JoomlaTemplates.me by iPage Reviews

Egy gyógyulás-történet, humorosan megírva

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2014. április 25. péntek

 Történt pedig, hogy az Úr kétezres éveinek második felében, a népek sorsainak és a Haza jelenének és jövőjének jobbítására szánt imák mellett valahogyan az és szerény, kedves jobb térdem is szóba került az imák sorában.

 Valamikor 1 – 2 évvel előtte kezdődött a dolog. Talán az öregedés első lépése volt, nem tudom. Summa – summárum elkezdett fájni a térdem. No, először csak bemutatkozott, apró kattogásokkal kicsi fájdogálással, de hát, rá se ránts. Hiszen akinek 40 után semmi sem fáj, az már nem is él – tartja a mondás. Telt – múlt az idő és egyre csak rosszabbodott a dolog. Nagyobb pattogások, nagyobb fájdalmak, eladdig, hogy a végén, a buszon mindig le kellett ülnöm és legalább egy megállóval korábban felállnom, hogy időben az ajtóig bicegjek és a korlátba kapaszkodva, mint egy 90 éves hadirokkant levonszoljam magam a buszról, annyira fájt.

 Jöttek az orvos-hadak, röntgenek, MR-ek, stb, stb, aztán a kenőcsök, pirulák, miegymások, a változás csak annyi volt, hogy a kenőcsöktől attól fogva minden nadrágom ragadt, hiába mostam akárhányszor is. Végül a tudós doktorok kihúzták hüvelyéből Damoklész-kardját. „Hát… úgy néz ki, ez mindenképpen műtét lesz, mert vagy porckorong-sérv, vagy porcleválás, vagy… műtétkor majd meglátjuk.” Legrosszabb esetben térdprotézis – mondták – de csak ha muszáj. Jó, akkor ajánljon valami elegáns kis bükkfa botot, azzal elleszek egy darabig, majd jelentkezem. Szóval sántikáltam, botorkálgattam tovább negyven-pár évesen.

 Ekkoriban elég aktív résztvevője voltam az akkori (!) Zarándok honlapnak, és ennek révén ismertem meg Gyulát. A törökbálinti találkozók és egyéb alkalmak során azt hiszem, elmondhatom, hogy jó-testvéri, talán baráti viszonyba kerültünk, főleg hogy fölsejlettek múltunk közös szálai is.

 Lényeg, ami lényeg: a honlapon beszélgetve, kiderült, hogy Gyula „foglalkozik” a „gyógyító imák” megélésével és szervezésével is. Én pedig elpanaszkodtam a térdemet neki. Ő így szólt: „Ha kéred, mondok egy imát a térdedért.” A térdemért? Hát, nyilván. Az éhezőkön kívül, már csak az én térdem az egyetlen probléma a világmindenség kerekén… mi másért is kéne zaklatni a Jóistent? „Ha gondolod, akkor kérem” – válaszoltam.

 Aztán nem tudom mi történt. Gyula kifordult, befordult, lefordult, felfordult, nem tudom, mert nem jelzett vissza a neten semmit, de valószínűleg odafordult az Úrhoz és „megdumálták”.

 Amit én tapasztaltam: Böngészgettem tovább a honlapon – nyilván ülő helyzetben, ahogyan már csak egy számítógép előtt szokás – és egyszer csak olyan erős fájdalmat éreztem, mintha egy lándzsát döftek volna az ominózus térdembe. Lehet fel is ordítottam, mert egy önkéntelen mozdulattal a fájdalomra reagálva odakaptam és kinyújtottam a lában a régi fájdalom elkerülő reakcióval és közben lerúgtam az asztal lábát. Ekkor akkorát kattant a térdem, hogy hallani is fájt. Na, ekkor gondoltam azt, hogy na, Gyula, ha ez a gyógyító ima, akkor fújd föl az egészet, ezt meg gyorsan szívd vissza, mert akkor már inkább a protézis és a bükkfa bot, de ezt a fájdalmat neeeee!!!

 És történt pedig, hogy mindezen „átkozódás” után csak be kellett hajlítani a lábam, mert a kislábujjam sajgott, amivel lerúgtam az asztal lábát. És behajlítottam. És nagyon sajnáltam a kislábujjamat. És kinyújtottam. És felálltam kimenni kötszerért a kisujjamra. És visszajöttem. És leültem. És felhúztam a lábam kötözgetni. És ekkor nyilallt belém a felismerés: NEM FÁJ A TÉRDEM EGY MÁKSZEMNYIT SEM!!! És ez azóta cca 6 de 5 éve biztos NEM FÁJ.

 Tudós doktorok visszaszisszentették hüvelyébe Damoklész-kardját, a röntgenesek, műtősök, nővérek megtörölték homlokukat, hogy egy gonddal kevesebb. A térdem meg? Azóta is kattog (már a másik is!) annyira, hogy a környezetem szisszen fel, de nekem attól az órától és perctől még egy mákszemnyi fájdalmam nem volt!!

 ISTEN GYÓGYÍT!

 Gyula meg időnként megdumálja Vele a részleteket.

Kalvach Norbert

Én a történethez csak annyit tenék hozzá, hogy az én nevem túl sokszor szerepel - hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy én senkit nem tudok meggyógyítani, Jézus Krisztus viszont igen! Őhozzá kell fordulnunk mindannyiunknak, mert Ő meghallgat minket és segít! - Imával és szeretettel: Gyula

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés