Zselepszki Fábián atya elmélkedése Jézus áldozatáról
Nincs ünnep a világon, a Golgota ege elsötétül. Az ítélet megkezdődött! Meg kell állni és befelé fordulni.
Szerelmes Jézus!
Kellesz! Így véresen, lerongyolódottan mezítelenül, ahogy véres tömegként elterülve látlak a földön erőtlenül, tehetetlenül, letört, hervadó ágként elvetetten, amikor egy fabatkát sem adnának az életedért, amikor egy jelentéktelen fellah vagy a tömegben, amikor Rád lehet ordítani és a senki vagy a jelentéktelenség.
Most ebben a helyzetben, nekem már mindennél több vagy, az életem legnagyobb kegyelme.
SZERETLEK, én MINDENEM, értelek! ÉRTELEK Pilátus ítélőszéke előtt, a tomboló tömeg között amikor hullámzol a Golgotára, mint a tengerár egy cseppje. Mindegy, hogy mit csinálsz, mi történik Veled, elesel-e, Anyád jön-e, sírnak, vagy Arcod törlik, vagy lemeztelenítve aláznak meg. Mindegy, minden egészen mindegy!
Te már az áldozat Oltárán meggyulladtál és ÉGSZ. Szégyenben gyalázatban, megaláztatásban és elhagyatottságban. Nem is bánom, hogy ezeket a képeket őrzöm Rólad. Így igaz az én szeretetem.
