"a botját úgy lobogtatta kezében mint egy zászló..." - tanúságtétel a váci gyógyító alkalomról

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2018. január 29. hétfő

Isten kegyelméből sikerült ismét eljutnom Vácra családfagyógyító szentmisére. Ez az alkalom egy kegyelmi lehetőség volt, hogy egész családfánkat az oltárra helyezzük - erre kis papirra felirva is volt lehetőség aki ily modon szerette volna  megtenni. Már a szentmise elején a buzditás alatt éreztem, hogy Isten ajándéka hogy ott lehetek.

Öröm töltötte el a szivemet hogy az egész családfámért imádkozhatok a Bocsa József atya által vezetett bűnbánati ima alatt, ami ilyen szentmisékben sokkal hosszabb a megszokottnál. Lelki szemem előtt láttam a sok embert sorakozva  a családomból és mint egy fénypatak folyt ránk Isten irgalmas szeretete. Dicsőség és Hála érte!
A szentmise után szentségimádás következett Gyula testvér vezetésével testi-lelki gyógyulásokért, majd közbenjáró imaszolgálat, amikor szintén megtapsztaltuk Isten gyógyitó szeretetét. Sok kéz emelkedett a magasba arra a kérdésre, hogy ki az, aki valamilyen formában megtapasztalta az Úr gyógyító szeretetét az este folyamán (14-en emelték fel a kezüket). Az alkalom végén örömmel jött egy néni, a botját úgy lobogtatta kezében mint egy zászló, és mondta: nézd Gyula ide jövet szükségem volt a botra de most már nincsen! Dicsőség és  hála legyen az Úrnak aki elveszi amire nincs szükségünk és megad mindent amire szükségünk van.
Ildikó

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés