Isten szeretete Csatkán is gyógyított!

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2016. június 10. péntek

Beszámoló tanúságtételekkel és képekkel a csatkai gyógyító összejövetelről:

2016. június 4-én a Csatka-Szentkút-i kegytemplomban mintegy hetvenen gyűltünk össze, hogy  részesüljünk a Csatka Mária Kegyhely Alapítvány által meghívott  törökbálinti Szeretet Földje Szolgálat gyógytó összejövetelének kegyelmi ajándékaiban. Székesfehérvárról hat autóval mentünk erre a  festőien szép helyre, a környezet  szépségét csak fokozta, hogy az előrejelzések ellenére gyönyörű napsütés ragyogta be egész délután a koranyári zöldben pompázó bakonyalji tájat.
A program a templom gondnokának, Surinás Ferencnek érdekfeszítő, a kegyhely történetért bemutató előadásával kezdődött, melyben az általa hallott és tapasztalt gyógyulásokról is beszámolt.  Mivel ő fehérvári kisközösségünk tagja is, nagy örömmel számolt be arról, hogy mindenki végig csillogó szemmel figyelte az elősadását, ami ritkaságszámba megy. A  Sáron rózsája kis zenekar vezette dicsőítés alatt  Sipos Gyula a "nemzeti összetartozás  napján" röviden megemlékezett  a szomorú trianoni évfordulóról, ennek kapcsán elénekeltük Sillye Jenő  ''Szállj dalom szállj" kezdetű dalát.  Ezután Gyula tanításában a tőle megszokott megszokott közvetlen stílusban nagyon fontos és mély gondolatokat közölt velünk Isten  gyógyító szeretetéről.  Észrevettem, hogy mellettem ülő Gita barátnőm könnyezik, utólag mondta el, hogy elég nehezen szánta rá magát, hogy eljöjjön, eleinte nem is tudott feloldódni, de a tanítás egy mondata a szívéig hatolt, és ettől kezdve minden megváltozott körülötte, nem győz hálát adni, hogy mégis eljött!
A szentmisét Nagy Lénárd  ciszterci atya tartotta, akire mi fehérváriak jó szívvel emlékszünk még civil "Nagy Nándi" korából, amikor a Jézus Szíve templom kántora volt. Ő is megemlítette ezt tartalmas prédikációjában, összekapcsolva az előző napi Jézus Szíve ünnepet az aznapi Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepével, de sok másról is beszélt, többek között a közbenjáró ima fontosságáról és mibenlétéről. Sokan gyógyultak Isten szeretete által testi-lelki bajaikból a szentmise közben és az azt követő szentségimádás alatt is,  amiket  Gyula testvérünk több "ismeret szava"  által tolmácsolt nekünk. A szentmise utáni közbenjáró imádság - kevés közbenjáró tesvér lévén – ''körjáratban''  történt, felálltak, akik imát kértek, és  mi,  imádkozó testvérek  sorra odamentünk hozzájuk. Közben  magam is részesültem egy fülembe mondott, rövid, de nagy hatású megerősító próféciában, ami nagy örömmel töltött el, mert szükségem volt rá, és úgy gondolom, még sokáig ebből fogok erőt meríteni...
Az össszejövetel a templom előtti  agapéval zárult a továbbra  is zavartalanul szép időben. A gyógyhatású  forrás jó hideg, friss  vízéből  ihattunk, kezet, arcot moshattunk benne és  hoztunk haza is belőle. Aki még nem látta addig, megnézhette belülről is  a kegytemplom szomszédságában épült  kis kápolnát  a  virágrengeteggel körülvett  "cigány kereszttel" a  közepén.                   Mné Kati néni

Sné Ica Csatkán született, íme az ő tanúságtétele: ...Már régóta vágyódott a lelkem a szentkúti kegyhelyre. Nagyon sok szép emlék fűz ehhez a helyhez. Lehet, hogy ennek is volt a következménye, hogy szerettem volna többet csendben lenni és a Szűzanyára figyelni. A lelkem csendességre vágyott, így aztán sokszor magamban, az érzéseimre, gondolataimra figyeltem. Amikor valahol az ember életének fontos állomásait egy-egy helyhez, naphoz köti, akkor ezeket viszontlátva óhatatlanul is az emlékek lesznek hangsúlyosak.
Bevallom, hogy nem jutott el hozzám olyan mondat vagy cselekedet, amire azt mondhatom, hogy sokáig emlékezni fogok rá. De ez lehet következménye az előbb leírtaknak. Mégis van valami. Surinás Feri testvérem lelkesedédse, öröme megragadott, mert az enyémmel találkozott. Ettől függetlenül én is kértem az égieket, hogy gyógyítsanak akaratuk szerint.
Régóta szenvedtem már egy szájsebbel, ami sok fájdalmat okozott, időnként türelmetlenséget is, mert egyik elmúlt, máris kialakult egy másik. A Szűzanyát kértem, hogy az általa fakasztott forrásvízzel gyógyítsa meg ezt az állapotot. Az agapé során vettem észre, hogy nem fáj a sebes nyelvem és azóta sem! Végtelenül hálás vagyok érte, mert ezzel együtt van egy belső bizonyosság érzésem is, hogy ettől megszabadultam. Amikor eszembe jut, eltölt a hála érzése: ettől már megszabadított az én édes mennyei Édesanyám!
Amikor megérkeztünk és kiderült, hogy nem lehet kocsival megközelíteni a kápolnát, a hetek óta tartó fokozottabb láb fájdalmaim miatt féltem a visszaúttól. Ezért nyomban kértem az Úr Jézust, hogy segítsen felkapaszkodni a hegyre visszafelé. Már a szentmise végétől éreztem, hogy nem fáj úgy a lábam járáskor, mint amikor jöttem. Magamban hálás voltam ezért. Majd amikor elindultam a lépcsőn felfelé ahogy szoktam, araszolva, két lábbal birtokba venni egy-egy lépcsőfokot, arra lettem figyelmes, hogy nincs fájdalmam. Elkezdtem váltott lépcsőzéssel menni. Lassan, szépen, alaposan odafigyelve az egyes fokokra való felemelkedésre. Nem éreztem fájdalmat. Egyszer sem. Egyre bátrabban lépegettem, a szívem tele volt hálával, hogy így odafigyelt kérésemre Jézus. Kényelmesen, egyedül, még a botként használt esernyőmet is mellőzve /zavart a járásban/ felsétáltam az autóhoz. A fájdalomnak egy szikrája sem volt a lábaimban. Bennem viszont a bizonyosság, hogy ez egy meghallgatott imádság.
Én is felálltam, mikor ezt kérték különféle betegségek gyógyításánál. Ebben volt mozgászervi gyógyítás is, de kértem, hogy nagyothallásomon segítsen Jézus. Itt sajnos nem történt változás. Csak annyi, hogy a prédikációt jól értettem. Itthon továbbra sem értem, amit nem kell hallanom, mert így nevezem a meg nem hallott mondatokat. Inkább kegyelemnek élem meg. Viszont a lábam a korábbi állapotához tért vissza, hála legyen ezért is Istennek.
Korábbi ajánlatom Jézusnak így szólt: elfogadom a szenvedést, ami a lábam rossz állapota miatt van, de kérlek abban segíts, hogy ne akadályozzon, ha misére szeretnék menni. Ez most is megtörtént.
Hát nem édes a mi Urunk?
Egyébként a jelenlévők nagy része örömmel volt jelen az én megérzésem szerint. Nem volt hiába való az utazás. Ha mi, templomjáró keresztények, csak egy kicsit is jobban vigyáznánk a "sóra", ami az ízét tudja veszteni, akkor talán széténekeltük volna a kápolnát, a Szentlélek tüze áradhatott volna, hogy ízesüljön ez a világ. Nagyon kellene a sok lelkes aratómunkás.

L.né Ilike elmondása szerint előtte való hétfőn megbicsaklott egyik térde, ami nagyon megnehezítette a járását.  A templomban még nem állt fel a felhívásra, mert nem tudta, csak utána észlelte, hogy teljesen meggyógyoult a térde, még a lépcsőn is könnyű volt felmennie! 

Uné Erzsikének, a Sáron rózsája dicsőítő csoport vezetőjének tanúságtétele: Már az  indulástól éreztem a Szűz Anya oltalmát és hívását hiszen most mentünk először erre a kegyhelyre. (Pici koromban voltam, akkor talán vonattal mentünk és gyalog),  ennek ellenére könnyedén odataláltunk és majdnem időben sikerült összeszerelni a hangosítást is. Sajnáltam, hogy a lányok nem tudtak jönni, és mert igazán nagyon szép lelki élmény volt ez a délután. Tele volt a szívem várakozással. A Kegyhelyen hasonló örömöt, békét éreztem mint amit Medjugorjeban szoktam érezni. A Szeretet  Földje közösség szolgálata változatlanul igen erőteljes, kenetteli volt. Megint nagyon megérintettek a Szentlélek üzenetei amit Gyula tolmácsolt. Bizony rajta keresztül áradt a Szentlélek Isten ereje. Sok könnyes szemet láttam és magam is többször elérzékenyültem a tanítás és a gyógyító ima alatt. Sok megerősítést kaptam az imák alatt. Az ajándék nekem ezen a délutánon: a reménység Jézusban, a szeretet fontossága, mert Isten a szeretet, és Ő mindent megad ami a javunkra válik. Kellemes meglepetés volt (sok sok éve nem találkoztunk) a Lénárd Atya által komoly , méltósággal teli, nagyon szépen bemutatott szentmise. Nagyon örömteli volt a kedves vendégfogadás, vendéglátás, igazán kegyelem teli volt a békesség amit a Szűzanya oltalma alatt megtapasztaltunk, a köpenye alatt voltunk. Valahol olvastam, hogy Mennyei Anyánk köpenyét angyalok milliói alkotják.  Az Ő közbenjárása, oltalma valós.

   

       

Hozzászólások   

0 #2 sgy 2016-08-12 20:50
Imádkozom Veronikáért!
Gyula
Idézet
0 #1 Németh Dezsőné 2016-08-12 18:42
Örömmel és szeretettel olvasom a kedves tanuságtevők beszámolóit, hogy az Úr Jézus és égi Édesanyánk meg gyógyította Őket. Sajnos, mi távol vagyunk ettől a csodálatos Szent helytől, így lehetetlen eljutnunk. Mi is sokat imádkozunk kis Unokám, Veronika gyógyulásáért, aki már hat éve le van bénulva, autó baleset miatt. Valószínű még próbára tesznek bennünk az Égiek, ezért még folytatni kell az imáinkat. Kérjük imáitokat, Köszönjük, Isten áldjon meg Mindenkit.
Idézet

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés