Tanúságtétel több gyógyulásról és Isten gondviseléséről

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2010. október 18. hétfő

Körülbelül 4 évvel ezelőtt furcsa kiütések jelentek meg a bal lábszáramon. Mivel 1-2 hét után sem akartak múlni a viszkető pöttyök, sőt számuk egyre több lett elmentem a Budaörsi bőrgyógyászatra. Csaknem 4 órányi várakozás után jutottam be a doktornőhöz, aki két méterről diagnosztizált és felírt egy kenőcsöt. Ki is váltottam, de nem használt. Mivel az alaposságával nem voltam megelégedve, a piros viszkető terület pedig egyre nőtt, elmentem egy másik bőrgyógyászhoz. Ő is megvizsgálta a lábam, majd mivel nem tudta mi lehet a baj, gyorsan egy szövettani vizsgálatra küldött. Hogy meg lehet-e gyógyítani, arra nem tudott válaszolni. Kicsit megijedtem, de bíztam az újabb krémben, amit felírt. Be is kentem vele a lábam, de a helyzet csak rosszabb lett. Vissza is mentem, hogy valami mást kéne kitalálni, de az orvos azt mondta, hogy ő tudja mit csinál, és most elmegy nyaralni, majd, ha visszajött, akkor keres másik lehetőséget, addig csak kenegessem a lábam. Erre igen meglepődtem. Miért kéne valamit használnom, ami rontja a helyzetet, miközben ő nyaral?

Egy újabb bőrgyógyászt kerestem, de sajnos csak a már ismert mondatok hangzottak el. Ilyet még nem látott, nem tudja mi lehet ez, de ő tud egy nagyon tapasztalt kollégát aki talán tud segíteni. Kért is egy időpontot nekem, ahol meg is jelentem. Szerencsétlenségemre ő sem tudta megmondani, hogy mi lehet a baj, de minden esetre elküldött góckeresésre. Ekkora már mindkét lábszáram tele volt ezekkel a furcsa kiütésekkel. Több orvos is látott, de mindenütt két dolgot erősítettek meg. Jó hír, hogy kutya bajom, rossz hír, hogy nem jutottunk előbbre a kiütések okának megállapításában.

Mindeközben tudtam, hogy a templomunkban minden hónap első vasárnapján gyógyító mise, és gyógyító imaszolgálat van. Az anyukámat el is küldtem, de én magam nem mentem el.

Amikor rászántam magam, nem igazán bíztam a gyógyulásban, mert annyi tortúrát jártam már végig az elmúlt 3 év alatt és még az sem derült ki, hogy tulajdonképpen mi is a bajom.

Az első gyógyító misén nem is történt semmi, de elhatároztam, hogy nem adom fel. A következő alkalommal is elmentem. Szívemben a szégyennel, hogy eddig nem bíztam eléggé Isten gyógyító erejében, és kértem Őt is és a Szűzanyát, hogy bocsássanak meg nekem, amiért magam akartam a gyógyulásom megkeresni nélkülük. Csodálatos élményben volt részem, amikor sikerült úgy kiüresítenem magam, hogy Isten gyógyító szeretete szétáradhasson bennem.

Boldogan írom most le, hogy már 1 éve tünetmentes vagyok. A Jóistennek nem kellett több év és több vizsgálat, szövettan, kenőcsök, csak annyi kellett, hogy igaz hittel, és őszinte kéréssel forduljak hozzá. Meggyógyított ezen a misén.

Azóta több gyógyító misén is voltam, több gyógyulás is történt a családban.

Arra bíztatlak benneteket, hogy forduljatok Mennyei Atyánkhoz bizalommal. Ő szeret minket és segít amikor igaz szívvel kérjük.

A gyógyító misén szeretteinkért is imádkozhatunk. Egyik szombaton a kertünkben baráti összejövetel volt. A férjem a fiammal focizott és sikerült úgy összefejelniük, hogy a férjem első két foga teljesen kifordult a helyéről. Persze azonnal telefonáltunk a fogorvosunknak, aki nem sok jóval kecsegtetett. Azt mondta, valószínűleg gyökérkezelni kell mindkét fogat, és csak bizakodhatunk hogy ezek után majd megmaradnak. Mivel vasárnap gyógyító mise volt a templomban elmentem, hogy kérjen Isten segítségét a két fog megmaradásáért. Az áldozás után kértem az Urat, hogy gyógyítsa meg ezt a két fogat, és segítsen, hogy a lehető legkevesebb problémával megússzuk ezt a kis hétvégi focibalesetet. Még az imát be sem fejeztem, az ismeret szavában már hallottam is. „Az egyik testvérünknek valamelyik fogával történt egy kis baleset, de én most ezt meggyógyítom”. Örömömben sebesebben kezdett dobogni a szívem, nem csak azért, mert a gyógyulás jó hírét hallottam, hanem ezért is, mert ez volt az első alkalom, hogy Isten ilyen közvetlenül szólt hozzám. (Azóta többször is.)

Boldogan jöttem haza, és elmondtam itthon, hogy nem kell félni a hétfői fogorvosi látogatástól, mindkét foggal rendben lesz minden.

Az egyik fogat ugyan kellett gyökérkezelni, a másikat viszont nem. Azóta is a helyükön vannak.

A következő gyógyulás ismét velem történt. Péntek hajnalban 5 óra körül arra ébredtem, hogy forog velem a szoba. Nagyon rosszul éreztem magam, nem tudtam, mi lesz velem. Dél körül már jobban voltam, de minden hirtelen fejmozdulatra elindult velem a világ. Szerencsére vasárnap ismét gyógyító mise volt. Az egész család együtt ment fel a templomba. Az áldozás után az ismeret szavában a következőket hallottam: „Van egy testvérünk, akinek szédüléses problémái vannak, és én most meggyógyítom őt.” Ebben a pillanatban a bal fülemben kellemes melegséget éreztem. Azóta elmúlt a szédülésem és a fejfájásom.

Arra bíztatlak benneteket, hogy forduljatok bizalommal az Úrhoz, és kérjétek az ő részvételét az életetekben. Ő nem fog erőszakosan berontani hozzátok, még akkor sem, ha pontosan tudja mi bajotok van. Türelemmel és szeretettel megvárja, amíg rábízzátok magatokat.

 

Az Úr segítségét hivatásunk megtalálásában is kérhetjük. Már elég idős voltam, amikor rászántam magam, hogy továbbtanulok. Már gimnazista korom óta szerettem volna tanítani, de az érettségi után elsőre nem vettek fel helyhiány miatt, (akkor még volt ilyen), aztán, mivel nem voltam elég kitartó teljesen más irányba folytatódott az életem. 36 évesen azonban lehetőségem adódott, hogy mégis felvételizzek a tanítóképzőbe. Az alkalmassági vizsgától nagyon féltem. A kottaolvasásra és az olvasási részre fel is készültem, eljártam futni is, hogy bírjam majd az állóképességi feladatokat, de a kézenállást nem tudtam megcsinálni. Ez már gyerek koromban sem ment. Az alkalmassági vizsgán a testnevelés részre mentem utoljára, persze a kézállásba lendülést meg sem próbáltam, aminek következtében ott kellett maradnom egy második körre. Míg a soromra várakoztam, azt kértem az Úrtól, hogy ha tényleg erre a hivatásra küldött engem, akkor segítsen túljutnom ezen az akadályon, de ha ez csak az én ötletem, akkor engedje, hogy kiessek. Csodálatos dolog történt velem. Mire sorra kerültem már csak a fejen állást kellett megcsinálni, amit szintén nem tudtam. Az utolsó, amire emlékszem, hogy elrugaszkodtam a talajról, a következő, amikor leérkeztem, és azt mondták, jó, ezt elfogadják. A mai napig sem tudom, hogy mit csináltam pontosan, de azt tudom, hogy a Jó Isten fogta a kezem, és az Ő segítségével olyan dologra voltam képes, amit magamtól sem előtte, sem azóta nem tudtam megcsinálni. Mivel kiderült, hogy ez az én utam mind a 4 évet próbáltam nagyon lelkiismeretesen végigcsinálni, de közben éreztem, hogy nem vagyok egyedül és egy láthatatlan, ám de érezhető segítő kéz mindvégig fogja a kezem. Idén júliusban kitűnő záróvizsgát tettem és jeles minősítésű diplomát szereztem. Ehhez kaptam munkát is, hála legyen az Úrnak.

Orosz Ágnes

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés