Újítsd meg csodáidat - tanúságtételek

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2017. április 01. szombat

A Cor et Lumen Christi közösség nemrégiben tartott kétnapos konferenciát "Újítsd meg csodáidat" címmel Budapesten, Damian Stayne vezetésével. Visszajelzések a konferencia után, Isten nagyobb dicsőségére:

Visszajelzések a konferencia után, Isten nagyobb dicsőségére:

*

Egy fantasztikus lelkigyakorlatot éltünk meg a hétvégén. Amikor vasárnap ott voltunk a magasra helyezett Oltáriszentség körül, ez a fogalom jött bennem: ez egy örömünnep, egy ujjongás afölött, amit az Úr tett köztünk és amit még tenni fog.

*

Tapintani lehetett az Isteni közelséget!

*

Köszönjük a gyönyörű napokat először is Jézusnak, aki jelen volt és gyógyított.

*

A Szentlélek megvilágított olyasmiket a családommal kapcsolatosan, amit eddig másképp láttam. Nagyon sok választ kaptam, és azt is megmutatta, hogy ki az, akiért többet kell imádkozni! Megmutatta, hogy milyen nehézségeik vannak, közelebb kerültem hozzájuk lélekben. A saját lelkembe is bevilágított. Megmutatott olyasmiket, amit eddig kevésbé tudtam magamról jót és rosszat is.

*

a szürkehályog eltűnt a jobb szememről és ezek szerint megúszom a műtétet!

*

Nem vagyok a karizmatikus megújulás tagja, de aktív része vagyok a helyi egyházközségünknek, és nagyon nyitott szívvel mentem a találkozóra. Készültem, vártam, gyóntam, és ahogy Damian mondta: egy homokszemet gurítottam Isten felé - és tényleg egy egész bolygónyi kegyelmet kaptam vissza. Nagyon ritka az ilyen találkozás Isten és ember között, de én azt hittem nem fogom kibírni. Csodálatos volt.

*

a térdem futás alkalmával a 8-10 km környékén elkezd fájni, és ha többet is futok, akkor 2-3 napig is alig bírok lábra állni…
Ma futottam egyet és azt vettem észre, hogy a 11-12 km-nél sem jelentkezik a fájdalom. Határozottan éreztem azokat az inakat vagy orvos-tudja-miket, amelyek feszültek és fájniuk kellett volna, de nem jött a fájdalom. Ezután még ráhúztam kb. 3 km-t, hátha ma csak jobb lábbal keltem fel, de a fájdalom továbbra sem jelentkezett. Itt abba hagytam a futást, mert egyrészt unalmas, másrészt elkezdtem süllyedni: féltem, hogy mégis csak előjön a fájdalom és nem írhatom meg ezt a levelet….
J

*

Amikor ezt felfogtam, mérhetetlen hála töltötte el a szívemet, és kicsordult a szemem résein keresztül, örömömben zokogni kezdtem. Aztán ez a zokogás tisztító-gyógyító sírássá alakult, és éreztem, ahogy megkönnyebbülök. Tudtam: most érintette az Úr a lelki sebeimet.

*

Az Úr kegyelme áradt, csak áradt és én nyitott szívvel vártam Őt. Megtapasztaltam az ima erejét. Amikor Szentségimádásnál a segítők imádkoztak értem, elmondhatatlan érzés volt. Az egész remegett, le kellett ülnöm, mert elvesztem. Dicsőség az Úrnak

*

Kisfiam 10 éves Marci, beszédhibája van, dadog. 
 Nagy varakozassal erkezetta gyogyito estre.. 
Utolag azt mondta: Anya nagyon jo volt ott lenni, ugy erzem Jezus meggyogyitott.( amikor testverevel és Apukajaval imadkoztunk a gyógyulásáért könnycseppek gördültek le az arcán)
Azota a beszede majdnem tokeletes. 
Dicsőség az Úrnak

*

Egyre jobban vagyok, egyre lazább a gerincem. Ma gyalog rohantam le a Ferences Templomba (és tényleg rohantam). Aki ismeri Esztergomot, tudja, mekkora a távolság a Szentgyörgymezei temető és a Ferences Templom között. Nekem 25 perc volt. Annyi, mint az elektromos rokkantkocsimmal korábban! A napokban újra előveszem a kerékpáromat is...Majd megírom, hogyan sikerül.

*

Bevallom, hogy a gyógyulásokat kicsit kételkedve néztem, egészen addig, mígnem tanúja lettem annak, hogy egy parkonson-kórral járó tüneteket mutató férfi reszketése megszűnt. Láthatóan az érintett férfi és családja is megdöbbent a változáson, lehetett látni az örömöt rajtuk és a meglepetést! Mi majdnem leestünk örömünkben az oldallelátóról. Dicsőség Istennek, és lecke nekem, kishitűnek.

*

A vasárnapunk csodálatosan indult. 37- en dicsőitettük hangos énekkel Istent az utcán az autóbuszmegállóban, három járművel értünk a sportcsarnokba:
busz - villamos - busz végig dicsőitettünk, az autóbuszok vezetőit Ároni áldással megáldottuk. A "kalitkából kiengedtük a tigrist" igazi szabadságban dicsőitettünk, valódi utcai evangelizációt csináltunk. Alleluja

*

M. B-t csütörtökön küldtek haza a kórházból azzal h nem tudnak rajta segiteni, otthon haljon meg, nagyon jól van, a hatalmas fájdalmai megszűntek, nem issza azóta a morfiumot, a hóna alatti narancs nagyságú csomó szinte teljesen eltűnt,ami folyamatosan zsugorodott össze. Nagyon boldog a házaspár, Istent dicsőitik és szentmisére járnak, együtt imádkoznak. Meggyógyult a rákból

*

NP M 55 éve használt szemüveget, a konferenciára - 3 + 2 es szemüveggel jött, szombat óta egyáltalán nem használja, mert tökéletesen lát. Álleluja!

*

Kb tiz éve mértéktelen izzadás gyötört - klimaxos tünet, a fejembről csorgott a veriték, szombat este óta megszűnt. Jézus meggyógyitott. Alleluja! Dicsőség az Úrnak!

*

Most vasárnap este vettem észre hogy hetek óta tartó bal váll és bal csukló fájdalmam elmúlt.Karjaim sokkal erőtlenebbek voltak,sokszor azonnal le kellett engednem ha kinyújtottam .
A látásom is javult,este már nem tudtam olvasni,mert összefutottak előttem a betűk,most pedig igen!

*

A jelenlegi munkam, idosek gondozasa soran a hatam nagyon nagyon fajt akkor.. Miutan imadkoztak ertem, szimplan ELTUNT a fajas... hihetetlen volt de egyszeruen NEM FAJT A HATAM miutan befejeztek az imadsagot!!!

*

Nagyon sok belső sebem van a múltból, aminek egy része már gyógyult, de sok még mindig elég mély, és néha előtör.
Így volt ez szombaton is, egy barátom nagyon megbántott, és emiatt eléggé feldúltan érkeztem meg vasárnap. Már a reggel folyamán amikor a dicsőítés elkezdődött, a Lélek megérintett, arra hívva, hogy adjak át minden szomorúságot, és fájdalmat így elkezdtem sírni. Mikor vége lett godoltam, ennyi elég is volt.
Aztán amikor a Fire&Light elkezdődött, csak pár perc kellett és ismét rámtört a sírás, de úgy mint még soha, amikor azt hittem már vége, még jobban rámtört, hullámokban érkezett, és egyre mélyebbre ment. Majd láttam magamat, ahogy Jézus előtt térdelek, és egy szívet szorongatok ami tele volt varrott sebekkel, Jézus arra hívott, hogy adjam át, és ő egy új szívet ad.
Ezalatt a kép alatt még jobban rámtört a sírás, de ekkor már nem bírtam állva maradni, térdeltem, és a következő pillanatban olyan volt mint akit áramütés ért. Mindkét lábamban éreztem, de nem olyan volt mint amikor valakinek elzsibbad a lába, hanem mintha konektorba nyúltam volna, az egész lábam a lábfejemtől a térdemig bizsergett és égett, s amikor elmúlt, akkor teljesen szabadnak éreztem magam. Dicsőség az Úrnak 
:)

*

Unokatestvéremnek a nyaka gyógyult, amikor ezért imádkoztak akkor fel is állt, de aztán rájött, hogy már azóta nem fáj, hogy azt kiabálta, hogy Jézus él! Jobban tudta forgatni a fejét és a fájdalom is elmúlt.

*

Nem tudom a férjem rászánja-e magát a tanúságtételre. Ő Damján előző magyarországi lelki napja után tért meg, lett elsőáldozó, majd bérmálkozó.
Most pedig az összezúzódott kézfeje gyógyult, miután Damján megfogta és imádkozott érte.

*

Nekem egyébként nagy élmény volt ott lenni, megerősítő és inspiráló. Jó életben látni az Evangéliumot, nem csak papíron :-)

*

az ima alatt -mintha egy felülről jövő melegség járt volna át- elárasztott az Úr szeretete és elkezdtem zokogni, és csak sírtam, sírtam..., de ezek nagyon JÓ könnyek voltak!
Képtelenség leírni...A hatását viszont le tudom: nem akarom többé elszalasztani a Szentlélek kegyelmeit, tágra nyitom a szívem és keresem a találkozást Jézussal!!

*

Körülbelül három éve megbetegedtek a hangszálaim a torkom és azóta fájdalmat okozott az éneklés, a sok beszéd. Szombaton a nap elején az első dicsőítő dal nagyon megérintett. Hatalmas vágy támadt a szívemben, hogy én énekelni akarok és dicsőíteni akarom Istent. Valami változás történt bennem. Éreztem. Szinte hihetetlen, az egész hétvégét végigénekeltem, rengeteget beszélgettem emberekkel és nem fájt a torkom, a hangszálaim.
Hatalmas szabadságot kaptam a szívemben. Dicsőítések alatt kifejeztem Istennek az imádatomat kéztartással és tánccal és közben nem zavart és nem érdekelt hogy ki néz. Nagyon felszabadultam. Tüzet éreztem a szívemben. Amikor hazajöttem egy hétig olyan voltam mint aki másik világban él. Alig tudtam a munkahelyemen koncentrálni a feladataimra, mert tele volt a szívem imádattal, tűzzel, dicsőítéssel


Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés