Cigánymisszió - kudarc és újrakezdés

Kategória: Cigánymisszió Megjelent: 2015. január 27. kedd

A természet  bővelkedik Isten jelenlétének jeleivel. Ebből elsődlegesen az ember léte, azzal az egzisztenciális jelenléttel, amely az ember szellemi – lelki életét jellemzi. Ha Isten szelleme van bennünk  - ami igaz, hisz a testünk a szellemünk nélkül nem létezne –, akkor miért  van az, hogy  az embereken ez nem mindig látszik?

Isten realitás, akkor is jelen van  az emberben és környezetében, ha ezt  kétségbe vonják. A testi-lelki szegénység, az emberi méltóság el nem ismerése, bizony elbizonytalanít bennünket  attól, hogy Isten szellemét  fölfedezzük a másik emberben. (A cigányságról gyakran gondolják, hogy eltávolodott Istentől, mintha hiányozna mindaz, ami teremtőjével összeköti.)
Ha az ember úgy él mintha Isten nem létezne, megfosztja  önmagát emberi méltóságától, önbecsülésétől, saját értékeinek helyes megítélésétől  - gyógyíthatatlan  egzisztenciális betegséget okoz  magának. Ebben a betegségben a legnagyobb szenvedést a lélek és a lelkiismeret fájdalma jelenti, ezt vetíti ki másokra, amikor vádol és agresszívvá válik.
II. János Pál pápa „ Salvifici doloris”  kezdetű enciklikájában erkölcsi szenvedésről ír, ami fájdalmasabb, mint a testi vagy lelki szenvedés. Vajon gondolunk-e arra, hogy ma az emberek többsége erkölcsi veszteséget él meg? Az erkölcsi szenvedés reflexiója okozza azokat  a sérüléseket a társadalomban, amik szinte megoldhatatlanná teszik az együttélést, a jobb és igazságosabb életet, amit Jézus akart nekünk adni.
A mi cigánymissziónk fő csapásának azt az utat választottuk, hogy  a szegényekben , különösen a cigányságban felébresszük a rejtőzködő Istent, megtapasztaltatni a letisztult, érzelmektől mentes szeretetet. A babonás hitből – ami jellemző rájuk –, eljussunk egy világos egészséges hitig a napi gondok elviselésére. Közösséget szerettünk volna velük és egymással,  hogy  ha szükséges a szegények támogassák egymást.
Kezdetben nagyon lelkesek voltak, a cigány testvéreknek több volt a toleranciájuk egymás iránt.  A lelkesedést azonban sajnos nem követte alázat, a bűnök elismerése és mindaz ami a keresztény élet velejárója. Mondhatni az „áttörés a megtérésre” nem történt meg.
Sok próbálkozás volt  papi, és laikus testvérek részéről a hit fejlődésére, Isten teljesebb megismerésére. Nem maradt el a szociális és egyéb tárgyiasult segítés sem.
Lassan – lassan személyiségükben a régi  - kötekedő,  elégedetlenkedő, magát leminősítő, indulatokat keltő  - ember  került vissza. Már nem lehetett a lelkiismeretre hatni, minden alól felmentették magukat, a rossznak nem okozói, hanem elszenvedőivé váltak újból.
Azt mondta Jézus: ahol nem fogadnak szívesen rázzátok le az út porát és menjetek tovább.
Mi is így tettünk, bár sok évi misszió volt mögöttünk. De Isten nem akarja, hogy a cigánymisszó ne folytatódjék! Újabb cigány családok jelentkeztek, hogy imaközösséget szeretnének, - természetesen segítünk.
Mindannyian társai vagyunk Teremtőnknek, aki a Szelleméből teremtett bennünket, rajtunk múlik, hogy a teremtett világot akarjuk-e jobbá, szebbé tenni. Nagy felelősségünk: Isten belénk oltott szelleme és lelke által hogyan formáljuk életünket és mások életét, akik elzárkóznak Istentől. Küldetésünk van!
A világ gyönyörű és benne az ember Isten legcsodálatosabb teremtménye, legyünk méltók arra, amire hivatva vagyunk.
Tarnóczi Mária

Hozzászólások   

-1 #1 V. Katalin 2015-02-05 16:58
Kedves Marika,

örülök, hogy nem hagyjátok abba a cigánymissziót. Egy pillanatra megijedtem a dolgok ilyetén alakulásától. Magamon is fölismertem a tüneteket, amiket írsz, mert hasonlóan a romákhoz, jócskán el lettem én is sokáig utasítva:
,,Lassan – lassan személyiségükbe n a régi - kötekedő, elégedetlenkedő , magát leminősítő, indulatokat keltő - ember került vissza."
Ez sok keresztény baja is: azt hiszi, ha mások nem fogadják el, akkor ő kisebbrendű, és elégedetlen lesz, ettől indulatba jön és kötekedik-tiszt a sor. Megoldásnak javaslom a leendő új misszióban más sikeres próbálkozások tanulmányozását : jártam a Tömő Utcai Béke Királynéja Lelkészségen, a ,,nyóckerben" és ott egy megtért roma férj után megtértek a családja felnőtt tagjai, és egy egész roma evangelizáció bontakozott ki ebből. Mindent ők csinálnak, az asztal letörlésétől a közbenjáró szolgálatig, és csak néhány segítő van: diakónus, pap. Vasárnap délután 2-kor kezdik, tanúságtétellel , ez megerősíti a megtérésüket és lehetőség van csatlakozni. Isten dolgait, tetteit az életünkben újra és újra kimondva őrizhetjük meg magunkat a tűz kialvásától. A délutánt szentmise zárja 4 órakor, melyen a zenészek is helybéliek. Az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség háttérmunkájáva l működik az egész, talán kapcsolatotok is van velük. Imádkozok munkátok sikeréért, szeretettel
V. Katalin
Idézet

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés