Isten segítségét tapasztaltam meg!

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2013. május 18. szombat
"Ha törődünk az árvákkal, a szegényekkel, az éhezőkkel, kitaszítottakkal akkor Isten harcol a mi dolgainkért. Az elmúlt években többször is megtapasztaltam, ha az Isten ügyéért küzdünk, ha törődünk az elnyomottakkal, éhezőkkel, árvákkal, kitaszítottakkal, vagyis a „legkisebbekkel” az Istennek kedves.
Ha a saját életünket hátrébb szorítjuk, és előrébb tesszük a rászorultakét, akkor személyesen Isten fog a mi dolgainkért küzdeni. A Bibliában rengeteg ige van, ami arról szól, hogy a szegényeket és szükségben szenvedőket segítsük meg. Istennek ez nagyon fontos ezért nekünk is fontosnak kell lennie.
Az eredmény tekintetében is világosan szól:
Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod, és sebed gyorsan beheged, színed előtt halad igazságod, és az Úr dicsősége zárja soraidat.
Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szó: Íme, itt vagyok! (Iz. 58,8-9)
A mai nap folyamán is megtapasztaltam, hogy ha előrébb helyezem a szegényeket a magam dolgainál - még ha azok igen fontosak is - akkor Isten sosem fog cserbenhagyni. Személyesen Ő fog küzdeni az én ügyeimért és akkor nem szégyenülhetek meg.
A törökbálinti anyukák segítségével gyűjtöttünk élelmiszert, süteményeket egy anyukának, aki egyedül neveli az 5 gyermekét. Anyaotthonban élnek, az anyuka beteg. A hónap vége felé sajnos már nem nagyon van mit enniük. Az anyukák nagylelkűen sütöttek, vásároltak valóban szívvel – lélekkel segítettek. Így 2 Auchanos szatyrot sikerült teljesen teli tenni. Miközben ezt szerveztük, gyűjtögettük, nekem vizsgákra kellett készülnöm. Illetve kellett volna. Az utolsó nap is rohangáltam egyik anyukától a másikig, közben pedig arra gondoltam, hogy át kellene még olvasnom jó néhány oldat. A vizsga reggelén még az utolsó süti szállítmányt vettem fel, és a két hatalmas alig mozdítható szatyrokkal elindultam busszal, előbb az anyukához utána a vizsgára. Mikor a második buszra szálltam át már dünnyögtem magamban, hogy nem vagyok normális, ahelyett hogy a vizsgáimra koncentrálnék, húzogatom ezeket a szatyrokat.
Közben Istent próbáltam kérni, hogy segítsen, tegyen csodát, ugyanis a két vizsgából csak az egyikre sikerült készülnöm, és abból is voltak még hiányosságaim, a másikból viszont nem tudtam semmit.
Elmentem a vizsgára, megírtam az egyik tesztet, amelyikből legalább valamit tudtam, és gondoltam a másikat fölösleges kitöltenem hisz, nem tudom, milyen kellemetlen ha egy választ sem találok el a négy oldalas tesztből. Valami szelíd érzés mégis arra indított, hogy álljak neki és töltsem ki. Elkezdtem lassan olvasni és közben folyamatosan imádkoztam, hogy Isten segítsen a rengeteg válasz közül kiválasztani melyik az, ami nekem kell. Miután megírtam, megkértem a tanárnőt hogy az első tesztet javíts ki, hátha sikerült. Nagyon fontos volt, hogy a kettőből egy legalább sikerüljön, mert javításra csak néhány nap lehetőség van és két nagy anyagot megtanulni már nincs idő, csak az egyikre lett volna elég. Nagy örömömre sikerült az első teszt. Mondtam a tanárnőnek, hogy a másikat nem kell most rögtön kijavítani
(mások is vártak rá) mert úgy sem sikerült, majd jövök a jövő héten. De a tanárnő elkezdte kijavítani és közölte, hogy ez még jobb lett, mint a másik. Mondtam neki az lehetetlen. Erre ő válaszolt: „Látom.” Megint mondtam neki: „Az nem lehet.” (egy halom teszt volt előtte gondoltam összekevert valakivel) Erre ő: „Hát már csak tudom, hogy látom.” Erre már én is megnéztem és tényleg sikerült, még sokkal jobban, mint az első.
Mondtam neki: „Ez csoda!”  
Isten nagy csodát tett ezzel számomra hisz tényleg nem tudtam belőle semmit, és mégis sikerült, sőt jobban sikerült, mint amit megtanultam.
Ezzel ismét bebizonyította nekem, hogy ha számomra fontosak azok az emberek, akik Neki igen is nagyon fontosak, és a magam élete elé helyezem őket, (még ha fontos dolgom is van) akkor Isten fog küzdeni az én életemért a nekem lényeges dolgokért és semmilyen helyzetben nem hagy megszégyenülni!
Mindenkit csak buzdítani tudok rá, hogy ha szeretné, hogy a számára lényeges dolgok sikerüljenek, a legjobb módszer elkezdeni megsegíteni az éhezőket, árvákat, nyomorban lévőket és akkor megtapasztaljuk, hogy Isten fog harcolni a mi ügyünkért!
Egy évvel ezelőtt is szó szerint ez játszódott le egy nagyon nehéz vizsgával kapcsolatban, csak ott nagyobb volt a tét vagy levizsgázom, vagy elvesztem az iskolát. Néhány nappal a vizsga előtt Isten a konkrét kérdéseket beletette a fejembe, 10 perc alatt levizsgáztam.
Akkor a Debreceni menekülttábor lakói részére gyűjtöttünk és még árváknak.
Hálás szívvel köszönjük a nagylelkű, midig segítő családok segítségeit, és biztos vagyok benne, hogy az ő életükben is gyümölcsöző lesz.
Szeretettel: G. Zsuzsi"

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés