Angyi néni csodálatos gyógyulása Lourdes-ban

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2016. január 20. szerda

A történet Hámori Alfonzné Angyi néniről szól, aki Kindelmanné Erzsébet asszonyt is ápolta annak élete utolsó heteiben a házukban, s aminek a helyén most a törökbálinti Szeretetláng kápolna áll. Az itt leírt eset még 1983-ban történt - a csodálatos gyógyulás, amikor kis közösségük egy Taize-i, Lourdes-i zarándokutat tervezett, amelyen Angyi néni és családjából páran vettek részt.

Angyi néni indulás előtt 6 héttel nagyon belázasodott. Hiába kezelte az orvos, a magas láz minden nap felszökött 40 fokra.  Ekkor már a kórházi kezelésre is szükség volt, mert a láz úgy megviselte és legyöngítette a szervezetét, hogy csak ott tudtak olyan ellátást és kezelést adni, amivel gyógyulást reméltek az orvosok. Mire megállapították, hogy a pajzsmirigy okozza a szervezetében ezt a súlyos zavart.
Ez a 6 hét szinte ilyen kritikus állapotban telt el, és egyik kórház a másik után, amikor elérkezett az indulás napja, még mindig a kórházi ágyat nyomta Angyi néni, és csak másnap engedték haza, hogy véletlenül se indulhasson el a zarándokútra, mivel teljesen legyöngült a nagy betegségtől.
Másnap, amikor hazahozták, és utána a körzeti orvosnál megjelent a zárójelentéssel, szinte egy erélyes hang - ami nem is az orvosé volt - a lelkében azt mondta:
– El kell mennie az útra! –
– De már elindultak –
– Akkor utánuk kell menni! –
Majd Ali bácsinak is ugyanaz a hang mondta, hogy Angyi néninek utánuk kell mennie!
Azonban semmi nincs összekészítve, a vonatjegyet is meg kell venni Taise-ig, mert már csak ott érheti utol őket. Amikor egy utazási irodába ment Angyi néni, hogy megvegye a jegyet, majdnem összeesett, mivel csak 1 héttel előbbre lehetett jegyet venni, és neki azonnal (1-2 napon belül) kellett volna indulni. Nem beszélve a hosszú sorról, amit ilyen legyengült állapotban nem bírt volna végig állni. Mivel a közeli padra leült, és amikorra rá került volna a sor, odament az ablakhoz, és kéri a jegyet, akkor megint csoda történik, mert lehajol a pénztáros, és a pult alól előveszi a 2 nap múlva induló vonatjegyet Genf-ig, mert közvetlen odáig nincs vonat, és át is kell szállni.
Majd még egy kis tortúra következik, ami elsőre nem sikerül, de a pénztáros segítségével az is hamarosan megoldódik.
A könnyű kis kézipoggyászt összecsomagolva – mivel csak a legszükségesebb holmit és egy napi élelmet bírt csak el – felszállt a Keleti pályaudvaron a fekhelyes kupéba, mert csak így bírta ki az éjszakát.  Az úton is végig az Őrangyala és Szűzanya oltalma segítette. Amikor megérkezett az átszállás helyére megint nagy bajban volt, mert a francia nyelvű táblából nem értett semmit, és teljesen elkeseredett, hogy most mit tegyen, kit kérdezzen meg. Jöttek-mentek mellette az emberek, majd már teljesen egyedül maradt, mire egy hang magyarul megszólalt hátulról, és megkérdezte, hogy miben tud segíteni. Már megint a csoda! A magyar Autóker-es reklámtáskát meglátva az idegen fiatal hölgy kézségesen elkísérte a megfelelő vonathoz, és felsegítette.
Mivel Taize egy pici kis település, idáig nem jutott el vonattal, és amikor leszállt, szintén jött a segítség. A vonaton utazott egy hölggyel, aki félúton lakott Taize és az állomás között, és felajánlotta, hogy elviszi kocsival – látván, hogy nem volt annyi pénze, amennyit a taxis kért volna. Sőt megvárta Taize-ben, hogy megtalálta-e családját, és csak akkor váltak el. Újabb segítség, csoda!
Azonban az igazi csoda akkor történt, amikor megérkeztek Lourdes-ba, és első nap a fürdőbe mentek. A legyengült teste olyan hatalmas erőt kapott, hogy a hegyen fent levő Szent Pietro zarándokszállásra már gyalog, könnyedén ment haza, sőt a többi alkalommal sem a buszjáratot használta.
Mivel a vonatjegyük csak oda szólt, így hazafelé úgy döntött Angyi néni, hogy a leányával, stoppal jönnek haza. A vonatjegy árát inkább ajándékokra, kegytárgyakra költik. Leányának voltak ismerősei, akik útközben szállást és teljes ellátást biztosítottak. A gyenge test olyan erős lett, hogy végig bírta a 10 napos utat hazáig, mert volt, ahol a kedves szerzetes testvérek több napig látták vendégül őket. A stoppolásnál sem kellett sokat várni, míg valaki felvette őket.
Semmi nem történik véletlenül. Nekem akkor ki kellett mennem a Szeretetláng kápolnába, ahol egész napos imanap volt, és a déli Szentmisét Regőczi István atya – az Isten vándora, illetve Lourdes káplánja mondta a megható homiliát. Én este 7 óráig beszélgettem Angyi nénivel és Ali bácsival, az aranyos kedves idős házaspárral, akik együtt élték le a 62 esztendőt nagy-nagy szeretetben. 
Ezt a gyönyörű csoda-utat Angyi néni 2006. június utolsó szombatján mesélte el nekem, ami annyira megragadott, hogy kénytelen voltam leírni. - Szilvási Istvánné Marika 

Hozzászólások   

+1 #1 edit 2016-01-21 06:11
Isten, mindenkit meg akar gyógyítani.
Minden gyógyulni vágyónak, annyi bizodalmat kérek, mint amekkora Angyi néninek volt, hogy a gyógyulás útján ne csak elinduljanak, hanem mindvégig rajta is maradjanak. 
Bízzunk Isten szerető gondviselésében
Idézet

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés