"A tanoda egy lehetőség a romáknak..."

Kategória: Cigánymisszió Megjelent: 2018. március 01. csütörtök

A 90-es évek után a cigányság szenvedte el a legnagyobb  veszteséget, mind a munkavállalás, mind képzettség, mind önálló egzisztencia  teremtés területén. Természetesen a legnagyobb vesztesek a gyerekek voltak, akiknek az iskolában ezzel meg kellett küzdeni: legyél több, tanulj az új világ elvárásai szerint. Ez persze nem ment, a szülő munkanélküli lett a család nyomorgott. Kialakultak a szegény régiók, gettók.

Az egyes kormányoknak voltak halvány próbálkozásai, de a lemaradások, hátrányok egyre nőttek minden szinten. Többféle próbálkozás volt a roma/cigány gyerekek  iskola falain belüli társadalmi különbségeinek enyhítésére. Míg 2010 előtt az integrációt próbálták erősíteni,  addig utána a szegregációt fenntartó programokat támogatták, tanoda pályázatokkal kisebb- nagyobb megszakításokkal, elindult a munka. A gyerekek eredményei egyre jobbak lettek… aztán a következő pályázatot már nyerték meg.
Ma már a tanodákról kiderült, hogy szükségesek és leginkább az integrációt kell erősíteniük.
Az oktatási és társadalmi integráció az egyetlen lehetséges út a cigányság számára.
Ez egy versenyfutás a rohamos elszegényedéssel ami a roma lakosság körében egyre nagyobb. Ha három vagy több gyermeke van egy cigány családnak, akkor annyiszor valószínűbb a szegénység. A többségi lakosság ilyenkor azt mondja, miért kell annyi gyerek?
Először is a gyerek az életet jelenti, másodszor annak a következményeit már tapasztalhatjuk, hogy kevés gyerek születik. (Vagy idejében meg nem született gyerek…) Demográfiai kérdésekbe nem mennék bele, mert ez külön vitát eredményezhetne, de az biztos, hogy a társadalom életben maradásához szükséges a több gyerek.
A gettók, az elszegényedett telepek lakói társadalmunk szülöttei  - nem idegen nációk -, ők 600 éve itt élő magyar cigányok.  Hogy lehet, hogy egyetlen rendszer sem érezte ennek a felelősségét?  A szegénység nem roma specifikus, legfeljebb a zárt gettósodás, ahol abban erősítik egymást: „mi cigányok vagyunk, nincs esélyünk a lakkhatáshoz, munkahelyhez, érdekérvényesítéshez”.
  Az itt élők első találkozási helye a többségiekkel az iskola, óvoda. A gettóból nem lehet felkészülten iskolába menni, szaga van a ruhának, valami mindig hiányzik a táskábó,-  a gyerekek kegyetlen megjegyzései  miatt elkezdődik a cigányozás, amire a válasz az agresszió.
A morális válságban már lassan egy generáció megroppant, otthon a TV virtuális valóságába lehet menekülni, mert különben nem lehet elviselni a nincstelenségből, függőségből fakadó  vitát, veszekedést.
Integráció nincs, szegregáció van, mértéke a társadalmi élet jelentős területéről való tömeges  kizáródás, súlyos társadalmi probléma.
A kizáródás az ártatlan szemű gyerek iránti szeretet is lefagyasztja, pedig nagyon vágynak az elfogadásra, hisz hiányt szenvednek a szeretetben. Nem az ő hibájuk, beleszületek egy élhetetlen világba, egy zárt világba ahonnan kilépve meg kell küzdeniük a kisebbrendűségükkel és előbb –utóbb a kirekesztést már maguk is akarják.
Nem könnyű áthozni, őket a mi kultúránkba, nekünk is ismernünk kell az ő kultúrájukat.
Nagyon sok pénz folyik el különböző programokra az iskolákban, a munka világában, de a célcsoportot ezek a pénzek nem érik el. Mintha a romák gettóban tartása lenne a cél….
A tanoda egy lehetőség  a romáknak, komp a két egymásnak idegen világ között. Itt a norma a többségi társadalom normája, de biztosítja az otthonosságot a cigány közösség számára. A tanodában nincs szükségük a gyerekeknek az agresszióra, sőt kiderül előbb-utóbb, hogy másképp lehet előre jutni.
Érdemes megnézni a társadalmi hasznot, erkölcsi és gazdasági hasznot. Ha a támogatást megkaphatnák azok a kezdeményezések, amik a gyerekek fejlődését személyre szabhatóan támogatnák. Az ő gyerekeik már további fejlődést, igényes életet produkálnának.
A település vezetőjének/vezetőinek a közjó és a jövő építése alapvető kötelessége. Igaz, a jövő építése nem egy ciklus ideje alatt történik, de az elmulasztása  több ciklus idejére kihat.
A tanoda munkája is hosszú távú befektetés, apró lépések sorozata, leginkább visszatekintve lehet az eredményt mérni.
Alapvetően minden ember a jóra van kódolva, a hatalom pedig azért adatik, hogy tegyük a jót akkor is, ha az nem nagyon hangos, nem látványos,  - netán nehéz a nyilvánosság kritikáját elviselni – akkor is tenni kell.
Érd, 2018. február 27.
Tarnóczi  Mária

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés