Tisztulás, gyógyulás a Szűzanya segítségével

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2012. június 19. kedd

Kedves Testvéreim, 2012. május 31-én este arra lettem figyelmes, hogy a bal mellemnél nagy fájdalmat érzek. Nem tulajdonítottam neki túl nagy figyelmet, de a fájdalom egyre jobban er?södött. Másnap reggel már hozzá se lehetett érni annyira fájt. Három nappal kés?bb, a mellemen egy vörös ég?, duzzanat jelent meg. Férjem azonnal bevitt a korházba az ügyeletre. Egész úton, egy szót sem szóltam, de a fejemben rémiszt?bbnél, rémiszt?bb gondolatok kavarogtak. Nagyon féltem.

Az ügyeletes orvos megvizsgált, és azt mondta tovább kell mennem hétfőn reggel a háziorvosomhoz, hogy kiderítsék mi ez. Megírta az ambuláns lapot, írt egy krémet, hogy váltsam ki és azzal kenegessem. Úgy jöttem ki az orvostól, mint egy holdkóros. A korház udvarán egy park volt, elindultam felé. A könnyeim, mint a záporeső úgy hullottak. Elértem egy padhoz, lerogytam rá, és felkiáltottam; Istenem, kérlek, bocsáss meg nekem, kérlek, bocsásd meg a bűneimet. Ültem a padon és halálra voltam rémülve. Csak nagy nehezen tudtam abbahagyni a sírást, de össze kellett szednem magam. A férjem az autóban ült, én kértem, hogy maradjon kint, ne jöjjön be velem. Nem láthatott ilyen állapotban.

Megpróbáltam pozitívan gondolkodni, és bízni abban, hogy az a krém majd segíteni fog. Kiváltottam a krémet, és naponta kétszer bekentem vele a duzzanatot. Szinte lángolt, olyan forró volt. Hétfőn reggel nem mentem el az orvoshoz, bíztam benne, hogy másnap reggelre eltűnik, mintha sohase létezett volna. Eljött a kedd, nem is kellett megnéznem, hisz éreztem a fájdalmat, a duzzanat, ugyanúgy megvolt. Ezért elmentem egy bőrgyógyász főorvosnőhöz, ugyanis úgy gondoltam, hogy ez csak egy bőrgyulladás és majd Ő ad egy másik krémet, amitől elmúlik. Bizakodva mentem be a doktornőhöz, de nem az történt, mint amire számítottam. Főorvosnő is megvizsgált, és megállapította, hogy egy cseresznye nagyságú csomót érez, a duzzanat is megvolt, és a közepe igen érdekesen nézett már ki. A főorvosnő egyszer csak hozott egy tűt, és közölte, hogy kiszúrja, és tovább küld egy onkológushoz. Mikor ezt meghallottam, éreztem, ahogy összeszorult a gyomrom, és jeges félelem borított el. Nem, nem engedem, ne haragudjon Doktornő, de én nem szeretném ezt a beavatkozást. A doktornő láthatóan megsértődött, hát jó mondta Ő, adok egy krémet, és két nap múlva jelentkezzen az onkológus főorvosnál.

Kiváltottam ezt a krémet is, és elindultam haza. Szeles esős idő volt, de nem érdekelt, én csak sétáltam, és közben azon gondolkodtam, hogy hol rontottam el és, hogy most mitévő legyek. Otthon nem szóltam semmit, nem akartam, hogy idegeskedjenek. De bevallom nyugtalan voltam, és ideges ingerült mindenkivel. Egyedül akartam lenni. Legtöbbször a parkban sétáltam, vagy ültem a padon, és néztem az embereket. Nem érdekelt a munkám sem, nem is dolgoztam. Minden, amit idáig fontosnak tartottam az életemben, most nem érdekelt. Annyi mindent értelmetlennek láttam. A duzzanat pedig és a csomó…? Hát két napig úgy nézett ki, hogy gyógyul, aztán a harmadik napot újból belobbant, és fájt. A lelkem pedig romokba hevert. Már alvás közben is erről álmodtam, és hogy futok egy lépcsőn miközben, azt kiabálom, hogy de én még élni akarok. Az ilyen álmok után sírva ébredtem fel. Úgy éreztem Isten elhagyott.

Aztán elmondtam egy ismerősömnek, és Ő azt mondta, hogy akkora hatalmas szorongás van bennem, hogy az nem jó, ez az út nem vezet jó felé. Nagyon sokan meggyógyultak már sokféle betegségből. Vegyem lazábban ezt az egészet, és tegyek valamit. És ez felrázott engem! Tudtam, hogy igaza van, és azt is, hogy én tehetek az egészről. Nem mentem el az onkológushoz. Imádkoztam, és kértem Istent, hogy mutassa, meg mit tegyek. Szóltam, négy kedves barátomnak, hogy imádkozzanak értem. Én pedig neki láttam egy külső-belső tisztításnak. Abbahagytam a hús, és felvágott fogyasztást. Bevásároltam különböző magokból, zöldségekből, és neki láttam a méregtelenítésnek. Milyen jó ez a szó…! Méregtelenítés…, minden nap imádkoztam, kértem az Urat, hogy mutassa meg kire haragszom, kitől kell bocsánatot kérnem, vagy kinek kell megbocsájtanom. Ezután elcsendesedtem, befelé fordultam, és vártam. Egy kis idő után képek jelentek meg az elmémben, gondolatok jöttek, vagy felbukkant egy ismerős arc, vagy név, és a folyamat beindult. Hihetetlen volt, nem is gondoltam, hogy ennyi embert megbántottam. Volt, akinek már a nevére sem emlékeztem, olyan régen történt. Bocsánatot kértem gondolatban, megbocsátottam, és Isten Áldását kértem rájuk. Isten pedig minden nap vezetett. Én imádkoztam, hozzá, és Ő feltárta azokat a bűnöket, amelyek a lelkemet nyomták. De még akkor sem volt fizikailag látható a változás.

Tudtam, hogy van valami mélyen, amivel nem akarok szembesülni. Kértem Istent, hogy mutassa meg mi az. És valóban egyszer csak szembesültem a probléma gyökerével. Nem, tiltakoztam Istennek, én már ezt meggyóntam. Emlékszem, hogy elmentem a templomba, és meggyóntam, én már megbocsátottam, nekik, nem haragszom rájuk. De Isten ezt másképp gondolta. S a következő gondolat jött a fejembe; meggyóntad, de nem a szívedből. És akkor őszintén belenéztem a szívembe, és visszaemlékeztem arra, ami négy évvel ezelőtt történt. Éreztem, hogy a harag, és a düh elborítja a testemet, és lelkemet. Gyűlöletet éreztem. Mérges voltam! Abban az időben olyan emberekben csalódtam, akikről soha nem gondoltam volna. Úgy éreztem, hogy nem érdemeltem meg, hogy ilyen fájdalmat okozzanak nekem, és hogy így megbántsanak. Tele voltam méreggel…! Négy éven keresztül elfojtottam, magamba ezeket a fájdalmakat, és érzéseket. A düh, harag, és gyűlölet, csak a felszín alatt tombolt. De egyszer csak felszínre tört. Mikor ezt megértettem elkezdtem sírni, és kértem Istent segítsen abban, hogy végre szívből meg tudjak bocsájtani nekik, és el tudjam végre engedni a múltat.

Az ember nem is gondolná, hogy mennyi fájdalom nyomja a lelkét. Hét éve tértem meg, életgyónást végeztem, és az óta is, ha úgy éreztem elmentem gyónni. Mégis voltak olyan bűnök, amik akkor eszembe se jutottak, már rég elfelejtettem azt, amit tettem, és sokszor még az embert is, akit esetleg megbántottam. Tudom, ez nem hangzik valami szépen, de igaz. De Isten irgalmas és jó, és Ő végig vezetett engem ezen a belső úton.

Tudtam, hogy jó úton járok. Tisztul a lelkem a bűnöktől, és gyógyul a testem. A duzzanat kisebb lett, a gyulladás, fájdalom enyhültek, de a csomó még mindig ott volt. Ekkor fordultam Szűz Anyához. Elkezdtem a Csomóoldó Boldogasszony kilencedet. A negyedik nap reggel ima közben, egyszer csak a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni. Ima közben csak arra tudtam gondolni, hogy vajon elmúlt a duzzanat, és a csomó? Már napok óta nem néztem meg, hogy a hitemet ne rombolja az esteleges látvány. A krémet már rég abbahagytam, nem kenegettem vele, mert mit sem ért. Csakis Istenre hagyatkoztam, és a barátaimra, akik tudtam, hogy közben járnak értem. Nem bírtam tovább kiszaladtam és megnéztem a mellem. A pirosság, sehol, a duzzanat eltűnt, csak egy barnás folt volt a helyén. Jó gondoltam, de a lényeg a csomó…! Elkezdtem vizsgálgatni…, nem találtam. Hm…, vajon hol is volt, gondolkodtam, berohantam krémért, hogy krémesen könnyebb átvizsgálni azt a részt. Néztem innen, néztem onnan, vizsgáltam innen, onnan, aztán kezdtem az egészet előröl, mígnem egyszer csak a következő gondolat bukkant fel a fejembe; Meddig fogod még keresni…? És akkor megértettem, hogy meggyógyultam, eltűnt a csomó!!! És akkor én térdre estem, és kezeimet az ég felé emeltem, és csak sírtam, és sírtam, hogy mily jó az ÚR!!! Meggyógyított engem. Engem, a senkit, a bűnöst, ennyire jó az Isten! Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét, mert Ő megbocsátotta minden bűnömet, meggyógyította minden betegségemet. És én csak sírtam, és sírtam, hogy mily nagy csodát cselekedett velem az Isten!

Felhívtam a páromat és sírva mondtam neki: Eltűnt a csomó, és a duzzanat, az Úr meggyógyított! Felszabadult, boldog, és hálás voltam. Nehéz egy hónap volt. De ez az egy hónap sok mindenben megváltoztatott. Sok mindent másképp látok. Az értékrendek az életemben felcserélődtek. Másfél órán keresztül nem tudtam mást csak dicsőíteni az Istent.

Elmondhatom, hogy Isten nem személyválogató. Aki közeledik Istenhez, ahhoz Isten is közeledni fog. Sokan azt mondják, a gyógyulás feltétele a hit. Igen, szerintem is fontos a hit, de én „hitetlen Tamás” voltam…, és mégis az Úr megmutatta jóságát, és irgalmát, és szeretetét. Ő mindnyájunkat szeret!. És Jézus az élet! Jézus által bűnbocsánatunk van. Jézus a mi megváltónk, gyógyítónk, szabadítónk. Dicsőség neki mindörökké! És nagyon hálás vagyok Szűzanyának, aki közbe járt értem Szent Fiánál.

Egy hónap telt el, és folytatom a külső-belső tisztítást. Szeretnék elmenni egy hosszabb gyónásra, azon vagyok, hogy kiiktassak minden olyan dolgot az életemből, ami Isten előtt nem kedves. Minden vágyam az lett, hogy őt szolgáljam, és imádjam, és, hogy másoknak is segíthessek. Bízom benne, hogy az Úr mindig megmutatja, hogy mit tegyek.

Remélem a bizonyságommal is segítettem. Az Úr jó!

Az Isten Áldjon meg benneteket!!!

Szeretettel: Varga Erika

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés