"Ímé az Isten sátora..." - tanúságtétel

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2017. november 03. péntek

Az Isten Sátora Közösség múltja, jelene és jövője - tanúságtétel imameghallgatásról  -  1993-ban, a Szentlélek Szeminárium elvégzése után kerültem a székesfehérvári Isten Sátora Közösség (ISK) 8 kisközösségének egyikébe, a Szent Tamás közösségbe. Egy év múlva ennek vezetőjévé kértek fel, hiába tiltakoztam ez ellen kézzel-lábbal. Idővel a közösség szolgálata mindennél fontosabbá vált számomra.

Férjemmel együtt úgy gondoltuk, hogy Isten ügye a legfontosabb, Őt illeti mindenért a köszönet és hála, a közösségen keresztül is neki szolgálunk. Az ISK tagjainak lelkesedése határtalan volt, az első kb. 5 évet az ISK fénykoraként emlegetjük ma is. Természetesen a gonosz léleknek sehogysem tetszett ez, alaposan be is tette a patáját! Az ország sok más közösségéhez hasonlóan válságos időszakokat éltünk át később, ellentétek, viszály, végül szakadás történt. Azért ha  szétszakadva, meggyengülve is, de máig kitartottunk né-hányan, hála Úr kegyelmének és jóságának, buzgó imáink meghallgatásának. Évenkénti vezetőválasztásunkon 2001-ben egy ''team''-et választott vezetőjévé az ISK, de ők hamarosan eltűntek. 2002-től Virágh Lászlóné Marika vette kézbe az irányítást, őt megbízhatósága és kiemelkedő emberi tulajdonságai miatt maga a Szentlélek nevezte ki!  Amiben tudtam segítettem neki, és rengeteget tanultam tőle! Talán ezért történhetett meg, hogy Marika halála után 2006-ban Ágoston atya javaslatára engem választott vezetőjének az ISK. Az első, nagyon nehéz időszakot kereszthordozásként éltem meg, bizonytalan voltam, 5 hónap után le is akartam mondani, de az Úr megerősítette szolgálatomat egy ismeret szava által. 8 évig voltam vezető, miközben szem előtt próbáltam tartani két igehelyet:  Mt 23, 11 és 1Pét 5,2-3.

                     2014-ben történt lemondásom után ugyanúgy szolgáltam tovább, először azért, mert  új vezetőnk nagyon sokfelé volt elköteleződve, aztán azért, mert másfél év múlva ő is lemondott, és azóta  a Szentlélek vezet minket, nincs emberi vezetőnk. Szomorúan vette tudomásul ezt Ágoston atya, aki a kezdetektől lelki vezetőnk volt. "Az Isten Sátora Közösség betöltötte hivatását.''- mondta. Azóta azon gondolkozom, hogy vajon az Úr is így gondolja-e, nincs is velünk további terve? Lassanként végleg megszűnünk, vagy a látszat ellenére megerősödünk? Hiszen van még  három maradék önálló kisközösségünk ha nem is mindegyik túl aktív,  de időnként azért új tagokat is vonzanak. T. Gábor atyának nemrég említettem a fenti mondatot, az ő szavai szerint az ISK az elmúlt negyed század alatt Fehérváron nagyon sokunk megtérésének, lelki megerősödésének, hitbeli megújulásának és egyházhűségének olyan alapja és központja volt, ami még ma is hat. Igen, az én szívem közepében is határozottan ott él még az ISK, és biztosan tudom azt is, hogy nem vagyok ebben egyedül. De mindez kevés, milyen jó lenne, ha föntről egy kis útmutatást vagy jelet kapnánk!...

                Ilyen lelkülettel vettem részt október 23-án  a Tűz és  Fény - Cor et Lumen Christi  közösség  dicsőítő és közbenjáró szentségimádásán Budapesten, a Magyar Szentek Templomában. Elsősorban valamiféle útmutatásért imádkoztam az Úrhoz az ISK jövőjével kapcsolatban. Szerettem volna, ha a padok között járó közbenjáró testvérek egyike imádkozna a bennem felmerült szándékokért, de erről hamar letettem,  mert az elején elmondta a főszervező, hogy aki szeretne imát kérni, üljön a pad szélére, aki nem, az maradjon középen. Én eleve középen ültem, később  már csak jobbról ült és balról állt egy-egy személy mellettem a pad két szélén, lehet, hogy ők is imára vártak. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a pad bal szélén álló testvér elment, helyén egy fiatal lány térdel az ülésen, háttal, mert a mögöttünk lévő padban ülő valakiért imádkozik. Reménykedni kezdtem, hogy utána esetleg felém fordulva imádkozni fog értem is.  De nem így történt, befejezve az imát elment.              

               Rengeteg éneket ismerek, hiszen a megújulás dalai által érintett meg legelőször a Szentlélek annak idején. De most olyanok voltak ''műsoron'' melyeket még nem, vagy alig ismertem. Magamban kicsit bosszankodva vártam, hogy felhangozzon legalább 1-2 sárga könyves ének is, amin mi régiek ''felnőttünk'' a közösségben. De aztán tudomásul vettem, hogy nem baj, a jelenlévő rengeteg fiatal már ezeken, a szintén nagyon szép új dalokon fog "felnőni". Végképp lemondva az imáról és a régi énekekről, elmerültem lelkileg az éppen hangzó gyönyörű dicsőítő énekben. Ekkor történt az első csoda: az előbbi leányzó egyszer csak, szinte észrevétlenül visszajött! Leült mellém és nagyon halk imába kezdett, amit inkább éreztem, mint hallottam. Óriási öröm töltött el, nyitott kézzel és szívvel folytattam magamban az imát az ISK-ért. Az előző ének véget ért, rövid csend után történt a számomra  még nagyobb csoda: a sárga könyv 75-ös éneke zendült fel!  Nekem úgy tűnt, mintha nem is mi, hanem angyalok énekelnének egyre lelkesebben! Hevesebben vert a szívem, és könnyek gyűltek a szemembe. Hihetetlen, egyben csodálatos, hogy ennyire figyel rám, kis senkire az Úr, hiszen mennyi testvér van itt az Ő jelenlétében, akik sokkal érdemesebbek nálam! Tudom, hogy mindenkire figyel, de mégis... 

               A 75-ös ének Jel,21,3-4-en alapuló szövege vigasztalás és remény, és kimondatlanul is az ISK himnusza. Úgy érzem, az Úr csodálatos és szívmelengető módon válaszolt kétségeimre, kérdéseimre. Tehát Ő még mindig számon tart minket, számít ránk!  (Ráadásul még magánéletemben is megvigasztal):

 

                    Ímé az Isten sátora az  emberekkel van, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük.

                    Refr.: Jézus, Te vagy a Király! Jézus, Te vagy a Király!

       Isten letörli a könnyeket az ő szemeikről.  Halál nem lesz már többé, sem gyász, sem fájdalom. Refr

       Ki győz, örökségül nyer mindent, szívébe írom Nevem. Annak Istene leszek, s fiam lesz ő nékem. Refr

                Az Úrtól jövő ígéret és áldás volt az értem imádkozó lány utolsó mondata, amit már hangosan mondott. Röviden elmondtam neki a történteket, amire ezt mondta mosolyogva: Dicsőség az Úrnak     

Igen, egyedül Övé a dicsőség, Őt illeti köszönet és hála mindenért!        

    

Mné Kati néni, Székesfehérvár

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés