Egy szomorú évforduló ürügyén
1956. június negyedikén (talán nem véletlenül, a trianoni ítélet emléknapján) 55 évvel ezelőtt, orosz ukázzal, törvényt hoztak a legális abortuszra. Becslések szerint eddig közel 7 millió határon belüli és közel 3 millió határon túli magyar gyermek nem láthatta meg élve a földi napvilágot. Isten előtt nem tudunk elszámolni 10 millió élettel! Ez nemzeti történelmünk legnagyobb tragédiája! A mongolok, németek, törökök, vagy mások együtt sem okoztak annyi kárt, mint mi sajátmagunknak. 1956. június 4-én a trianoni tragédiánál nagyobb szörnyűség kezdődött. Azóta egyre boldogtalanabb nemzetünk. 20% mentálisan sérült, 10% szenvedélybeteg. A munkaképes korú lakosság 1/3-a nem dolgozik. Sok gyerek hiányzik. 10-15 év múlva emiatt talán sokaknak nyugdíja sem lesz. És ki fog megállni a kapuban, ha az ellenség országunkra tör?
Az egyházak hallgatnak, vagy alig hallatják hangjukat. Ma nem népszerű a bűnökről beszélni! Nem hívjuk nemzetünket bűnbánatra, megtérésre! Még belegondolni sem tudunk, milyen szörnyűségek, isteni ítéletek várnak ránk!
Ennek ellenére nekünk az ítélet alatt lévőknek van reménységünk Jézusban, mert vére „hatalmasabban beszél, mint Ábel vére”(Zsid.12, 24.)„Teljes bizodal-munk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által.”(10,19.)
A reformáció évszázadában a magyar reformátorok nyíltan hirdették: ugyanaz történt velünk, mint Isten ószövetségi népével, Izráellel. Bűneink értek utol, Isten ítélete alatt vagyunk, térjünk meg az Úrhoz! - Ez mentette és tartotta meg akkor nemzetünket150 éven át, a két világbirodalom malomkövei alatt. Mi hozhat változást? Isteni megoldásokra, hatalmi munkáira, ébredésre, nagy aratásra várunk! Ezért ha közbenjárásban vagyunk, ezzel az indulattal, bűn-bánattal „járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”(Zsid.4,16.)
Így hát „imára fel”!
1./ Kérjük alázatos és bűnbánó szívet! Látogasson meg bennünket a Magas-ságos, mert csődhelyzetünkben nem tudjuk mit kellene tennünk! Bár ítéleteit, büntetését érdemeljük, mégis kérjük irgalmát nemzetünkre! Törje össze érzéketlen kőszívünket és érző, életért kiáltó hússzívet ajándékozzon nekünk! (Lásd az Ezékiel 36,16-32.)
2./ Isten magyar eklézsiája hirdessen böjtöt, tartson bűnbánatot: mert az elmúlt évtizedek alatt az abortuszról, meg annyi más dologról hallgattunk, gyávák és cinkosok voltunk!
3./ Nemzetünk töredelmes szívvel vallja meg és hagyja el bűneit!
4./ Isten határozatait tisztelje, ítéleteit fogadja el nemzetünk! Az Úr által gyógyuljon népünk a trianoni traumából! Ne a sebeinkben vájkáljunk, mert azok újra és újra befertőződnek! (A beteg ember és a beteg nemzet legyengül és cselekvőképtelenné válik.)
5./ Jöjjön a nagy aratás! Gyülekezeteinkben nőjön fel egy gedeoni nemzedék! Kapjanak szellemi felkészítést, mennyei stratégiát, a helyi körülményekhez iga-zodó taktikát! – Legyenek az Úrtól vezetett harcaink, győztes csatáink!
6./ Világi vezetőink legyenek istenfélők, bölcsek és mértéktartók. Ne az Adórám lelkű, kizsákmányolók kapjanak bizalmat közöttük, hanem a nemzet helyreállításán szellemi módon munkálkodó, Nehémiás-i lelkületű hű sáfárok!
7./ A vakációban sok tanuló és diák olvassa el a bibliát! Az Élő Ige hozzon életükben maradandó változást! Táborozásaink az Úr jelenlététől pezsdüljenek!
Szeretett Testvéreink! Nagyon hálásak vagyunk az Úrnak minden meghallgatott imáért! Megbecsüljük kitartásotokat, szolgálati hűségeteket. Köszönjük a bátorító, visszajelző leveleket, bizonyságokat és a postázást segítő adományaitokat! Kérünk benneteket a közbenjárókért, az imaláncban résztvevőkért is fokozottabb figyelemmel, rendszeresebben és hűséggel imádkozzunk!
(Rácz Lajos - a szerző református lelkész)
