Mit akar Isten az Egyházban?
A szinódusi folyamat kapcsán tették fel a kérdést, és egyházközségünk – amely egyházközségi zsinatot tartott már 2007-ben és azóta is többféle módon átvilágította közös életünket – bizonyosan konkrét válaszokat is tud adni. Ugyanakkor ha elgondolkodunk egyházunk elmúlt évtizedein, akkor láthatjuk, hogy Isten nagyon konkrét módon vezet minket az új évezredben, megmutatva akaratát II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa munkásságán keresztül.
Most csak néhány dolgot emelek ki ezek közül, amiből kitűnik, hogy a II. János Pál pápa által meghirdetett Nagy Jubileum az új évezred küszöbén nem puszta emberi találmány volt.
- Isten a tisztulás útján vezet minket. II. János Pál pápa kezdett bocsánatot kérni az Egyház bűneiért, s azóta ez a folyamat messze túljutott a kezdeti gesztusokon. Isten sorban felfedi az Egyház bűneit, amiket évtizedek óta rejtegetünk. A gyerekek ellen elkövetett bűnöket, a gazdasági visszaéléseket, az egyház legfelsőbb köreiben felerősödött homoszexualitást és korrupciót, stb. A Szentlélek szembesít minket önmagunkkal, hogy bűnbánatot tartsunk és a megújulás útjára lépjünk, másrészt, hogy hiteles tanúi lehessünk Istennek. Nem tökéletesek, nem festett kirakatok, hanem törékenyek, bűnökkel küzdők, az emberi természet kuszaságát megértők, de Isten útján járni akarók. Evilág sötétségében így fénylik fel újra az egyház szent, tiszta és igaz arca, így lesz hiteles tanúja Isten szentségének és szeretetének.
- Isten újra a krisztusi tanítás és a szentségek felé fordítja figyelmünket. Ez csúcsosodik ki Ferenc pápa rendszeres nyilvános szentmiséiben és igemagyarázataiban. Isten a liturgia külső gazdagságáról, a csipkés ruhákról és aranyló templomokról – amelyek a maguk helyén nagyon szépek és jók is lehetnek -, visszafordítja a figyelmünket az Ige gazdagságára és a szentségek megélésére. Amit II. János Pál és Benedek pápa az enciklikáiban nagy gondossággal megfogalmazott, azt Ferenc a napi gyakorlatban realizálja, szembesítve minket Jézus Krisztus tanításának súlyával és erejével. (Nem véletlen, hogy olyan sokan prüszkölnek ettől…)
- Isten a szinodális folyamattal is arra buzdít minket, hogy a túlságosan piramiselvűvé vált hatalmi hierarchiát tegyük közösségibbé, a 21. század keretei között újra megélve Krisztus testének testvéri közösségét a többi keresztény felekezettel éppúgy, mint saját közösségünkön belül. Figyeljünk, és hallgassuk meg a kisebbek, szegényebbek, kiszolgáltatottabbak hangját is. Osztozásra hív minket, osztozásra a hatalomból, anyagi és lelki javakból. Olyan döntési mechanizmusok kialakítására biztat, ami elkerüli a káoszba hullást, de a zsarnokoskodást is.
- Isten arra vágyik, hogy az Egyház az Ő élő jelenléte, lelkiismerete legyen a világban. Békét hirdető szava a háborúk között. Emberszerető jósága, amellyel világosan kimondja, hogy nem lehet a szegényeket, kirekesztetteket, háborús áldozatokat és menekülteket magukra hagyni, érzéketlenül nézni, ahogy vízbe fulladnak, rabszolga-kereskedők karmai közé kerülnek, stb. Ez nem azt jelenti, hogy az Egyháznak kell mindenre megoldást találnia, vagy egyáltalán tudnia, hogy mi a megoldás, de azt igen, hogy kiáltó hang legyen a pusztában, a szívtelenség és kegyetlenség, az önzés és harácsolás pusztájában.
- Isten arra vágyik, hogy egyháza gondos anyaként viseljen gondot az egész teremtett világra, ahogy az ember első, eredeti küldetésében szerepel: művelje és őrizze azt. Szót emeljen azokért is, akik nem tudnak magukért szót emelni: a növényekért, állatokért, természetes és épített környezetünkért. Szót emeljen a nem keresztény emberekért is, testvérként tekintve mindenkire, fajra, nemre és vallásra való tekintet nélkül, de nem feladva az Igazságot, ami egyedül üdvözíthet és menthet meg mindannyiunkat.
Röviden összefoglalva: Isten arra hív minket, hogy az Ő tanúi legyünk a világban. A föld sója, ami ízt ad ennek az ízetlen életnek. Világosság, ami bevilágít a bűnök és tévedések sötétségébe. Kovász, amely megkeleszti Isten országát és ételt ad az éhezőnek, italt a szomjazónak. Hatalmas fa, aminek árnyékában menedéket találhat mindenki, s amelynek ágai között az égi madarak (angyalok és szentek) lakoznak.
Ezt kellene valahogy aprópénzre váltanunk, beváltanunk életünkben és közösségeinkben…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
