Ágas-bogas növekedés
Nem panaszkodhatunk, hogy munka nélkül volnánk - a növekedés boldogságával együtt érezzük annak fájdalmait is. Ez utóbbi persze nem panaszkodás, és nem is fizikai fájdalomról van szó. Hogy érthetőbb legyek: az elmúlt években a törökbálinti közösségekben többen csodálatos előrehaladásról tettek tanúbizonyságot. Érettebbek lettek Krisztusban, szolgálatokat vállaltak - így aztán az a helyzet állt elő, hogy akikre eddig mindig számíthattam, most már nem tehetem. Többen alfa-kurzusokat vezetnek (3 is folyik jelenleg városunkban), mások egyéb módokon kapcsolódtak be az egyházközségi munkába, így aztán, amikor hívom őket imaszolgálatra, már mind foglaltak. Egyik szemem sír - hiszen most megint újabb embereket kell megnyerni és kinevelni a missziós munkánk imaszolgálatos részére -, de a másik nevet, ahogy minden szülő örül a gyermekei sikereinek. (Persze itt sok "szülő" volt, a plébános atyánk, a közösségeink tagjai, stb.)
Köszönjük!
Hálás szívvel köszönjük a kedves testvérek nagylelkű támogatását, amit annak a cigány családnak küldtek, ahol mindkét szülőt egyszerre akarták börtönbe zárni (hat gyerek maradt volna otthon) egy hatvanezer forintos büntetés miatt. (Erről bővebben lehet olvasni a tanúságtételek, beszámolók menüpont alatt: http://www.szeretetfoldje.hu/index.php/beszamolok-tanusagtetelek/311-egy-cigany-csaladrol-buentetes-es-segitseg) Összegyűlt a megfelelő összeg - néhány ezer forint még maradt is, amit szigorú elszámolással félretettünk a cigánymisszió céljaira -, a büntetést befizettünk csekken, így Isten kegyelméből és a ti nagylelkűségeteknek hála megmenekült az anya és az apa a börtönbüntetéstől.
Köszönjük, és továbbra is imádkozunk jótevőinkért!
Imával és szeretettel: Sipos Gyula, Tarnóczi Mária
Öröm és kihívás
Avagy hogyan "kényszerít" minket Isten arra, hogy folyamatosan keressük az új munkatársakat imában, szeretetben, a közösségi életünkben (is), és hogyan legyünk szeretetteli kapcsolatban a többi közösséggel is...
Viharban
Missziós munkánk során gyakran kerülünk viharos helyzetekbe. hol félreértenek minket, hogy meg se akarnak érteni. Kevés a munkatárs, sok a küzdelem. Olykor lelkileg, olykor egzisztenciálisan is nehéz helyzetbe kerülünk. Ez utóbbira néhány példa: a törökbálinti közösségi házban lakó házaspár férfi tagja néhány hete bveszítette el munkahelyét, most pedig az asszonynak is szóltak, hogy nem kell tovább bejárnia - mindketten tisztességes, lelkiismeretes, becsületes emberek (már ha ezt külön mondani kell hívő keresztényekre). Marikát, az érdi cigány misszió vezetőjét az önkormányzati választás másnapján (hétfőn) már várta az azonnali felmondás polgármesteri ügyirata. Tegnap pedig a feleségem kapta meg a felmondó levelét, pedig nála szorgalmasabb, kevdvesebb, tisztességesebb és a politikai ügyekbe még véletlenül se belekeveredő embert keveset ismerek (így aztán most megszűnik minden biztos jövedelemforrásunk). De osztályvezető volt egy állami hivatalban, kellett a helye, az új igazgató pedig buzgón intézkedett...
Éppen néhány napja, hogy ima közben arról elmélkedtem, mi ez a nagy viharzás körülöttünk - és úgy éreztem, ez a válasz világosodott meg bennem: aki Isten országát, a Szeretet földjét akarja építeni, az időről időre olyan helyzetbe kerül, ahol a békétlenek között neki kell békességszerzőnek lenni, a szeretetelenek között szerető szívűnek, az elcsüggedtek között reménykedónek, az összetörtek között erősnek, a hitetlenek között hívőnek, az anyagi, lelki bizonytalanság közepette bízónak - egyszóval krisztusinak lennie...
Azt hiszem, ha komolyan akarjuk venni Isten szeretetét és küldetését, ezt nem lehet megúszni. A végső szó azonban mindig Istené, Atyánké, a Szereteté, aki nem hagy el minket, és előbb vagy utóbb, de mindenképpen kisimítja a dolgokat...
Visszaigazolás
Úgy érzem, néhány dologban visszaigazolódott az a döntés, hogy a kiadói munkát (és megélhetést) átadva, teljes időben Isten országa építésének szenteljem magam. (Milyen nagyképűen hangzik ez a mondat, pedig csak azt a vágyat takarja, hogy egészen Istené lehessünk, és eljöjjön közénk Isten országa, mint a Szeretet földje - és természetesen ez utóbbi mondat nem királyi többesben íródott, hanem abban a hitben, hogy valóban többen is akarjuk ezt, imádkozunk és dolgozunk ezért.) Néhány ilyen megerősítő tény:
Tervek és egyebek
Többen kérdezték, hogy miért hagytam ott a Zarándok Kiadót, mik a terveim és egyáltalán, mib?l fogunk élni. Hát, mindenre nem tudok válaszolni (f?leg az utolsó kérdést illet?en egyel?re több az Istenbe vetett remény és a bizalom, mint a tényszer? valóság), de a terveinkr?l szívesen írok néhány szót, annál is inkább, mert hiszen a Kiadót és a Zarándok honlapot is ezek miatt adtam át…
Munkanapló - kezdődik az "új élet"
Ezt a rovatot azért kezdtem el, hogy folyamatában is mutathassuk az itt folyó munkát - és mindazt, amit teszünk, szervezünk. Hiszen azt mégse valami nagy hír, hogy minden hétfőn van imaösszejövetelünk Törökbálinton a katolikus plébánián - most épp egy három részes előadás után (a gonosz lelkekeről és a lelki-szellemi védekezésről) imaszolgálat volt -, aztán minden kedden szentségimáás van a Szeretetláng Kápolnában...
A keddek egyébként is elég zsúfoltak, mert általában akkor van Érden is cigány-missziós összejövetel. Most itt volt megint Székely János püspök úr is, a lakás tele volt gyerekekkel (legalább 20) és felnőttekkel, a püspök atya mesélt nekik, aztán indulnia kellett a Parlamentbe, mi még maradtunk énekelni, imádkozni, beszélgetni...
