Korányi Judit: John Henry Newman megtéréséről - 4. rész

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2019. november 29. péntek

KÜZDELMEK ÉS KUDARCOK: 1845 – 1879

1845 őszén az „Esszé a keresztény tanfejlődésről" c. munkáján dolgozik. Már 1844 végén elhatározza: tanulmányt ír a dogmafejlődésről, s ha ennek végére Róma igaza felöli meggyőződése nem csökken, akkor megteszi a szükséges lépéseket, hogy csatlakozzon nyájához.

De a művét be sem fejezi, befejezés „helyett" belső késztetésre leteszi a katolikus hitvallást. Mint a legtöbb fontos dolog Newman életében, most is drámai erejűek az események. Október 8-án számos barátjának küldi el ugyanazt a levelet, értesítve őket sorsdöntő lépéséről. "Littlemore, 1845. október 8. Ma éjjel várom ide a passzionista  Dominic atyát”... „Szándékomról nincsen tudomása; én azonban szeretném őt megkérni arra, hogy fogadjon be Krisztus egyetlen nyájába." 10

Newman tehát október 9-én Boldog Daminic Barberi passzianista szerzetes előtt leteszi a katolikus hitvallást. A tanulmány a dogmafejlődésről pedig novemberben megjelenik. Pontosan négy évig élt Newman Littlemore-ban: 1842 februárjától 1846 februárig. „Egyre jobban betölt a gondolat, hogy elmegyünk Littelemore-ból; s ez olyan, mintha kifutnánk a nyílt tengerre." írja az Apalogiában. „1846. február 23-án, hétfőn hagytuk el Oxfordot örökre." 11 Oxford és Littlemore elhagyásával valóban egy óriási fejezet zárul le: életének protestáns szakasza. Ha eddig is voltak küzdelmei és kudarcai, ezentúl méginkább  lesznek. A katolikus és anglikán egyházból egyaránt támadják áttérése miatt. „Oxfordot azóta nem láttam, legföljebb csak templomtornyait, ahogyan azokat a vonaton utazó látja." 12  írja ezt 1864-ben az Apologiában. Az önkéntes száműzetés nem tart örökké, „csak" 32 évig, hiszen 1878-ban újra fölkeresi szeretett városát.

1847 májusában Rómában pappá szentelik - két évi visszavonult imádkozó és elmélkedő élet után.  Rómában ismerkedik meg Néri Szent Fülöp társulatával, az Oratóriummal, és IX. Pius pápával egyetértésben elhatározza, hogy ezt az intézményt meghonosítja Angliában. Hazajőve Itáliából,  Birmingham közelében, Edgbaston - ban fel is állítja az első angol Oratóriumot.  Most következik életének még tragikusabb fele: három évtized, tele katolikus és angikán részről egyaránt megnyilatkozó gyanakvással, ellenszenvvel és gáncsoskodással. 1850-ben megírja az „Az anglikán nehézségei" című esszéjét, 1851-ben pedig  A katolikusok jelenlegi helyzete" címmel ír tanulmányt.

Ez idő tájt majdnem egy évtizedig az Ír Katolikus Egyetem megteremtésével foglalkozik. Az ötvenes évek elején kap fölkérést nem kisebb személyiségektől, mint IX. Pius pápától és Paul Cullen Bíborostól, hogy alapítson katolikus egyetemet Írország fővárosában, Dublinban. Szép és hatalmas feladat, pontosan egy Newman kvalitású, szellemiségű embernek való. Mégis: annak ellenére, hogy egyházi felszólításra fogott bele a munkába, az ügy kudarcba fulladt. Newman szerelmese volt az egyetem gondolatának, és két évig szinte csak az egyetem hivatásának és munkájának elvi tisztázásával foglalkozott. Dublinban írta meg előadás­sorozatát, melyet „Az egyetem eszméje" címmel publikált. Lassan kiderült, hogy megbízói egészen mást értettek egyetemen, mint ő. Intézkedéseit meghiúsították, mire Newman lemondott, és nem folytatta az „írországi hadjáratot".

A másik vállalkozás, amelyre az angol katolikus püspöki kar kérte föl, egy új angol bibliafordítás. Newman nagy örömmel, és alapos tudományos körültekintéssel veti bele magát a munkába. Újabb évekig tartó munka, és egész sereg fordító dolgoztatása után megint csak felüti fejét a bizalmatlanság: végül különféle ürügyekkel visszavonják a megbízást.

A kudarcokat és megpróbáltatásokat egy szent türelmével és alázatosságával viseli. Sőt, mintha örömmel üdvözölné és fogadná el őket, mint belső küzdelmének, életszentségre törekvésének velejáróit. „Sokszor kértem a múltban, azt hiszem, sokkal előbb, mint katolikus lettem: Ne adj nekem gazdagságot, stb. Egész életemben az volt az imám, és Te meghallgattad, hogy félreállítsanak ebben a világban. Most meg akarom újítani: Ó Uram, áldd meg, amit írtam és tedd gyümölcsözővé, hogy sok jót tegyen, sok sikert érjen, de ebből - amíg élek - ne származzék rám semmi dicsőség." 13

 

A  MEGDICSŐÜLÉS

A Jóistennek mégis más tervei voltak szolgájával, és gondoskodott róla, hogy még életében megkapja az elégtételt. Három esemény jelzi ennek az elégtételnek megvalósulását.

1864-ben jelenik meg  az Apologia pro vita sua című könyve, mely tulajdonképpen vallási nézeteinek története. Megírására Charles Kingleynek, a híres publicistának 48 oldalas pamfletje adott alkalmat, aki sértegeti és képmutatással vádolja a katolikus papságot, az Egyházat, és személy szerint magát Newmant is. Mivel Newman kérésére nem volt hajlandó visszavonni vádjait, Newman kénytelen megírni az Apologiat. Úgy érzi, nem hagyhatja válasz nélkül erkölcsi integritása ilyen alapos megkérdőjelezését, részben saját maga, részben katolikus paptársai miatt. A mű megjelenését követően Newman győzelme teljes és tökéletes volt. Ellenfele válasz nélkül hagyta az Apologiát, fölismerve, hogy a közvélemény ítélete véglegesen Newman javára szól. Bár a könyv a becsületéért való harcból származott, mégis a békének a szavával záródik, és fennkölt himnuszt zeng a barátságról.

Egy évtized múltán ez az erkölcsi győzelem külső formában is megmutatkozik. 1875-ben az oxfordi egyetemnek talán legmagasabb rangú kollégiuma, a Szentháromság Kollégium tiszteletbeli tagjául választja. Ez adja meg a lökést, hogy oly sok évi önkéntes száműzetés után ismét fölkeresse  kedves városát, a protestáns Oxfordot. A megtisztelő gesztus rendezte, helyreállította viszonyát az egyetemi várossal.

Harmadsorban pedig szinte felülről, Isten Országából jött a kitüntetés. Meghalt IX. Plusz pápa, s amikor megválasztották az új pápát, megkérdezték: milyen irányban folytatja politikáját. XIII. Leo pápa erre azt felelte: várják meg, ki lesz az első kardinális, akit kinevez. Ez az első bíboros Newman lett, - „az én kardinálisom", amint a pápa mondani szerette. Most végre fellélegezhetett a 78 esztendős törhetetlen öreg. Ezt írja egyik barátjának: „Most vége van végre azoknak a beszédeknek, miket az én kétséges katolicizmusomról és az én liberalizmusomról folytattak.” … „Én azon fáradoztam, hogy ügyemet Isten kezébe tegyem, és türelmes maradjak. Íme, láthatja, hogy Isten nem feledkezett meg rólam."  14

Még tizenegy évig viselhette Newman szellemi frissességben a bíbort. 1890. augusztus 11-én hunyt el. Birmingham közelében,  Rednal temetőjében nyugszik.

(folytatjuk)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés