Beszámoló gyógyulással az idei őszi lelkigyakorlatunkról

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2017. november 12. vasárnap

Ismét Kunszentmártonban jártunk (október 27-29) lelkigyakorlaton. A környezet és az itt dolgozók kedvessége léleksimogató. Akárhová mész a házban, mindenütt érzed Isten jelenlétét. Egy hiányérzetünk azért volt, mert Fábián atya eltávozott közülünk, de az ő szellemisége tovább él itt. A szószéken elhelyezett mosolygós képe jelzi, hogy továbbra is a Karmelt szolgálja, csak már égi szolgálatot teljesít.

Izgalmas témát választott Sipos Gyula, aki a lelkigyakorlatunk vezetője volt. A Szentlélek kegyelmeiről és a prófétai életről hallgattunk előadásokat (+ egyéni- és kiscsoportos munka és gyógyító összejövetel).
Kezdetben a papok mellett próféták is szolgáltak. Nem volt könnyű dolguk. Az igaz próféta elsősorban nem a jövőről szóló látomásokat közölte, hanem a krisztusi élet meghirdetését és következetes képviseletét szolgálta. Különböző szabályok voltak, amelyek alapján megkülönböztették az igaz prófétát a hamistól. Különbséget kell tennünk a prófétai szó és a prófétai szolgálat között. Prófétai szót bárki kaphat az Úrtól. A prófétai szolgálat alkalmával Isten egy személyt választ ki és felkeni, hogy egy adott feladatot elvégezzen.
Szent Péter apostol volt, aki prófétált. Pál apostol mondja: „különböző adományaink vannak a nekünk adott kegyelemnek megfelelően. Ha prófétaság, akkor gyakoroljuk a hit mértéke szerint.” Jó példa a következő történet: Fülöp diakónusnak volt négy lánya, akik prófétáltak, de nem voltak próféták. Agabusz próféta viszont elhívást kapott az Úrtól a prófétai szolgálatra. Agabusz megkötözte a lábát és a kezét Pál övével majd így szólt: a Szentlélek mondja, így fogják megkötözni azt a férfit, akié ez az öv…
Az évek során, ahogy hitetlenebbé vált a világ, megjelennek az újkori prófétai jelek, pl. könnyező és vérző szobrok, a csodás érme, Lourdes, Don Bosco prófétai jövendölései, Pio atya, stb. Hazánkat tekintve Galgóczy Erzsébet élete volt prófétai jel, aki 33 éven keresztül minden pénteken átélte Jézus Krisztus kínszenvedéseit. Máriaremetén halt meg és még abban az évben ugyanott kezdődött el a Szeretetláng kinyilatkoztatása, amit Kindelmanné Erzsébet asszony lelkinaplójában olvashatunk.
Hallhattunk még az egyik előadásban arról, hogy mi, mint Isten népe hogyan részesedünk Jézus papi, királyi és prófétai küldetéséből, valamint arról, hogy a történelem alakításában a nagy személyiségek tevékenyen részt vettek pozitív vagy negatív értelemben.
Illés próféta esetét már hallottuk, amikor a nép bűnei miatt Illés imája nyomán bezárult az ég és három évig nem esett az eső. Ez nagy csapás volt mindenkinek. Az Úr szólt Illésnek: Eredj, és mutasd meg magad Ácháb királynak, hogy esőt adhassak a föld színére. Illés azonban istenítéletet tart és vérfürdőt rendez (bár Isten ezt nem kérte) és megöl 450 Baál prófétát… Később mindezek ellenére mély hittel imádkozik az Úrhoz esőért a Karmel hegyen. Hétszer küldi el szolgáját, hogy lát-e már felhőt az égen. Hetedszerre mondja a szolga, hogy egy kicsiny felhőt lát. Illés azonnal elküldi őt, hogy figyelmeztesse a királyt, hogy hatalmas eső közeledik.
Az idők jeleit most is sokan kémlelik. Fontos azonban, hogy ne azzal a gyilkos indulattal, ami Illés megszégyenüléséhez vezetett. Az Úr ezért kénytelen átvezetni Illést a pusztaságon, hogy a barlangban a szívére beszélhessen és megmutassa neki, hogy Ő nem a mennydörgésben, a viharban van jelen, hanem a csendes szellőben.
Fentiekből kiindulva, ha mi is körbenézünk a mi kármelünkről, láthatjuk az egész teremtett világ megrontott állapotát. Nekünk is azt kell tennünk, amit Illés tett, fejünket lehajtva mély hittel imádkozni, bűnbánatot tartani és közbenjárni az egész népért, Isten ígéretében bízva.
Joel próféta szerint Isten szeretete kiárad minden lélekre és olyan ajándékokat kapunk, amelyek a prófétai életünkhöz kell. Gyula beszélt még a hitről, ami azt jelenti, hogy kilépek önmagamból Isten felé és hiszek a még láthatatlan dolgokban is. Hasonlítanunk kell Pál apostolra, akinek a szívében ott lángolt a Szentlélek tüze. Ezzel a tűzzel kell hirdetnünk az örömhírt. Mindenkinek más lehet a befogadáshoz vezető út. Van, akit a zene, van akit az irodalom vezet el Istenhez.
Istennel szövetséget kötöttünk, amely kiállja az idők próbáját, tűzön-vízen át. Mi egyek vagyunk Istennel, aki azt kéri tőlünk, hogy az Ő ügyét képviseljük. Cserébe megkapjuk az ehhez szükséges dolgokat, kegyelmeket, karizmákat és Isten gondviselő szeretetét egész életünkre.
A teljesség igénye nélkül próbáltam összefoglalni a Sipos Gyula által elmondottakat, de gyanítom, hogy sok érdekes dolog kimaradt. Aki erről többet akar tudni, annak jó szívvel ajánlom Gyula most megjelent „Prófétai élet” című füzetét.
A lelkigyakorlat szerves része volt a Zsadányi József atya által celebrált családfa-gyógyító mise. A két és fél órás mise hatása, testvéreim és személyes tapasztalatom szerint i, hogy divatos kifejezéssel éljek, „ütős” volt. Ennek eredménye is volt, gyógyulásokban is. Egy testvérünk utána rögtön tanúságot tett. Elmondta, hogy nagy fájdalmai voltak és nem mozgott a keze és az ujjai sem. A mise után boldogan mutatat mozgó ujjait és a fájdalmai is megszűntek. Dicsőség Istennek érte!
A lelkigyakorlatról kegyelemmel telve és Isten szeretetével szívünkben tértünk haza. Induláskor ítéletidő volt, eső, hatalmas szélvihar. Imádkoztunk, hogy javuljon meg az idő. Az Úr meghallgatott: az utazás elején még rossz idő volt, később már ragyogó napsütés fogadott minket. Köszönjük Uram!
Azzal a gondolattal zárom, hogy Illés próféta felhőjéhez hasonlóan talán mi is lehetünk „kis felhőcske” jelen korunk egén.
Szeretettel és imával: S. Margit.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés