Tanúságtétel Mária szeretetéről

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2010. július 22. csütörtök

Hadilábon álltam Szűz Máriával, de tulajdonképpen más szentekkel is. Ezt úgy értem, hogy egyáltalán nem tudtam szívből imádkozni hozzá, mert távol éreztem magam tőle. Csúnyán - de érzékelhetően -, azt mondhatnám, mintha nem is létezne.

 

Törekedtem arra, hogy ne így legyen, próbáltam imádkozni hozzá, de semmi...

Egyik nap, gyóntam, tehát a kegyelem állapotában voltam. "Véletlenül" épp aznap este, lefekvés előtt az esti imámat követően, nemes egyszerűséggel elmondtam Jézusnak, hogy én mindent megpróbáltam, de nem tudok közel kerülni a Szűzanyához. Ezután lefeküdtem, és elkezdtem imádkozni a rózsafüzért, ami az elégtételem is volt egyben. Az egyik Üdvözlégynél tartottam, amikor - mint derült égből a villámcsapás -, mind fizikailag, mind lelkileg olyan "szeretetözön" árasztott el, hogy mozdulni se tudtam, ha akartam volna se. Éreztem ahogy végigáramlik a testem minden porcikáján. Nem hagytam abba az imát, és olyan érzés fogott el, hogy én ezt nem érdemlem meg, és azonnal zokogni kezdtem - a szám teljesen eltorzult mialatt tartott. Ez kb. 10-15 másodperc lehetett. Látni nem láttam semmit se fizikai, se lelki szemeimmel, mégis TUDTAM, hogy a Szűzanya az.

Így üzent nekem, h létezik, és ami a legfontosabb, hogy SZERET. Olyan erős volt ez a szeretet-érzés, amit ember SOHA nem képes adni a másiknak. A szerelem érzete hozzá képest...

Szóval nem tudjátok elképzelni!

Azóta nagyon szeretem, és tisztelem Őt. Sokszor kérem a közbenjárását.

Hát így lehajolt hozzám az Isten. Hozzám, kis féreghez. Ha arra gondolok hogy miért, a válasz nagyon egyszerű! Nincs semmi különösebb oka. Szeretetből. Ez volt az Ő ingyenes ajándéka. Semmit nem kér cserébe.

Nagyon jó visszaemlékezni rá! Olvastam, hogy amikor halálunkat követően Jézus elé kerülünk, és érzékeljük az Ő végtelen szeretetét, tulajdonképp a lélek akar a tisztítótűzbe menni, mert érzi hogy "piszkos" a lelke, és így nem borulhat Jézus karjaiba.
Azt hiszem, én is ezért kezdtem zokogni, mikor a Szűzanya "átölelt".
Ez egyben meg is nyugtat engem, mert legalább tudom hogy "van" lelkiismeretem.

DICSŐSÉG NEKED ISTENÜNK!

 

Laza Edit

You have no rights to post comments