös szeretetet és általában a szeretetet, ez itt és most gyümölcsöket hoz.

A harmadik alappillér, a keresztre szegezett és elhagyott Jézus pedig arra hív, hogy legyek kész minden fájdalomban, hiányban felfedezni a szenvedő Jézust. Legyen ez akár a saját hiányom, vagy az, hogy fájdalmat élek meg valaki részéről. Tágabb értelemben pedig arra is gondolunk, hogy Jézussal együtt szívünkben szeretnénk hordozni a világ szenvedőit. Akár a szír katolikus egyház üldözöttjeit, valamint azt a valóságot, melyről a világ minden részéről érkeznek hírek, hogy emberek milliói óriási szenvedéseket élnek át. Emlékezzünk meg róluk mindennap, minden szentmisében. Az elhagyott, megfeszített Jézus a világ bűneit, szenvedéseit hordozza, öleli magába, hogy fénnyel töltse be az emberiséget. Könyörgünk a szenvedőkért, most, a járvány idején: a koronavírus betegeiért, áldozataiért, az értük dolgozókért, de nem csak értük. Arra hívjuk fiataljainkat is, hogy ne menjenek el közönyösen a hajléktalanok, a legkisebbek mellett, hajoljanak le hozzájuk. Magam is, ha autóval a belvárosban járok, egy-egy hajléktalan, kéregető testvéremnek mindig adok legalább néhány száz forintot, rájuk mosolygok, váltok velük egy-két mondatot. Jézus lehajol és felemeli a szenvedő világot.

– A mostani helyzet különleges alkalom az őszinte megbánásra, lelki megtisztulásra és a jó cselekedetekre is.

– Hála Istennek, rengeteg jó cselekedetről érkeznek hírek, fiatalok bevásárolnak az időseknek, beszélgetnek velük, nyilvánvalóan működik a kegyelem. Az őszinte megbánást illetően kinek-kinek magának kell szembenéznie önmagával. Az a jó, ha minden szentmisénket egy őszinte imádsággal, leborulással kezdjük – én magam is ezt teszem, és hívok másokat is –, hogy meglássuk Isten végtelenül nagy szeretetét, nézzünk szembe önmagunk méltatlanságával, kicsinységünkkel, bánjuk meg vétkeinket, tisztuljunk meg tőlük, hogy Isten határtalanul nagy, felemelő kegyelmében tudjunk aztán örülni.

– Hitünk szerint semmi nem történik a világban a Mindenható Isten tudta nélkül. Ennek tükrében miként értelmezhetjük a világjárványt?

– Jusson eszünkbe az, amikor Jób könyve végén az Úr ezt kérdezi Jóbtól: Hol voltál, amikor a világot teremtettem, ott voltál-e, amikor a csillagokat létrehoztam?

A Mindenség történelmében porszemek sem vagyunk a végtelenül hatalmas Istenhez képest, ezért ha fájdalom, szenvedés ér bennünket, akkor is le kell borulnunk Őelőtte – ahogyan azt Jób is teszi végül: Uram, Te tudod, hogy mi miért történik.

Hála Istennek, vannak, akik így gondolkoznak. A közelmúltban ott voltam egy haldokló, rákos beteg családapa mellett, három pici gyermeke volt, a legnagyobb is még csak ötéves. A felesége a kismama klubunkba járt, nagyon szenvedett, de a férfi szívében végtelen megbékéléssel fogadta el a sorsát, eljutott annak felismerésére, hogy csak a Jóistenben van távlata, akár az életnek, akár a halálnak. Isten szeret engem és vár, ez tükröződött az arcán.

– Ha nem hívő emberrel találkozik, milyen biztató dolgot mond neki?

– Azt illetően, hogy a rohanó világban hogyan próbáljuk rendezni az életünket, minden mentálhigiénés módszer tud mondani valamit. Azt, hogy miért jön egy vírus, ami felborítja a megszokott életünket, nem tudjuk. A Youtube-on több film is van a pestis történetéről: a középkorban fél Európa elpusztult egy-egy járványban. Látni kell, hogy a történelem tele van szenvedésekkel. Nézzük meg, mi van ma Szíriában. A történelemben ismétlődnek a járványok, különböző fertőző betegségek, természeti katasztrófák és az emberi gonoszságok.

Ezeken nem tudunk változtatni, csak a helyünket megtalálni benne. Jelen helyzetben is mindenki megteheti ezt a maga területén.

A házastársak rendezhetik a kapcsolatukat, felhívhatjuk rég nem látott barátunkat, ismerősünket, próbáljunk meg örömet szerezni egymásnak, ragyogtassuk fel egymás kedvét. Nagyon sok, valóban humánus lelkületű nem hívőt ismertem életem során, akik megtalálták ehhez az utat, és feltehetően most is megtalálják.

– Sokak szerint, ha egyszer vége lesz a válságnak, semmi nem folytatódhat úgy, mint eddig.

– Ez nagyon nehéz, összetett kérdés, melyre nem tudjuk a választ, csak találgatások vannak. Biztos, hogy sokan lesznek, akiknek a járvány segítségükre lesz abban, hogy új alapokra helyezzék az életüket. Bizonyára lesznek olyanok is, akik gond nélkül visszazökkennek régi életformájukba. Nem tudjuk a választ, csak kívánhatjuk mindenkinek, hogy felhasználva a mostani helyzetet, értékelje át az életét, ismerje fel, hogy mi az értékes és mi a talmi.

A magyar közmondás szerint saját kárán tanul a buta, az okos a másén is… Okosan tesszük, ha tanulunk a mostani helyzetünkből, és az átélt tapasztalatokat felhasználva rendezzük be az életünket a jövőben.

Fotó (archív): Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés