"Teljesen szabad lettem..."

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2016. március 03. csütörtök

Múlt hét végén Sülysápon tartottunk családfa-gyógyító szentmisével egybekötött gyógyító összejövetelt. Zoli testvérünk ennek hatásáról számol be tanúságtételében:

"Kedves Gyula!
Itt mellékelem az ígért bizonyságomat!
Sülysápra vezetett a Szentlélek!
Szörfözgettem a Facebook-on, és Isten elém adta a sülysápi alkalmat. Valami megmagyarázhatatlan megmozdult bennem." Ide el kell mennem" szólt a belső hang. Hát - több testvéremmel együtt felkerekedtünk. Olyan érzés kerekedett bennem, hogy itt kapok választ a bennem tomboló viharokra, itt kapok gyógyulást a már régen hordozott lelki sebeimre.

 A templom bejáratánál már szólt hozzám Isten. Lehetőség volt arra,hogy egy kosárból különböző idézeteket lehetett húzni. Isten megragadta az alkalmat - és ezzel fogadott: "Ne lázadozz Isten vezetése ellen, mert ezáltal életedre vonatkozó dicsőséges tervét hiúsítod meg."
Jól ismer a Mester! Hiszen bennem oly sokszor eluralkodik a lázadás,legyen bármiről is szó...
A kihúzott idézet megadásra hívott, szólított fel. Szembesített önmagammal. Fájt, kegyetlenül fájt. S ez a fájdalom kellett, hogy nyitottá legyek Isten előtt... az egész dicsőítés alatt percről-perce tükröt tartott elém a Szentlélek, hogy milyen is vagyok, ki is vagyok... Teljes döbbenet járta át egész bensőmet. Csak úgy potyogtak a könnyeim, amikor lelkemben meghallottam Jézus szelíd hangját: "Szeretlek! Úgy szeretlek, ahogyan vagy! A gyöngeségeiddel, a sebettségeddel, az elesettségeddel együtt! Azért vagyok most itt, hogy meggyógyítsalak, felvértezzelek. Kemény harcok várnak rád, de az Én Vérem beborít téged, védelmet ad, lemos rólad minden szennyet."
Ezt követően kaptam a hívást a gyóntatószékbe, hol a gyóntató pap képviselte számomra az Irgalmas, a megbocsátó, a hazaváró Jézust. Tisztán éreztem, ahogyan fölöttem tartotta feloldózó, szegekkel átütött kezét.... és áradt a kegyelem.....
Több életterületen is vérző sebeim, sérüléseim voltak. Mindig átok alatt éreztem a családfámat, ekkor juttatta eszembe a Lélek, hogy egykori édesapai nagyapám (akit én nem ismertem) asztaltáncoltatással foglalkozott,és mint valami "átok" jött ez át ránk... Isten gyógyulást adott. Elém jöttek azok a sebek, melyeket édesanyám alkoholista életmódja és édesapám nemtörődömsége okozott lelkemben... oda tettem ezeket a régen hordozott, de be nem gyógyult sebeket, fájdalmakat. Szólt a Lélek, hogy bocsássak meg ezekért... Igen, megbocsátok, szóltam halkan. Azóta is békesség van életem ezen területén... Aztán elém lett tárva az emberi kapcsolataim minősége... túl sokat jelentettek számomra, hogy miként viszonyulnak hozzám az emberek. Függőségben, sőt - kifejezetten megkötözöttségben voltam ezen a téren, különösen egy barátom felé. Szinte minden szeretetet, törődést, megérést ettől a személytől vártam, akartam bevasalni. Olyan erőssé vált ez a helytelen kötődés, hogy szabályosan szétvetett az ideg, a fájdalom, a kétségbeesés, ha nem beszélhettem vele, ha nem tudhattam róla, ha nem úgy viselkedett velem szemben, ahogyan azt én kivetítettem rá, elvártam tőle... Ez az egész kötődés annyira leuralta már az életem minden egyes napját, hogy észre sem vettem, hogy levettem a tekintetem Istenről.... a Szentről. Bálvány született a szívemben! Amikor ezeket felismertette velem az Úr, újra csak patakokban jöttek a könnyek..., de egyben minden fal is leomlott bennem, melyek addig akadályoztak a tisztánlátásban. A Szentmisében éreztem át igazán, hogy teljesen szabad lettem... mély békét éreztem, teljes felszabadultságot..., mintha egy mázsás kő hullott volna le a szívemről... Még aznap este írtam ennek a barátomnak a Lélek ösztönzésére, hogy mi zajlott le az életemben, milyen csodálatos változás történt a hozzáállásomban a kapcsolatunkat illetően... és ami csak eszembe jutott, hogy mikért is kell bocsánatot kérnem... azt megírtam neki. Idéznék belőle:
"Bár személyesen szerettem volna, ám nincs lehetőségem rá, remélem, hogy lesz.... Szeretnék Tőled, mint barátomtól, lelki testvéremtől bocsánatot kérni azért, hogy oly sokszor úgy viselkedtem Veled szemben, amit egyáltalán nem érdemeltél meg. Szeretetlen voltam, önző, aki a véredet szívta, és könyörtelenül Rád zúdított mindent. Megbocsátasz nekem?
Birtokolni akartalak, tulajdonomként akartalak,ki akartalak sajátítani, meghatározni mindent körülöttünk, hogy mindenben úgy történjenek a dolgok, ahogyan azt az én önző énem elgondolta. Megbocsátasz nekem?
Elzártam kettőnk között a kegyelem útját, a Szentlélek munkálkodását nem egedtem érvényre jutni, csak az volt a fontos, hogy csak Te létezzél... ezzel sokszor fájdalmat okoztam Istennek, ugyanakkor Neked is... Megbocsátasz nekem?
Nem építettelek, nem voltam Hozzád jó, nem volt fontos, hogy Te mit szeretnél, csak a saját hangomat akartam Benned hallani, s ezekkel gátoltalak, visszahúztalak, korlátoztam szabad akaratodat, gúzsba kötöttelek, rossz példát adtam.... Megbocsátasz nekem?
S lehetne még bizonyára sorolni azt a sok rosszat, amit ellened cselekedtem....
Alázattal kérem a testvéri, a baráti megbocsátásodat, bízva abban, hogy szíved minden szeretetével megteszed ezt felém, remélve, hogy van még Benned vágy arra, hogy újra kezdjük ezt a barátságot, bízva abban, hogy bocsánatkérésemet személyesen is elmondhatom majd Neked... remélve abban, hogy még Neked is fontos ez a kapcsolat.
Köszönöm, hogy elolvastad, meghallgattál..."
S a Testvérem, a Barátom megbocsátott! Isten megerősített ebben egy álom által is. Mindketten egy lelki napon vettünk részt, s ez a Testvérem, aki rengeteg sebet hordoz, felszabadult volt, boldog, ismét Isten volt a legfontosabb az életében.
Áldott legyen mindenért az Isten! Sülysáp óta eltelt pár nap... és azóta további csodák vannak az életemben. Hatalmas munkát végez a Szentlélek. Ismét fontossá lett számomra a közösség, melynek lelki vezetője vagyok. Fontos, hogy minden döntésemet Jézussal beszéljek meg... Az elmúlt éjszaka pedig az említett Testvérem édesanyja keresett meg a fájdalmaival, gyötrelmeivel, sebeivel... és én éjjel kettőig csak bőgtem, hogy ennyire jó az Isten, így árad a kegyelem,e nnyire tud bennünket használni Jézus, ha mindenben megadjuk magunkat Neki.
Legyen Ővé minden dicsőség! smile hangulatjel

D. Zoli"

Hozzászólások   

0 #1 Balykóné Márti 2016-03-06 21:28
Kedves D. Zoli!




Nagyon köszönöm a megosztásodat!
Veled örülök és veled sírok én is. Örülök, hogy az Úr ilyen nagy kegyelmet adott számodra. Elsírom veled az öröm könnyeit, de elsírom a fájdalomét is mindannyiunk bűneiért. Mint mindig, most is tanulhatunk tőled. Te bizonyítod az Isten igéjét a tanúságoddal. Mekkora erőt jelent, ha beismerjük a gyöngeségeinket , a sebzettségünket , ha megbánjuk bűneinket, ha bocsánatot kérünk, és ha elfogadjuk azt! Adjuk oda kősúlyú batyunkat Jézusnak, vigye föl a keresztre! Bízzunk, hogy tisztábbá lehetünk, s elnyerjük a szívünk békéjét! "Te vagy a fény a szívemben Jézus, add, hogy ne szólhasson bennem a sötét. Te vagy a fény a szívemben Jézus, Krisztus jöjj, Te vezess utamon." Ámen.
Idézet

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés