Családok napja az Érdi Tanodában

Kategória: Cigánymisszió Megjelent: 2018. augusztus 16. csütörtök

 Nyáron a Tanodába járó gyerekek szülei egy kicsit jobban kiszakíthatóak a mindennapi rekkenő hőségben a lomtalanítás embert próbáló munkájából. A meleg aszfalton várni, gyűjteni a használt holmit nem könnyű. A szülők jelezték, hogy nagyon szeretnének egy családi összejövetelt gyerekeikkel együtt.... Képes beszámoló és egy szomorúság:

             

Én örültem ennek a kérésnek, hisz évközben külön-külön találkoztam a gyerekkel és a szülőkkel, ritkán vagyunk együtt – legfeljebb karácsonykor. Végül is augusztus 11-ében maradtunk  Sokan voltunk, pedig néhányan nem tudtak eljönni – így kb. talán negyvenen lehettek. Szentmisével indult a nap, hálát adtunk az elmúlt évért és Béla atya bejelentette, hogy én a következő tanévben már nem leszek a tanodában.
A programot igyekeztem úgy  összeállítani, hogy kicsiknek, nagyoknak, szülőknek egyaránt jó legyen. Volt akik lovagolhattak, két ló állt rendelkezésre, voltak aki festettek szakavatott segítővel, zsákba futás, kötél húzás, és végül tombola.
Béla atya finom pörköltet főzött ebédre, a csoporthoz nem tartozó asszonyok süteményt küldtek, csokoládét vettek, nagy dinnyékkel és főtt kukoricával lepték meg a gyerekeket. Szóval felszabadult játék és vidámság volt a Tanodában.
Szerettem volna, ha az elmúlt évben több közösségi program van a Tanodában késő délutánig. A Tanoda nem iskola ebben nem tudtunk konszenzusra jutnia vezetővel. Nyáron a gyerekeknek lehetőséget kellett volna biztosítani hasznos időtöltésre. Néhányan vagy tízen önkéntesek hétfőnként fogadtuk a gyerekeket, egy kis tanulásra egy kis játékra. Ebben a vezetővel nem volt közös az elhatározás.
 A segítő szakma akkor tud célba találni, ha a célcsoport igényeit jól felismerjük. Az egységben erő van amiből meríthetnek a rászorultak – ez egyben lehetőség a fejlődésre mindazoknak akik betérnek a Tanodába.. A célt együtt kell formálni, ez nem sikerült, ezért elhagyom a Tanodát, bízom benne, hogy megtalálják az ottmaradottak ennek a helynek a küldetését.
Abban is bízom, hogy Istennek lesz jó megoldása a működésre, mert az Ő segítségével  jutottunk el eddig is. Szeretettel és imádsággal hordozom mindazokat akik a továbbiakban is végzik ezt a munkát. (Tarnóczi Mária)

Szomorúság - ahogy én látom: Marika évtizedek óta dolgozik Érden a legszegényebbek, így a cigányok között. Óriási tapasztalata és kapcsolatrendszere van, amit műkötet az ő javukra. A tanoda is az ő - és némileg szerénytelenül mondom, a mi -, víziójából, elképzeléséből alakult ki. Akkor már hosszú évek óta látogattuk (leginkább ő) a cigány családokat, szervezett nekik programokat és közben kerestük a helyet, a lehetőséget a továbblépésre - ebből lett a Tanoda. Marika kutatta a lehetséges épületeket, a munkatársakat, tevezte és szervezte a programokat, kereste a támogatókat, gyűjtötte a pénzt, eszközökat nagy lelkesedéssel, még most, a 70. (!) életévén is túl. Elindult a tanoda - sajnos azonban a tanoda kinevezett vezetője nem osztotta a Marika által hordozott közössgi víziót, elképzelést, ő inkább iskolaszerű működést képzelt és képzel el, és ebből bizony feszültség keletkezett. Ahogy én (kívülről) látom, Marika végül olyan méltatlan helyzetbe került, hogy végül nem maradt más lehetősége, mint vagy összeroppan, vagy elbúcsúzik... Nos, a tanoda folytatja a munkáját, sok sikert kívánunk nekik, hiszen nagy szükség van rá. És persze mi is folytatjuk vele, visszatérünk - az egyébként Marika által soha abba nem hagyott - családlátogatásokhoz, személyes beszélgetésekhez... Én csak a hála és együttérzés szavait tudom mondani neki, hiszen nélküle az elmúlt évek és a tanoda is elképzelhetetlen lett volna! Isten áldjon Tarnóczi Mária és tartson meg erőben, és legyél velünk még nagyon sokáig! (Sipos Gyula)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés