Milyen jövőt álmodhatnak a cigány fiatalok ?

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2012. október 27. szombat

Rövid látlelet onnan, ahová járunk:

Az egyik családnál esküvő volt, nagy látványossággal, a templom előtt teherautó platójáról „húzta a zenekar” a templomból kijövő násznépnek a talpalávalót. A lány nagyon szép és még nem volt fiúval, 17 éves. Az apa a szűzként férjhez adott lányának nagy lagzit csapott, ami sok pénzbe került és messze meghaladta a család anyagi helyzetét – de a szűzként férjhez adott lány nagy érték a cigány kultúrában.

A fiú félcigány - ez is érték egy rumungró - oláh cigány szülőpárosnak- , de a fiú is csak 17 éves. A házasság szövetsége mellett a kultúrából adódó elvárásnak volt itt jelentősége.

Egy másik családnál – akik munkanélküliek, nagyon szegények - az egyik fiú, aki még nem töltötte be a 16. életévét, lányt vitt haza élettársnak, de a lány még nincs 15 éves. A gyámhivatal ellenőrzi az iskolába járásukat, mivel bukdácsolva jutott el a 7.osztályig. A lánynak a fiú anyja lett a gyámja és ő felel a mulasztásokért. De vajon mennyire van még értelme ennek a hivatalos ellenőrzésnek? Sajnos már a korábbi években eldőlt már az ő jövőjük - akkor kellett volna ellenőrizni, például: az iskolában volt-e felzárkóztató külön foglalkozás ezekkel a cigány gyerekekkel? Sajnos az eddigi tapasztalatom szerint valószínűleg nem volt.

A cigány gyerekeknek sokszor kimarad a kamasz kor, a gyerekből rögtön apa/anya lesz. A biológiai félérettség állapotában a gyerek átlépi a felnőtté válás időszakát.

A harmadik családnál, akihez járunk, a14 éves lány költözött a 17 éves fiúhoz - terhes lett. A szülők tartják el most már mindhármukat. Így a családban most 14-en vannak, ebből 5 apró gyerek. A család lomtalanításból él, úgy ahogy..

Ezeknek a fiataloknak nincs képzettségük, nem tudják eltartani a gyerekfejjel kialakult családot.

Mindig reménykedem, hogy az aktuális kormányok ráébrednek ennek a következményére - addig nem lehet egy országot felemelni amíg a lakosság tíz százaléka képzetlen, munkanélküli, eltartott!

Sajnos sokszor a politika csak a választási eredmények eléréséhez használja a cigányságot, pedig a közjóért érzett felelősség minden réteget érint. Akkor lehet az egyelőre többséginek nevezett lakosság közérzetét javítani, ha a szegények nem kényszerülnek a betevő eléréséhez jogtalan eszközökhöz. (Ezzel persze nem akarjuk elkendőzni az ő felelősségüket sem…)

Mit is lehet tenni eszközök és infrastruktúra nélkül, ha mégis az az őrület hajt bennünket, hogy Isten nem személyválogató – mint ahogy ezt tudjuk, csak nem gyakoroljuk - és a cigányságot is meg akarja segíteni az életben és megmenteni az örök kárhozattól. Hisszük ezt?

Járjuk a családokat szegényes otthonaikban, beszélgetünk, imádkozunk bajaikért, betegségeikért, azért, hogy legyen munkájuk és azért, hogy megtapasztalják az Isten szeretetét.

Bár babonás hitük van, családi átkok terhelik őket, mégis elmondják - mióta együtt imádkozunk nyugodtabb lett az életük, betegségek   tűntek el a családból.

Ha az egyházunk nem tud mit kezdeni a cigánysággal, akkor ki ?

Jézus a betegekért   jött el a földre nem az egészségesekért.

Az írástudatlan halászok lettek Jézus első tanítványai. Találkoztam már nagyon alacsony iskolázottságú cigánnyal aki megtért és hirdeti Jézus örömhírét, és egy rendezett élet is van körülötte.

A közelmúltban Beer Miklós püspök atyát hallottam a cigány-pasztorációról, szegénygondozásról beszélni. Valaki megkérdezte, hogy az ő egyházmegyéjében a papság hány százaléka végez ilyen szolgálatot? Azt mondta, sajnos 10 százalékuk, én meg azt forgattam a fejemben a többi püspök egyházmegyéjében vajon mi a helyzet?

Mivel nem győzzük a missziós munkát, ezért azt tervezzük, hogy minden hónapban egyszer a Szeretet Misszionáriusaival (Teréz anya nővéreivel) imával végig járjuk az utcát - kb. 400 cigány ember él ott -, és imában lefoglaljuk a területet Jézusnak. Ez egy szellemi harc, ami fontos küldetése a hívő embernek és természetesen az egyháznak.

A mi fegyverünk az ima és a hitünk abban, hogy amikor eljön a döntés ideje, az ima segít azoknak akikért imádkozunk. A jövőt így tudjuk elképzelni, mert a földi, hétköznapi életük fiataloknak és idősebbeknek egyelőre nem sok jóval kecsegtet. Isten irgalmas jósága azonban meghaladja értelmünket, elképzelésünket.

 

 

 

                                                 Tarnóczi Mária

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés