Amikor a szolgálók is gyógyulnak

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2016. december 04. vasárnap

Emőke és István velünk együtt szolgáltak a székesfehérvári gyógyító összejövetelen. Ők írták:

"Istvánnak a nyaka fájt már egy ideje egy bizonyos tartásban. Ez vasárnap elmúlt, azóta egyáltalán nem fájlalja már.
Nekem kicsi korom óta ekcémám volt, amit nem igazán tudtak gyógyítani. Négy éve Törökbálinton egy szentmisén – nem gyógyító mise volt – erős forróságot éreztem. Azon a misén nagyon megrendültem, mert rövid időn belül egyszerre vesztettem el két nagybátyámat, akiket nagyon szerettem. Az egyikük életének és halálának körülményei, a másikuk temetésének mibenléte rendített meg mélyen. Akkor, azon a misén ennek a forróságnak a kíséretében mélységes békét kaptam velük kapcsolatban. Aztán csak azt vettem észre, hogy az ekcémám, ami kétéves korom óta kísért, szép lassan visszahúzódott.
Az elmúlt egy évben viszont a karomon újra jelentkezett a kiütés. Tudom már, mivel Jézus megmutatta, hogy sok olyan terhet vettem magamra, aggodalommal és félelemmel együtt, ami nem az én feladatom. Vasárnap minden terhemet letettem, elmúltak a félelmeim, az aggódásaim,  (nem tolom már tovább a talicskát erőmön felül), és elmaradt a viszketés is a karomon. A misén most viszont nem forróságot éreztem, hanem hideg borzongást a hátamon, ami egészen a sarkam végéig végigszaladt, mintha egy lepedőt húztak volna le rólam. Akkor azt hittem, hogy csak a hidegtől borzongok, mivel egészen az áldozásig hideg volt a kezem és a lábam. Hálás vagyok Istennek, hogy szolgálatra hívott, és hogy eközben minket is gyógyított szeretetével!

Hálával és szeretettel: Emőke és István"

Hozzászólások   

0 #1 Keresztelő 2016-12-07 07:42
Dicsőség Istennek és hála legyen szent Nevének mind örökké!
Idézet

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés