Jegyzetlapok 12.: (Hallókészülék)

• 

Az iskolában egyre többször kellett visszakérdeznem, amikor a gyerekek szóltak hozzám, mert nem értettem, hogy mit mondtak. Felmerült bennem a gyanú, hogy romlik a hallásom, végül muszáj volt rávennem magam, hogy elmenjek szakorvoshoz. Reménykedtem, hogy csak valami gyulladás, de kiderült, hogy nagyothalló lettem, a vékony, magas hangokat már nem hallom jól, ezért van, hogy nem értem a gyerekek vékony kis beszédét. Most képzeljük el azt a gyógyító összejövetelt, ahol Isten gyógyító szeretetéről beszélek, imádkozunk gyógyulásokért – én is többször meggyógyultam már így, és sok tanúságtétel van a honlapunkon, könyveinkben is -, közben pedig hallókészülék van a fülemben.

Igaz, így jártam a szememmel is, amikor kiderült, hogy szürkehályog nő rajtuk. Imádkoztam, imádkoztam, de aztán csak el kellett menni orvoshoz, mert már elsötétült előttem a világ. (Természetesen Isten az orvosokon keresztül is gyógyít, de azért én az „isteni operációban” reménykedtem.) Megműtöttek. Ha úgy esik a fény a szemlencséimre, hogy visszatükröződnek, a gyerekek megkérdezik, miért csillog úgy a szemem? Én meg elmondom, hogy műszemem van, és az egyik oldalra van a röntgen bekötve, a másikra a GPS, úgyhogy mindent látok (ami persze nem igaz).
Most is imádkozom gyógyulásért, de ha végül nem tudom ellátni a munkám, kénytelen leszek hallókészüléket hordani. Mondogatom is magamnak, hogy alázatosaké a mennyek országa, de a szívem még kiabál: Jézus segíts!

Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)