A megbékélés nehézségei

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2011. szeptember 22. csütörtök

Egyszer megkérdezte tőlem egy szerzetes nővér, hogy mit jelent a cigánymisszió. Ezen nagyon elcsodálkoztam, mert hisz ők is a cigányok között végeznek missziós munkát...

Akkor megpróbáltam összeszedni, hogy mit is kell a misszió fogalmába érteni. Azt gondoltam beletartozik az irgalmas, feltétel nélküli szeretet – amit a nővérek csinálnak -, de ide tartozik a szociális munka, a munkahely teremtés és minden ami az élethez szükséges.

Az élethez a legfontosabb a megtérés, krisztusivá válás, ami segít átértékelni mindazt a nyomorúságos , hátrányos helyzetet amiben vagyunk – jelen esetben amiben a cigányság is van. Erőt ad a küzdelemhez - nagyon sok szép példát lehet ma erre találni a cigányság körében.

Mi is amikor missziós alkalmakat tartottunk és tartunk – alpha kurzus, közösségi alkalmak -, a megtérést tartottuk fontosnak. De az út nagyon hosszú a megtérésig, ritkán történik egy pillantás alatt, bár erre is van példa. Az a cigány közösség ahova járunk, ott a hatás és ellenhatás is nagyon erős. Évek óta látjuk, hogy Isten szeretete, kegyelme nagyon sok kilátástalan helyzetben megsegítette őket – betegségben, anyagi gondokban stb.- de nagyok az ellenerők is, így az áttörés nagyon nehezen születik meg. Lassan változnak – talán közöttük kellene élni -, és sokszor visszacsúsznak az elégedetlenség, a hírtelen indulatok világába.

Ezért is szerveztük meg a templomban a kiengesztelődés délutánját. Szerettük volna, hogy a családok békéljenek meg egymás között, hisz nagy eseményre készülnek: kilenc gyermek elsőáldozására és szinte mindegyik családból lesz szeptember 25-én elsőáldozó.

Sajnos az imádságosabb életű családok is a maguk igazságát tartják a legfontosabbnak. Elítélik a másik családot amiért lopnak, hazudnak - ami jogos és érthető is -, de nem tudják elfogadni az Isten igazságát, hogy a bűnt kell elítélni, nem a bűnös embert.

A harag forrása itt az volt, hogy az egyik, imádságos család egy ki nem derített lopást tisztázni akart, mivel ők is jelen voltak azon a helyen ahol a pénz eltűnt. Ebből verekedés lett, aztán a bántalmazott család a rendőrségen feljelentést tett. Ráadásul a verekedésbe keveredett családok vér szerinti testvérek, ezért még szomorúbb, hogy a viszony köztük egyre mérgesebb.

Mi azt szerettük volna elérni, hogy kiengesztelődjenek egymással, mert addig nem lehet az Isten igazságát sem hirdetni, sem befogadni teljesen. Ezért hívtuk össze a családokat, de sajnos a családok közül csak kettő jött el. Pedig vasárnap az érintett családok szinte mindegyikéből elsőáldozók lesznek, szerettük volna Isten előtt kedvessé tenni ezt az eseményt a kiengesztelődéssel.

Az Érd-ófalui templomba hívtuk a családokat, Teréz anya nővéreivel együtt. Végül akik eljöttek, azok között volt több édesanya a gyerekeivel és néhányan a felnőtt, fiatal férfiak közül is (egyik-másik tetoválva, de érdeklődően). Először közösen énekeltünk gitáros énekeket, majd egy rövid tanítás következett a kiengesztelődés és megbékélés fontosságáról – ezt Gyula mondta – majd újra énekeltünk. Ezután Elemér testvérünk – egy cigány kannás zenész – tett tanúságot életéről és arról, hogy ki kell jönni a haragból és a cigányoknak össze kell tartaniuk a nehézségek idején. Röviden imádkoztunk is értük, a betegeikért, Elemér felolvasott a verseiből is, majd közös énekkel zártuk a nem egészen másfél órás összejövetelt. Utána a templom előtt Elemér köré még odagyűltek egy kis közös éneklésre a gyerekek…

Sajnos a haragban lévő családok nagyobb része nem jött el, pedig ezeknek a testvéreknek az édesanyjuk is nagyon beteg és szenved ettől a helyzettől. (A betegség és a lakodalom – ami közben szintén volt - össze szokta hozni a haragvó feleket, de itt mélyek a sebek...)

Sokat kell imádkozni ezekért a családokért, hisz ők egymás szomszédságában élnek, hogy a számtalan gyerek, unoka ne vigye tovább a viszályt, ellenségeskedést.

Nincs más út mint Krisztus békéjét és szeretetét hirdetni. Ez a feladatunk és nem szabad ebből kihátrálni, akármennyire is nehéz. Kérjük Istent, adjon erőt ehhez és kérjük imádkozó testvéreinket, hogy imáikkal segítsenek bennünket.

Tarnóczi Mária

You have no rights to post comments