Az élet megy tovább – de nem mindegy, hogyan!

Kategória: Eheti Megjelent: 2019. október 14. hétfő

Túl vagyunk az önkormányzati választásokon. Ki-ki a saját meggyőződése szerint most sírhat vagy örülhet, nyertesnek vagy vesztesnek tekintheti magát, települését, esetleg hazánkat. Akár így, akár úgy, de mindannyian győztesek lehetünk, lehetnénk, ha… Hát igen, ez a néhány ha, amit most valósággá kellene tennünk, keresztényeknek és nem keresztényeknek egyaránt.

Mindannyian győztesek lehetünk, ha vezetőink rádöbbennek a párbeszéd fontosságára, és a másikat nem leuralni, eltüntetni akarják, hanem közösen keresni a legjobb megoldást, vagy legalább az elfogadható kompromisszumot.
Ha pártunk és kormányunk megérti, hogy a propaganda nem elég, mert a valóság végül utat tör magának. Az a mély elégedetlenség, ami a társadalmunkban munkál, nem megtévesztésből, hanem valódi problémákból fakad. Akik már évek óta nem kaptak fizetésemelést, akiknek folyamatosan romlanak a munka- és életkörülményeik, azok egy darabig hajlandók az áldozatvállalásra, de ennek hossza véges, pláne, ha másnál meg a dőzsi-habzsit látják.
Ha megértjük, hogy most lehetőséget kaptunk arra, hogy közösen kijavítsuk az elkövetett hibákat. Ha nem egymásra mutogatunk, sérelmeinket dédelgetjük, bűnbakot keresünk, hanem a valóságos problémák valóságos megoldására koncentrálunk.
Mindannyian tudjuk, hogy országunk értelmetlen beruházásokra is elszórt jónéhány milliárdot. De még mindig van lehetőség, hogy a maradék pénzt értelmesen, okosan, termelő beruházásokra, szükséges fejlesztésekre, fizetés-rendezésre, stb. fordítsuk. Ez az ország nem élhetetlen, de még élhetőbbé tehetjük, hogy fiataljaink haza jöjjenek, a családok gyermeket vállaljanak, a házak felépüljenek, a betegek meggyógyuljanak, a szegények segítséget kapjanak… Nincs ebben semmi ördöngösség, csak megértő igyekezet, és munka, munka, munka…
Azt olvashatjuk a Szentírásban, hogy Isten a kiengesztelődés művét bízta ránk, hogy megbéküljünk Istennel is és egymással is. Itt a jó alkalom, hogy mi – keresztények és nem keresztények -, önmagunk legjobb formáját hozva beleálljunk ebbe a hivatásunkba (is).
Mert persze történhet ez másként is, ha azt gondoljuk, hogy a választás eredménye harci riadó a „másik oldal” ellen. Ha csakazértis meg akarjuk mutatni, hogy ki a legény a gáton. Ha mindennapjainkat folyamatos választási küzdelemmé változtatjuk, ha szekértáborokat alkotunk, árulózunk és azt vizsgáljuk, a másik elég magyar és/vagy elég demokrata-e, lojális-e vagy már a tüsszentése is gyanús…
Amikor Péter apostol a jövő felől faggatózott, Jézus gyorsan helyre rakta: „Mit törődöl vele? Te menj, és hirdesd Isten országát..,” Ugyanez igaz a mostani választási eredményekre is. A Nap ma is felkelt és holnap is fel fog – mit törődsz már a tegnappal? Vezetőinkért így is, úgyis imádkozni kell, akármilyen színűek…
A mi dolgunk nem az, hogy a politikai életbe vessük reményünket - bármilyen fontos is az egyébként -, hanem az, hogy hirdessük, építsük, szavainkkal és tetteinkkel Isten országát, a békesség, türelem, jóság, kedvesség, a megértés és kiengesztelődés, a Szeretet földjét…
Imával és szeretettel: Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés