Marosszentgyörgyön felavatták az 1990-es vásárhelyi fekete március áldozatainak emlékművét

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2021. március 30. kedd

A Marosvásárhellyel összeépült Marosszentgyörgyön március 27-én felavatták az emlékezetbe „fekete márciusként” beivódott 1990-es véres román–magyar összecsapás áldozatainak, sebesültjeinek és meghurcoltjainak emlékművét.

A helyi római katolikus és református temető határán felállított emlékmű magyar, roma és egyetemes jelképekkel idézi fel, hogy harmincegy évvel ezelőtt a marosszentgyörgyi magyar ajkú romák a megtámadott marosvásárhelyi magyar közösség védelmére keltek. Annak is emléket állít, hogy Marosszentgyörgy lakói úttorlaszokkal próbálták megakadályozni, hogy a távoli falvakból felhergelt román parasztokat szállító autóbuszok és teherautók Marosvásárhelyre jussanak.

Semjén Zsolt ez alkalomra küldött üzenetét Tóth László csíkszeredai főkonzul olvasta fel. A magyar miniszterelnök-helyettes felidézte: a marosszentgyörgyieknek köszönhető, hogy nem lett még nagyobb a tragédia, nem lett még több áldozat. A hat helyi áldozatból három magyar, három magyar-roma, három katolikus, három pedig református vallású volt.

Úgy vélte, hogy az emlékmű azt bizonyítja: „Magyarként és romaként, katolikusként és reformátusként is csak emberek vagyunk, közös a sorsunk, közös az életünk. Egymás hitét és identitását tisztelve lehet közös a jövőnk is.”

Sófalvi Szabocs, Marosszentgyörgy polgármestere úgy értékelte: az emlékmű főhajtás a város minden lakója előtt, aki védte magát, a családját és Marosvásárhely kapuját. „Fejet hajtunk azok előtt is, akiket meghurcoltak, megvertek, bebörtönöztek. (...) Fejet hajtunk minden honfitársunk előtt, aki 1990 fekete márciusában bátran szembeszállt a megfélemlítőkkel.”

A polgármester kijelentette: azért állították az emlékművet, hogy

a fekete március soha ne ismétlődhessen meg, és a különböző népek békében, egyetértésben élhessenek együtt.

A magyar Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára, Langerné Victor Katalin üzenetét tolmácsoló Szakács Ferenc Sándor, az államtitkárság koordinátora felidézte a szállóigévé vált 1990. márciusi jelszót: „Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!” Elmondta: a magyar ajkú romákra az erdélyi magyarság is erőforrásként tekint, hiszen ez a közösség nagymértékben hozzájárul a magyar iskolák fenntartásához, a magyar kultúra megőrzéséhez. „A magyarországi és a határon túli magyarság összetartozásának ki kell terjednie a magyar ajkú cigányokra is” – üzente levelében a helyettes államtitkár.

1990. március 19-én husángokkal és fejszékkel felszerelkezett román falusi férfiakat szállítottak Marosvásárhelyre, hogy „védjék meg” a várost a magyaroktól. Az erőszakosan fellépő, sok esetben ittas férfiak feldúlták a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) székházát, súlyosan bántalmazták Sütő András írót. A magyarellenes pogrom másnap is folytatódott, ekkor azonban magyar ellentüntetés is szerveződött. A magyar tüntetők a segítségükre érkező cigányokkal együtt kikergették Marosvásárhely főteréről a husángos román parasztokat és a velük szimpatizáló marosvásárhelyi román tüntetőket.

Az összetűzéseknek öt halottja (három magyar és két román) és 278 sebesültje volt. Az események után a román igazságszolgáltatás kizárólag a magyar ellenreakciót vizsgálta, csak magyarok és romák ellen emelt vádat. A bíróság közülük két embert tíz, egyet hat, a többit pedig két, illetve egy év börtönbüntetésre ítélte.

A véres etnikumközi összecsapás és a részrehajló felelősségre vonás erős kivándorlási hullámot indított el a magyarok körében, amelynek következtében kisebbségbe került a marosvásárhelyi magyarság.

*

Karácsony Gergely budapesti főpolgármester kezdeményezte, hogy Budapesten közteret nevezzenek el Puczi Béláról, aki az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején a magyarok védelmére kelő cigányokat vezette.

Karácsony Gergely pénteken a Facebook-oldalán jelentette be a kezdeményezését; közölte, több roma szervezet kérte, hogy Puczi Béla nevét viselje egy köztér a fővárosban.

A főpolgármester úgy fogalmazott: mindig borzalmas tettek és következmények származnak abból, ha felsőbb hatalmak bármilyen indokból megosztanak egy országot, és gyűlöletbeszéddel egymás ellen fordítanak embert és embert. „A múlt hibáiból tanulnunk kell, legfőképpen úgy, hogy szembenézünk” velük – tette hozzá.

Hangsúlyozta, Puczi Béla igazi hős volt, akit kora nem tudott méltóképpen tisztelni. Reméli – tette hozzá Karácsony Gergely –, azzal, hogy közteret neveznek el róla, „megadjuk azt a megbecsülést, amelyet még életében érdemelt volna”.

A főpolgármester a történteket felidézve azt írta: 1990. március 20-án tízezer magyar gyűlt össze Marosvásárhely főterén, hogy békésen igazságot követeljen. A tüntetés hírére ismét a magyarokra támadók jelentek meg. A gyermekek és az asszonyok a városháza épületébe menekültek, a férfiak pedig megpróbáltak védekezni a túlerővel szemben. A katonaság körbezárta a várost, de nem segített a bajba jutott magyaroknak. Marosvásárhelyen elszabadult a pokol.

A semmiből azonban egyszer csak elhangzott az azóta már híressé vált kiáltás: „Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!” Egy újabb csapat jelent meg a főtéren, hogy segítséget nyújtson a felbőszült tömeggel szemben. A vezetőjük Puczi Béla volt, magyar származású, cigány nemzetiségű bozgor, ahogyan a falujában nevezték, vagyis „hazátlan”.

Puczi Bélát az eset után börtönbe zárták, több hónapig raboskodott. A folyamatos rendőri zaklatások miatt családjával együtt Magyarországra költözött. Egyedül, nyomorban halt meg 2009-ben Budapesten.

Forrás: MTI

Fotó: Haáz Vince/Székelyhon.ro; Wikimedia Commons

Magyar Kurír

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés