Egy újabb történet az abortuszról

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2011. december 02. péntek

Az írás a kozonithy blogon jelent meg, hozzászólásként meséli el benne egy fiatal lány a saját történetét az abortuszról - illetve arról, hogyan keveredett ebbe a helyzetbe és miért tartotta meg a kisbabáját:

"Sziasztok!

Elmesélek én is egy történetet nektek: a szakításom után egy évig teljesen egyedül voltam. Úgy értem sem érzelmi, sem szexuális kapcsolatom nem volt, csak élveztem a fiatal szinglik életét. (haverok, buli, fanta)

Aztán jött egy srác... két hónapja tartott a kapcsolatom vele, amikor kiderült, hogy állapotos vagyok. Egy világ omlott össze bennem. Én mindig azt mondtam, hogy nekem soha nem lesz gyerekem, nem voltam oda amúgy sem a gyerekekért. Félre ne értsétek, nem utáltam őket, csak nem olvadtam el minden kisgyerektől, mint a legtöbb nő. Már csak emiatt is úgy gondoltam, hogy nem vagyok anyának való és kész!

Szóval iszonyatosan kiborultam, mikor megláttam a pozitív tesztet. Megbeszéltük a sráccal, hogy elvetetem, már csak azért is, mert vele sem a családtervezés felé tartott a viszonyunk, elég laza volt a kapcsolat. Nem voltunk szerelmesek, nem egymással képzeltük el a jövőt, csak úgy voltunk. Miután megbeszéltük mi a terv, nagyon kedves volt. Ő akarta kifizetni az abortuszt, szeretett volna elkísérni, mellettem lenni, ...viszont erre nem volt lehetősége se, mert 2 napra rá meggondoltam magam... Nem tudom megmondani, hogy miért, de nem tudtam megtenni. Undorodtam a gondolatától is az abortusznak, attól függetlenül, hogy nem akartam a babát, és volt időpontom is a ,,beavatkozásra". Szóval elég ellentmondásos gondolatokkal volt tele a fejem. Őrlődtem rendesen! A srác teljesen kiakadt, mikor közöltem vele a tényeket. Szó szerint őrjöngött. Aztán úgy váltunk el, hogy az életben többet nem szeretném látni, nem akarok vele többet beszélni sem. (Megjegyzem egy helyen dolgozunk. J)

Az egész állapotosságom alatt bizonytalan voltam, mert hát ugye ez eléggé ,,speciális" eset... Lényegében élveztem a terhességem, el is fogadtam a helyzetet, de mégis volt bennem egy nyomasztó érzés is amiatt, hogy nem terveztem, nem szerelem gyerek lesz, és hát ugye nem lesz apukája a babámnak... De aztán megszületett az én Drágaságom! Első látásra beleszerettem! Nincs rá szó, hogy mennyire boldoggá tette az életem!

Biztos vagyok benne, ha elvetettem volna végig kísérte volna az életem a bűntudat, ugyanis nem tudtam magamnak olyan dologgal érvelni, ami elfogadhatóvá tette volna az abortuszt. Szerencsés helyzetben is voltam, mert a családom támogatott a döntésemben. A Szüleim nagyon imádják a kis unokájukat, aki holnap lesz három hónapos. J Lényegében, csak azt szerettem volna mondani, hogy VAN FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN!!! J

Ha egy kicsit is úgy érzed, hogy megbánnád és adott a lehetőség arra, hogy felneveld a babád, ne tedd meg! Aki amiatt veteti el, mert ,,különben a szerelmem elhagy", attól kiborulok! Kérdem én: ugyan mennyire szerethet téged az az ember, aki ilyen helyzetbe kényszerít, és arra kér, hogy ölesd meg a közös gyermeketek????!

Az a legnagyobb baj, hogy a férfiak (tisztelet a kivételnek) sajnos ezt másképp élik meg. Ők nem érzik át annyira annak a lelki súlyát, hogy mennyire nehéz ezzel együtt élni. Sokkal könnyebben mondják azt, hogy: ,,kukába vele", de a nő az, akinek ezzel együtt kell élni. Szörnyű érzés lehet, mikor eszébe jut a nőnek, hogy: ,,most lenne egy éves, most menne oviba"... Én ezt nem akartam érezni.

U.I.: 4 hónapos terhes voltam, mikor az apa jelentkezett (nem jöttünk újra össze) ígért fűt-fát: mindenben mellettem lesz, szeretné nevére venni a babát, támogatni fog anyagilag, és még rengeteg hazugsággal zsibbasztotta az agyam. Közöltem vele, hogy nem hiszek neki, de lehetősége természetesen mindig lesz bizonyítani... 7 hónapos terhes voltam, mikor utoljára beszéltünk... két hónapos volt a babám, mikor kaptam egy sms-t tőle, hogy ő ezt mégsem tudja elfogadni, neki ez nem fog menni és mindenkinek így lesz a legjobb... hát szerintem is, mert egy ilyen emberre a Kislányomnak sincs szüksége. J

A szeretet az mondja: feláldozom magam, hogy neki jobb legyen,

az abortusz azt mondja: feláldozom őt, hogy nekem jobb legyen..."

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés