Beszámoló a "Szent István országáért" alkalomról
A Szeretet földje augusztusi körlevelében olvastam Gyula buzdítását ebben a témában: Imádságsorozat Szent István országáért. Mivel a kereszténység és a magyarság sorsa számomra is létkérdés, és városunkban éppen Szent István Királyról nevezték el egyetlen katolikus templomunkat, úgy éreztem, hogy lépni, tenni kell valamit.
Rövid tanúságtétel gyógyulásról
A kunszentmártoni gyógyító összejövetelen a szombati családfa gyógyító szentmise után közös ima volt a különböző betegségek gyógyítására. Amikor elhangzott, hogy most a beteg ízületeket, csontokat gyógyítja Isten, az én csípőm és jobb alsó karom is gyógyult, mert azóta nem fáj sem a csípőm, sem a kezeim. Halleluja! Dicsőség az Úrnak!
(Erzsi)
Isten gyakran akkor is gyógyít...
...amikor mások felé szolgálunk. Évek óta, amikor tüdőszűrésre kell mennem, a tüdőmön mindig találtak egy tízforintos nagyságú foltot. A szakorvos némi tűnődés után úgy döntött, hogy egyelőre nem kell vele foglalkozni, mivel nem nőtt és nem fájt a hátam. De mostanában gyakran találkozom tüdőbetegekkel (kórházi beteg látogatóként) és látom, hogy egy kis jelentéktelennek tűnő foltból, csomóból rövid idő alatt kóros folyamat indulhat el.
Egy volt gengszter tanúságtételéből
Sziasztok. Tegnap voltunk az Országos karizmatikus Találkozón, Pécsen. Az előadó a gengszterből lett evangelizátor volt Angliából: John Pridmore. A tanításaiban sok olyan dolgot mondott, amelyek megérintettek, és most szeretném megosztani azokkal is, akik nem tudtak elmenni.
Isten munkája a Szeretet földje Találkozón
Kedves tesók, szeretném elmondani nektek, hogy hogyan cselekedett bennem Isten ezen a 40 órás szentségimádáson. Tegnap (szombaton, a Szeretet Földje Találkozón) a templomban tartott dicsőítésnek csak a végére értem be - tulajdonképpen csak az utolsó 3 dalra; de Isten nagyon megáldotta azt a kis időt is.
Amikor Isten ereje kiárad
Augusztus 15-én Vácott egy családfa gyógyító szentmisén vettünk részt. Aznap volt Nagyboldogasszony ünnepe és a Szűzanyának való odaszentelődés is, ezért a program hosszabbra nyúlt a szokásosnál - ráadásul nagyon sokan eljöttek a programra, így először nem a szokásos módon, imapárokban imádkoztunk a mise után a betegekért.
Evangélikus Nagytáborban jártunk
Meghívtak minket - elsősorban Balog Elemért, én meg mentem vele a gitárral - Soltvadkertre, az Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozóra, hogy beszéljünk, beszélgessünk a cigánymisszióról. Elindultunk szombat délben (június 19.), de a "keresztény GPS" nem működött, simán eltévedtünk. Közben az is kiderült, hogy ez egy vízparti kemping-tábor - gondoltam, lesz-e egyáltalán valaki, aki ebben a hőségben a vízpart helyett minket választ? Többszörösen is meglepődtem.
"Daganatos elváltozást találtak" - tanúságtétel
"Kedves testvérek, szeretnék megosztani mindenkivel egy csodás gyógyulást, ami velem történt. Törökbálinton lakom és 42 éves vagyok.
Gyógyulás gyógyító misén
Már hetekkel előbb olvastam a hirdetést hogy május 4-én délután lesz újra gyógyító szentmise Törökbálinton, de valahogy épp aznap nem jutott eszembe, így a reggeli szentmisére mentem családommal és édesanyámmal együtt. A mise végén hirdették hogy délután háromnegyed öt-től szentségimádás majd gyógyító mise lesz - édesanyámmal összenéztünk és mindketten bólintottunk egyet. Mise végén eldöntöttük hogy este újra eljövünk a gyógyító szentmisére.
Lelki gyógyulás és szabadulás, testi jellel
"Eddigi életemben jónéhány megpróbáltatás volt (igazán nagyok), amikkel Isten szeretete megtanított a keresztet átölelve hordozni. A kereszt elleni kezdeti tiltakozás után előbb-utóbb át tudtam karolni, ami felemelt és a magasba lendített. Amikor elmentem Sipos Gyula gyógyító lelkigyakorlatára (Szolnokon) már jó ideje a csüggedés és szinte a reménytelenség lelkiállapotában voltam. A reményt ilyen hosszú időre még sohasem veszítettem el. Hiába imádkoztam, nem történt semmi, nem sikerült semmi amit elterveztem, sőt mintha egyre távolabb kerültem volna mindentől is mindenkitől.
Egy mély lelki gyógyulás története
"..Azt mondják, a művészemberek kicsit másfélék, valószínű én is ebbe a fajtába tartozom; vannak, akik jobban kitárulkoznak mint az átlag, mások bezárkóznak, de általánosságban érzékenyebbek, valamiben eltérnek a többitől. Kisgyerekkoromól kilógtam a sorból, a körülöttem levők többnyire nem fogadtak el, nem tudtam igazán senkihez kapcsolódni sem. Legalábbis nem úgy, ahogyan szükségem lett volna rá.
