Korányi Judit: John Henry Newman megtéréséről - 3. rész

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2019. november 28. csütörtök

ÉLETE:

  J. H. Newman élete a XIX. századi Anglia szinte egészén végighúzódik (csakúgy, mint Viktória királynőé), hiszen 1801-től 1890-ig élt.

Életének egyik választott jelmondata ez: EX UMBRIS ET IMAGINIBUS IN VERITATEM (a látszat és árnyékvilágból a valóságba). Ezt a mondatot választotta sírfeliratául is, és valóban: tömörebben aligha lehetne összefoglalni életét. Számos angolul és magyarul megjelent életrajza közül a Sík Sándor által írott az egyik legszebb, legköltőibb.

OXFORD - Newman életében óriási szerepet tölt be, hiszen fiatalságának harminc évét itt tölti. Tizenhat éves korában lép be az oxfordi egyetemre, „az alvó tornyok városába" ahogy a romantikus költő, Matthew Arnold nevezte ezt az elbűvölő, ódon kollégiumi épületekkel büszkélkedő várost. 1846-ig itt él és munkálkodik, csak egy igazi válsághelyzet bírja rá, hogy aztán 45 évesen végleg elhagyja Oxfordot. Az itt töltött hosszú, boldog évek alatt diák, majd kollégiumi nevelő, azután professzor, egyetemi plébános és hitszónok. Élete példaértékű, így a huszos-harmincas években már elterjed az egyetemi ifjúság körében a szállóige: „Credo in Newmannum".

Tizenöt éves korában -1816 őszén - történik első megtérése. Leghíresebb könyvében, az Apológiában - melyről később részletesen lesz szó – őszinte vallomást tesz erről. Utólag, majd ötven év távlatából elemzi, mi is zajlott le benne. Gondolkodása gyökeresen megváltozott, egy határozott hitvallás befolyása alá került. Már ekkor felfedezi azt, ami egész életére, gondolkodására meghatározó tényező lesz: a DOGMA fontosságát. Newman számára nincsen vallás dogma nélkül. Ezzel a döntésével egyúttal szembeszáll a liberalizmus minden fals elképzelésével, illetve képzelgésével.

Belső megtérésében teljesen bizonyos volt, „jobban, mint hogy kezem és lábam van".5 Mint legtöbb megtérő, úgy gondolja, örök dicsőségre választatott ki. Óriási hatást gyakorol rá egy korabeli iró, Thomas Scott, aki evangélikus lelkész volt. Az ő megindító életrajza: „The force of Truth" (Az igazság ereje) közkézen forgott akkoriban. A vallás, amely mellett a fiatal John Henry elkötelezi magát, az evangelikalizmus volt. Ez az irányzat akkoriban az anglikán egyházon belül különösen erős volt. De emellett sok kálvinista iskolát képviselő könyvet is olvasott. Szilárd meggyőződésévé vált, hogy a pápa az Antikrisztus. Ennek a tannak a bénító hatása egészen 1843-ig nem múlik el. Olvasmányai egyre erősítik benne a látható világtól való elszakadását. Már 1816 őszén úgy érzi, hogy Isten akarata szerint magányos életet kell élnie, - élethivatása a cölibátus áldozatát követeli tőle.

Életének következő jelentős állomásai: 1825-ben a Church of England papjává szentelik. Két év múlva legkedvesebb testvérének, Mary nővérének halála miatt érzett szomorúsága és egyéb események miatt idegösszeroppanást kap. Ebből meggyógyulván vallásossága elmélyül, s mégjobban elfordul a liberalizmustól. 1828-ban a St. Mary egyetemi templom vikáriusa lesz: sok öröm forrása számára maga a templom és a megbízatás, mindaddig, amíg 1843-ban önként lemond a pozícióról.

1832-ben egyéves, dél-európai körútra indul legjobbb barátjával, Richard Frouddal, és annak apjával. Barangolásuk fő színtere Itália, melynek műkincsei és építészete elbűvölik ugyan a fiatal anglikán papot, sőt, a katolikus templomok úgyszintén, de a katolikus vallás minden megnyilvánulásától szigorúan távol tartja magát. Útjának vége felé Newmanben egyre erősebb lett egy érzés: „Kezdtem úgy érezni, hogy küldetésem van.", majd pedig: „Dolgom van Angliában." Ugyanakkor betegség keríti hatalmába, olyannyira, hogy szolgája már úgy véli, haldoklik, és ezért az utolsó utasításait kéri. Newman azonban magában eltökéli: „Nem fogak meghalni, mert nem vétkeztem a VILÁGOSSÁG ellen." Ő, a küldetéses ember, még a küldetése megkezdése előtt szinte halálosan megbetegszik, de az elhívásban való rendületlen hite életben tartja.

Érdemes egy rövid kitérőt tenni a fenti idézet kapcsán, és megvizsgálni, mit is jelent Newman számára a VILÁGOSSÁG. Nagyon sokat. Mindent. A világosság életének egyik legfontosabb szimbolikája, fogalma; számtalanszor használja ezt a szót prózájában, verseiben és imáiban egyaránt. A világosság a lelkében megjelenő isteni igazság, de a lelkiismerete is lehet. A FÉNYT, mint szinonimát használja gyakorta. „Keresd a fényt a fényben, és ne a saját sötétségedben!" szól egyik kedvenc mondása. Legelterjedtebb költeményében is a FÉNY, mint vezérmotívum szerepel. „The pillar of the Cloud" ,  A felhőoszlop  a címe ennek a versnek, melyet Itáliából hazafelé, a Marseille-ből Angliába induló hajó fedélzetén írt, Isten és az Oxford-mozgalom felé tartván:

„Lead kindly light, amid the encircling gloom,

Lead Thou me an!

The night is dark, and I am far from home-

­Lead Thou me on!

Keep Thou my feet: I do not ask to see

The distant scene- ­

One step enough for me."

Sík Sándor fordításában:

Vezess, jóságos fény, - körül homály-

­         Te járj velem!

Az éj sötét, messze a honi táj,-

­         Te járj velem!

Te vezesd lábam, ne a messzeség

Tereit lássam, - egy lépés elég.

 

1833 július elején érkezik haza Angliába. A rákövetkező vasárnap, július 14-én John Keble, anglikán lelkész elmondja szinte azonnal híressé vált szentbeszédét a „Nemzeti hitehagyásról."  Newman számára ez a nap jelenti az Oxford-mozgalom kezdetét. Néhány nagytudású barátjával - Palmer, Froude és Keble - elhatározzák, hogy összefognak az egyház védelmében. A szentbeszédeken kívül traktátusokat írnak, melyekben az ősi keresztény tanítás hittételeit védelmezik. Innen e szellemi megújulás másik neve: traktáriánus mozgalom. Jelentősége óriási a XIX. századi Anglia életében, és nem csak vallási körökben. A mozgalom harca egy évtizedig tartott. Az anglikán egyház megújulását célzó szellemi irányzat fő célja az ősegyház hitéhez és alapelveihez való visszatéréssel megmenteni a liberalizmustól szenvedő anglikán egyházat. Mivel az Oxford-mozgalom rendkívül jelentős, hosszú állomás Newman életében, és gondolatvilágában a megtérés felé vezeti - külön fejezetet szentelünk neki e dolgozaton belül.

„Így ment ez egészen I841-ig. Emberileg ez volt életem legboldogabb időszaka." 6 - írja az Apologiában.  Miközben 1833 -1843 között legfőbb energiáit a traktátusok, a szellemi csatározások kötik le, mégis, egyéb fontos dolgok is történnek vele e tíz év alatt. Könyvet ír: 1834-től 1835-ig  „Az Egyház prófétai hivatala, a romanizmussal és a vulgáris protestantizmussal összevetve" címmel, és 1837-ben megjelenteti. „ A könyv tárgya a Via Media doktrínája." írja az Apologiában. „A Via Media nem más, mint a szélsőségek elkerülése ..." 7  1838-41 között a The British Critic c. akadémiai jellegű lap szerkesztője. 1841 februárjában aztán megjelenteti az utolsó, 90. számú traktátust, s ekkor beborul az ég fölötte: megindulnak és gyors ütemben peregnek a drámai események. A 90. traktátust ugyanis egyhangúlag elítéli az Oxfordi Egyetem egész szellemi elitje, valamint az anglikán Egyház és annak összes püspöke. Óriási a felzúdulás, a püspökök vádakat szórnak a fejére három éven át. A vádaskodások és kritikák elleni védekezés foglalja le ez idő alatt. Hogy mi volt a Traktátusban valójában, az megint csak egy külön fejezetet érdemel - az Oxford - mozgalmon belül.

„Nyomban láttam, hogy a Mozgalomban elfoglalt helyem elveszett, a belém vetett bizalom megrendült" 8 - írja az Apologiában. Először azt akarták, hogy vonja vissza a Traktátust, mikor erre nem hajlandó, akkor azt, hogy ezentúl legalább maradjon csöndben... majd olyan feltételt állítanak, hogy Oxford püspökének írjon levelet, amelyben elítéli önmagát. „Oxford püspökéhez írott levelem utolsó szavaival föladtam a Mozgalomban elfoglalt helyemet: Semmit sem kell megbánnom..." 9

A levél megírása után Newman három évre visszavonul a közélettől, és 1842 februárjában végleg Littlemore-ba költözik. Ez a kis falu Oxfordtól három mérföldre található - a plébánia Newman felügyelete alá került, amikor 1828-ban az oxfordi St. Mary templom vikáriusa lett. I836-ban templomot is épített Littlemore-ban, s vásárolt néhány kisebb házat, amelyekbe ő és még néhányan visszavonultak 1842-ben, és egyfajta monasztikus életet kezdtek. Itt tért meg Rómához 1845 októberében. 1846 februárjában pedig végleg elköltözött innen.

1843 jelentős eseménye: Newman nyilvánosan visszavonja korábbi katolikusellenes kijelentéseit.

(folytatjuk)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés