Cigánymisszió: Hátrányok leküzdése iskolán kívül

Kategória: Cigánymisszió Megjelent: 2017. november 02. csütörtök

"...A diák bejön az órára délelőtt, ha magántanuló és reggelivel kezdi, mivel otthon nem volt mit enni. Ezután egyénileg vagy csoportban tanul, attól függően  a figyelme kíván-e egyéni foglalkozást vagy nem.  Meg kell mondani mindig nagy csodálattal tapasztaljuk, hogy értelmesek és lehet velük haladni, de a lemaradásuk és a napi feladat egyszerre mindig sok. Ezután mindig van egy kis játék, közös vagy egyéni, egészen otthon érzik magukat. A délelőtti és délutáni gyerekek mindig éhesek, nem győzzük a kenyereket kenni...."

Az iskolában ma nagyon nehéz megfelelni  tanárnak, diáknak egyaránt. A tanár nem tud megküzdeni a rá nehezedő elvárásokkal, adminisztrációval, az elvárható tudásanyag átadásával, ha a háttér  - a család ahonnan a gyerek jön – nem együttműködő, sőt szociálisan fokozottan hátrányos. A leszakadó családok gyermekei funkcionális analfabétákká válnak, 6. osztályig, vagy jó esetben 7-8 osztályig jutnak el, de nincs mögötte ennek megfelelő tudás és egyébként is 16 évesek lesznek vagy már elmúltak. Ilyenkor az iskola igyekszik magántanulóvá tenni a gyereket mert zavarja órát, mert sok  igazolatlan mulasztása van, mert nem tud a többivel haladni.
A tanodákat a szükség hívta  életre. Civil szerveződés többnyire, nem támogatja az állam, de lehet ill. lehetett pályázni – tartott amíg tartott – aztán lehetett törni a fejet, hogy a sok jó szándékkal hogyan tovább, hisz meg kellene élni is annak aki ebbe beleveti magát.
A tanoda klasszikus értelemben nem iskola és nem szociális szervezet, de mindkettő megtalálható benne. A mi Érdi Tanodánk egy civil támogató segítségével tud működni, hála neki és a Jóistennek aki ezt általa műveli. Az oktatást szakképzett tanárok végzik, a szociális munkát is szakemberek látják el.
A diák bejön az órára délelőtt, ha magántanuló és reggelivel kezdi, mivel otthon nem volt mit enni. Ezután egyénileg vagy csoportban tanul, attól függően  a figyelme kíván-e egyéni foglalkozást vagy nem.  Meg kell mondani mindig nagy csodálattal tapasztaljuk, hogy értelmesek és lehet velük haladni, de a lemaradásuk és a napi feladat egyszerre mindig sok. Ezután mindig van egy kis játék, közös vagy egyéni, egészen otthon érzik magukat. A délelőtti és délutáni gyerekek mindig éhesek, nem győzzük a kenyereket kenni.
Az egyik pékség az előző napi megmaradt péksüteményt, kenyeret odaadja, de ezt az egyik munkatársunk késő estig válogatja a péknél, mit ad és mit nem, ingyen van mert a kolléganő az albán pék gyerekét magyar nyelvre oktatja. Ezen kívül vannak emberek akik csak úgy hoznak felvágottat, konzervet – jó adni –, Isten is erre bíztat bennünket amikor azt mondja „éhes voltam és enni adtatok ….”, de hát hol voltál Uram jön a kérdés, hát a másik éhes és szegény emberben.
Az otthoni családi nehézségek is lecsapódnak nálunk, levitte a szél a tetőt, elromlott a mosógép, kilyukadt a gyerek cipője, nincs kabátja és még sok minden ami a mindennapokhoz szükséges, de nincs lehetősége megvenni. Ezeket is adományokból tudjuk megoldani.
Négy csoportot vállalunk fel – ami eddig már hatvan tanuló – amiben benne vannak az itt élő erdélyi cigányok is. Ez Érdnek egy sajátossága, talán a munkalehetőség miatt.
Délelőtt magántanulók vannak azok akik iskolakötelesek, de nem tudja az iskola felvállalni a hátrányosság leküzdhetetlensége miatt és többnyire magatartászavarosak, de nem fogyatékosak.
Még délelőtt járnak azok akik Erdélyből vannak itt kiskorúak, de teljesen írástudatlanok 10-16 évesek.
Délután az iskolába járók jönnek  leckéjüket nálunk segítséggel csinálják meg alsó és felső tagozatosok, kettes, hármas csoportokban.
Van esti iskolánk is, egy részük a nyolc általánost végzi, egy részük a 4-7 osztályt és vannak erdélyi felnőtt emberek a kik családdal élnek itt, de nem tudnak írni olvasni, nekik a betűvetést kell megtanítani. Ők napközben dolgoznak, csak este tudnak jönni.
Minden mellett a bútorok (adományból) beszerzése, a szétosztható adományok tárolása, elosztása, a családokkal való kapcsolattartás, az iskolákkal egyeztetni, hogy milyen tapasztalatot tudunk egymásnak átadni és hogy a gyerek el ne vesszen a két  út között az iskolától a tanodáig….
Nincs két egyforma nap, de hála Istennek az erőnk még tart az Ő kegyelméből. Mindannyiunk szeretete látható módon nyilvánul meg a gyerekek felé, azok felé akiket a többségi társadalom nehezen hordoz el.
Tarnóczi Mária

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés