Ki hogyan hal meg? - ízelítő nyelvünk gazdagságából

Kategória: Irodalom
Megjelent: 2018. február 17. szombat

Az aratóért jön a kaszás.
A házmester beadja a kulcsot.
A molnárt felőrli az élete....

Bővebben...

Totemek 2.: A tetejetlen világfa ültetése

Kategória: Irodalom
Megjelent: 2018. február 14. szerda

A Sárkány soha nem törődött bele, hogy az Égi Atya elzárta tőle az eget. Addig gondolkodott, addig tanakodott, dühösködött, szervezkedett, farigcsált, míg kigondolt egy jó tervet. Összehívta az állatokat, hogy elmondja nekik, hogyan fogják visszahódítani az eget.

Bővebben...

Totemek 1.: Amikor a totemek népet választottak maguknak

Kategória: Irodalom
Megjelent: 2018. február 07. szerda

Amikor az Égi Atya elzárta az egek egeit, az ég alatt összegyűltek a földön ragadtak, hogy megtanácskozzák, mit tegyenek ezután. Kiabáltak, fenyegetőztek, az egek egeit akarták megostromolni, de közben érezték, hogy most még kudarcot vallanának. Majd később! Addig is berendezkednek a földön és kialakítják azt a tökéletes életformát, aminek odafent is lennie kellene.

Bővebben...

Sellőlány

Kategória: Irodalom
Megjelent: 2018. január 26. péntek

Sellőlány

Minden akkor kezdődött, amikor kifogtam az aranyhalat.
Halászfalu vagyunk, halász vagyok én is. Se nem szegény, se nem gazdag, hanem csak, amilyen egy kis halászfaluban mindenki. Nagy dolgokon nem törtem a fejem, mert minek? Csónak a csónakhoz, hajó a hajóhoz, így van ez, mióta világ a világ, tudtam, hol a helyem. Mi kis csónakok vagyunk…

Bővebben...

Egy vers a Magyar Kultúra Napjára

Kategória: Irodalom
Megjelent: 2018. január 22. hétfő

József Attila egyik utolsó, szép szomorú versével emlékezzünk a magyar kultúra napján minden művészre, alkotó és befogadó emberre, akik nélkül csodálatos kultúránk nem létezhetne: Ime, hát megleltem hazámat

Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

Bővebben...

Káin története - ahogy Éva mesélte Énochnak

Kategória: Irodalom
Megjelent: 2018. január 04. csütörtök

-Meg kell értened Énoch – mondta hetedizigleni ükanyám, Éva, aki gyerekként közel engedett magához és hagyta, hogy nyughatatlan kíváncsiságommal nyaggassam -, hogy azok nagyon zaklatott idők voltak. A kiűzetés után minden megváltozott.

Bővebben...

Egy kis keresztény számmisztika a 2018-as évre

Kategória: Irodalom
Megjelent: 2017. december 31. vasárnap

Jóslás nektek a 2018-as évre (csak bohóckodom):

Nézzük először az új év évszámait összeadva: 2+1+0+8 = 12, az 1+2 összeadva az 3, azaz a Szentháromság éve lesz az életedben, Ő lesz az uralkodó csillagjegyed és hatása egyre jobban kibontakozik életedben.

Bővebben...

Jofi karácsonya

Kategória: Irodalom
Megjelent: 2017. december 05. kedd

Ezt a mesét az iskolai osztályunk (1.a) adventi-karácsonyi ünnepségére írtam:

Hogy a faluban ki miért várta a karácsonyt, azt Jofi nem tudta, de azt nagyon is, hogy ő miért: a kerékpárért. Egy rendes, nem ovis, nem háromkerekű, hanem komoly, kétkerekű, iskolás fiúnak való kerékpárért!

Bővebben...

Angyalos mese

Kategória: Irodalom
Megjelent: 2017. október 04. szerda

Ha azt hiszitek, hogy az angyaloknak semmit sem kell dolgozniuk, csak kényelmesen üldögélnek a felhő szélén és hárfájuk húrjait pengetve énekelnek, nagyon tévedtek! Nem mintha az angyalok nem tudnának a felhőkön üldögélni és a hárfájuk húrjait pengetve énekelni – de először is, honnan van a hárfájuk?

Bővebben...

Tököcskék

Kategória: Irodalom
Megjelent: 2017. november 15. szerda

Ezt a mesét iskolai felkérésre írtam: Tököcskék

Megjöttek az őszi szelek. A kertben a tököcskék egyre izgatottabban fészkelődtek a helyükön. Egymásnak dicsekedtek azt találgatva, melyiküknek mi lesz a sorsa. Legjobban a takarmánytökök iceregtek-ficeregtek, egymást túlkiabálva mutogatták magukat a többieknek.
- Én olyan szép és erős vagyok, hogy amelyik malacka engem megeszik, az az egész ól királyává válik!

Bővebben...

Az otthon maradt fiú (A tékozló fiú margójára)

Kategória: Irodalom
Megjelent: 2017. augusztus 16. szerda

Sípos (S) Gyula: Az otthon maradt fiú (A tékozló fiú margójára)

"Hát mégis elment" - ennyit mondott csak a hírre, s gyorsan kifordult a szobából, nehogy apja észrevegye a szájszögletéből előbújó mosolyt. Pedig nem örült. Inkább a sohasem hitt, de tudat alatt mindig sejtett bekövetkezése, öccse távozásának hirtelen bizonyossá válása csalta arcára az öntudatlan mosolyt. Talán apja nem látta. Igaz, megint udvariatlan volt, de inkább ezért feddje meg, mint hogy érzéketlennek gondolja, vagy éppen azt higgye, örült testvére eltűnésének.

Bővebben...